EH 2007.1584 A birtokvédelem körében alkalmazott önhatalom is megalapozhatja a jogos védelem megállapíthatóságát [Btk. 29. § (1) bek.].

A bíróság a 2005. október 10. napján kelt ítéletével B. B. terheltet az ellene könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

B. B. terhelt és volt élettársa, S. R. annak 1994. december 28. napján bekövetkezett haláláig együtt éltek S. R. házában. Ekkor a ház tulajdonjogát S. R. hozzátartozói, K. B.-né S. M., a jelen ügy magánvádlója és C. Gy. S. E. megörökölték, azonban azt a terhelt használta továbbra is.

Az örökösök és a terhelt között öröklési per indult. Ennek során az eljáró városi bíróság ingóforgalmi szakértői bizonyítást rendelt el, és a kirendelt szakértő feladatává tette a kérdéses ingatlanban található ingóságok értékének megállapítását.

2004. december 18. napján a szakértő megjelent a terhelt és felesége által lakott házban az ingóságok megtekintése érdekében, és a házhoz érkezett a magánvádló és a polgári per másik felperesének képviselője is. A terhelt behívta a ház konyhájába a megjelenteket, ahol a szakértő megtekintette az ott található gáztűzhelyet. Ezt követően a szobában elhelyezett hűtőládát akarta megnézni, ezért őt a vele lévő fényképésszel együtt a terhelt oda beengedte. K. B.-né magánvádló szintén be akart menni a szobába, annak ajtaja előtt azonban a terhelt eléállt, felemelve a kezét, és közölte vele, hogy nem mehet be.

A magánvádló a felszólítás ellenére megpróbált bebújni a terhelt mellett a szobába, B. B. azonban a karjánál fogva visszahúzta. Ennek következtében a magánvádló kabátjának ujja és a vállán lógó táska szíja elszakadt, ezen túl bal csuklóján borsónyi véraláfutás és bal kezének III. ujján egy centiméteres hámhorzsolás keletkezett. A sérülések gyógytartama nyolc napon belüli volt.

A magánvádló 2004. december 22. napján a terhelt ellen könnyű testi sértés vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az volt, hogy bár a terhelt valóban megvalósította a könnyű testi sértés vétségének törvényi tényállási elemeit, nem büntethető, mivel jogos védelmi helyzetben cselekedett. A lakás használójaként megillette a birtokvédelem joga. Miután a magánvádló az ő kifejezett tilalma ellenére akart a szobába bemenni, azt joga volt elhárítani, és az elhárítás mértéke nem lépte túl a jogos védelem szükséges kereteit. Ezért a terheltet az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okra, jogos védelemre hivatkozva felmentette.

Az ítélet ellen a magánvádló fellebbezést jelentett be a terhelt bűnösségnek megállapítása és vele szemben büntetés kiszabása érdekében.

A megyei bíróság a 2006. május 11. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet felülbírálta, és azt megalapozottnak találva indokainál fogva helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen K. B.-né magánvádló - jogi képviselője útján - felülvizsgálati indítványt nyújtott be.

Az indítványban a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva a határozatok megváltoztatását kérte, mivel álláspontja szerint tévedett mind az első-, mind a másodfokú bíróság akkor, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt jogos védelmi helyzetben követte el a vád tárgyává tett cselekményt.

Azt nem vitatta, hogy a cselekmény időpontjában a házat a terhelt használta, így ő volt annak birtokosa. Álláspontja szerint azonban a polgári perben helyszíni szemle keretében került sor a szakértői vizsgálatra, és így a terheltnek a Ptk. 189. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 8. § (1) bekezdése alapján biztosítania kellett volna, hogy az eljárásban részt vevő felek valamennyi ingóságot megtekinthessék, ennek kapcsán észrevételeket tehessenek, és a szakértőhöz kérdést intézhessenek. Az indítvány szerint a terhelt cselekményével ezt akadályozta meg, jogellenesen, így nem lehetett jogos védelmi helyzetben. Ezért kérte a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy állapítsa meg a terhelt bűnösségét a vád tárgyává tett bűncselekményben.

A terhelt kirendelt védője a határozatok hatályban tartását indítványozta, azok helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Az részint a megállapított tényállást támadja. Az indítvány szerint ugyanis az öröklési perben eljáró bíróság helyszíni szemlét rendelt el, és ennek keretében került sor a szakértői vizsgálatra. Az irányadó tényállás szerint azonban a vádbeli időpontban nem tartott a bíróság helyszíni szemlét, csupán szakértői vizsgálatra került sor.

A Be. 423. § (1) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó; az indítványban a tényállás nem támadható.

Ebből következően a felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a szakértői vizsgálat során joga volt-e a terheltnek megtiltani, majd megakadályozni a magánvádló belépését a szobába vagy sem.

A kérdéses ingatlan birtokosa a cselekmény elkövetésének időpontjában senki által nem vitatottan a terhelt volt, így jogosult volt megszabni azt, hogy a házba, vagy annak bármely helyiségébe ki léphet be. Ennek következtében joga volt megtiltani azt, hogy a magánvádló a szobába belépjen, és joga volt a tilalom ellenére belépni kívánó magánvádlót abban megakadályozni. A magánvádló azzal, hogy a szoba felett rendelkezni jogosult terhelt tilalmát nem vette figyelembe, és megpróbált oda bemenni, a magánlaksértés szabálysérté-sét kísérelte meg, amit a terhelt cselekményével elhárított.

Így helyesen vonta le az első fokon eljárt bíróság azt a következtetést, hogy a terhelt a terhére rótt cselekmény elkövetésekor jogos védelmi helyzetben volt, és helytálló az a következtetése is, hogy ennek során a jogos védelem szükséges mértékét nem lépte túl.

Nem sértettek tehát anyagi jogszabályt az ügyben eljárt bíróságok, amikor a terheltet a jogos védelemre tekintettel felmentették a könnyű testi sértés vétségének vádja alól.

A fentieket támasztja alá a Ptk. 190. § (1) bekezdésének - az elsőfokú bíróság által is hivatkozott - rendelkezése is, mely szerint a birtokos a birtoka ellen irányuló támadást - a bírtok megvédéséhez szükséges mértékben - önhatalommal is elháríthatja. Ebből következően ugyanis akkor is fel kellett volna menteni a terheltet, ha a magánvádló cselekményével nem kísérelt volna meg szabálysértést elkövetni, és így a terhelt nem került volna jogos védelmi helyzetbe, mégpedig a cselekmény jogellenességének hiányában.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és az abban sérelmezett határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályukban fenntartotta.

A bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 429. §-án alapul.

Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. § (3) bekezdésén alapul, azzal, hogy az ott szereplő feltételek esetén a 421. § (3) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elutasító határozat hozatalát mellőzheti.

(Legf. Bír. Bfv. I. 837/2006.)