A Fővárosi Ítélőtábla Fkf.127/2007/10. számú határozata emberölés bűntette (NYERESÉGVÁGYBÓL, KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 40. §, 45. §, 111. §, 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 119. §, 120. §, 123. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Mató Ágnes, Tóth Éva

Fővárosi Ítélőtábla

1.Fkf.127/2007/10.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2007. évi október hó 9. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 13.Fk.13/2006/53. számú ítéletét II. rendű vádlott tekintetében annyiban változtatja meg, hogy a főbüntetés tartamát 13 (tizenhárom) év 6 (hat) hónapra, a mellékbüntetés mértékét 10 (tíz) évre súlyosítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet I. r. és II. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

A vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a fegyházbüntetésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság 2007. év március hó 2. napján kelt 13.Fk.13/2006/53. számú ítéletében I. r. és II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében.

Ezért I. r. vádlottat 10 év fegyházra és 6 év közügyektől eltiltásra, II. r. vádlottat 12 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Mindkét vádlott esetében beszámította az általuk előzetes fogvatartásban eltöltött időt.

Rendelkezett a bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, részbeni kiadásáról, valamint megsemmisítéséről.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült 1.575.989 forint bűnügyi költség egyetemleges, illetve külön-külön történő megfizetésére, míg 24.570 forint bűnügyi költség tekintetében megállapította, hogy az állam viseli.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása végett, a vádlottak és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

II. r. vádlott meghatalmazott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban támadta, hogy semmi nem támasztja alá azt a ténymegállapítást, hogy a vádlottak tisztában lettek volna a sértett haldoklásával, amikor otthagyták őt; vitatta, hogy a vádlottaknál az alkoholizmus testi-lelki szövődményei kimutathatóak lettek volna, a vádlottak egyébként sem szeszes italtól befolyásolt állapotban követték el a cselekményt. Iratellenes az elsőfokú ítélet azon megállapítása is, hogy a II. r. vádlott részt vett volna a sértett szurkálásában. Nincs arra nézve ellenkező adat, mely gyengítené a II. r. vádlott megbánására vonatkozó nyilatkozatát, az pedig nem volt elvárható, hogy a cselekmény után tanúkénti kihallgatásakor beismerő vallomást tegyen. A bűncselekmény elkövetése óta eltelt tíz évi időmúlásra, valamint arra figyelemmel, hogy ez alatt a II. r. vádlott nem követett el újabb bűncselekményt, a kiszabott szabadságvesztés enyhítését indítványozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.172/2006/3. számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen is - a tényállás kiegészítését indítványozta azzal, hogy a sértett véres körömnyiradékából kimutatott kevert DNS profil az ő és I. r. vádlott DNS-ének keveredéséből származik; továbbá az alkoholizmus és az elkövetett bűncselekmény mindkét vádlottnál okozati kapcsolatban áll, alkoholista kényszergyógyításuk szükséges. Tekintettel arra, hogy a kiszabott büntetések nem tükrözik megfelelően a bűncselekmény kiemelkedő társadalomra veszélyességét, amely a vádlottak messzemenő brutalitásában is megmutatkozik, ezért mindkét vádlottal szemben a kiszabott főbüntetés súlyosítására és a vádlottak kényszergyógyításának elrendelésére tett indítványt.

Az I. r. vádlott védője az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást csak annyiban támadta, hogy mellőzni kérte a személyi részből annak megállapítását, hogy az I. r. vádlott alkoholista, valamint annak rögzítését, hogy a cselekmény elkövetésekor I. r. vádlott testmagassága 155-158 cm volt. Egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, a cselekmény minősítését és a büntetés kiszabásának szükségességét nem vitatta. Annak a véleményének adott hangot, hogy a felmerült nagyszámú enyhítő körülményre tekintettel a kiszabott büntetés mértéke és az I. r. vádlottal szemben alkalmazott fegyház-fokozat eltúlzottan súlyos, ezért a büntetés mérséklését, annak fiatalkorúak börtönében történő meghatározását indítványozta.

A II. r. vádlott védője fellebbezésének írásban benyújtott indokolását fenntartotta. Kérte mellőzni a tényállásból azt a megállapítást, hogy a II. r. vádlott alkoholista, továbbá, hogy a sértett megszurkálásában részt vett volna. Kifejtette, hogy e tekintetben a rendelkezésre álló szakvélemény sem egyértelmű. Összességében a II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés enyhítését és a kényszergyógyítás elrendelésének mellőzését kérte.

A vádlottak felszólalásaikban csatlakoztak védőjükhöz, mindketten megbánásuknak adtak hangot.

A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 348. § (1) és 349. § (1) bekezdései alapján az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során megállapította, hogy a Pest Megyei Bíróság döntően a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárását.

Észlelte azonban az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor szemlének nevezett eljárási cselekményt foganatosított (Be. 119. § (1) bekezdés), és a Be. 123. § (2) bekezdését hívta fel, amely a bizonyítási kísérlet és a felismerésre bemutatás szabályait alkalmazta. Az eljárási cselekmény tartalmát tekintve a Be. 120. § szerinti helyszíni kihallgatás volt, melyről azonban még csak nem is értesítette I. r. vádlottat és védőjét. E kihallgatásnak éppen az volt az indoka, hogy feloldja az I. r. és a II. r. vádlott vallomásai közötti ellentmondást.

Az iratokból kitűnően II. r. vádlott meghallgatását döntően nem a bíróság, hanem az eljárás nyomozati szakaszában az ügy előadója foganatosította - "aktív" közreműködésére őt az eljáró tanács elnöke hívta fel -, ami nem felel meg az eljárási törvény bírói szakra vonatkozó szabályainak. További eljárási szabályt sértett a megyei bíróság, amikor az I. r. vádlott és védője részére nem ismertette a következő tárgyaláson a helyszíni meghallgatás jegyzőkönyvét, illetve a helyszínen készített videofelvétel megtekintetését sem biztosította.

II. r. vádlott által a meghallgatáson elmondottaknak egyébként nem volt jelentősége, mert lényegében megismételte a 2006. év október hó 4. napján tartott tárgyaláson előadottakat, továbbá semmilyen új tény, adat nem merült fel a II. r. vádlott kihallgatásakor, melyről az I. r. vádlott ne tudott volna. A másodfokú bíróság a bizonyítékok köréből az eljárási szabálysértéssel foganatosított, 2007. év január hó 23-i bírósági eljárási cselekményt kirekesztette. Ennek következtében az ítélet fejrészéből az erre történő utalást; az ítélet indokolásából (18. oldal 4. és 5. bekezdés) az elsőfokú bíróságnak ezen meghallgatásra történő hivatkozását mellőzte.