62007CJ0055_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2008. április 24-i ítélete. Othmar Michaeler (C-55/07 és C-56/07), Subito GmbH (C-55/07 és C-56/07) és Ruth Volgger (C-56/07) kontra Amt für sozialen Arbeitsschutz és Autonome Provinz Bozen. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Landesgericht Bozen - Olaszország. 97/81/EK irányelv - A részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti egyenlő bánásmód - Hátrányos megkülönböztetés - A részmunkaidős munkavégzés lehetőségének korlátozására alkalmas közigazgatási természetű akadály. C-55/07. és C-56/07. sz. egyesített ügyek.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2008. április 24. ( *1 )

"97/81/EK irányelv - A részmunkaidőben és a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók közötti egyenlő bánásmód - Hátrányos megkülönböztetés - A részmunkaidős munkavégzés lehetőségének korlátozására alkalmas közigazgatási természetű akadály"

A C-55/07. és C-56/07. sz. egyesített ügyekben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Landesgericht Bozen (Olaszország) a Bírósághoz 2007. február 1-jén érkezett, 2006. november 22-i határozataival terjesztett elő az előtte

Othmar Michaeler, (C-55/07. és C-56/07.)

a Subito GmbH (C-55/07. és C-56/07.),

Ruth Volgger, (C-56/07.)

és

az Amt für sozialen Arbeitsschutz, korábban Arbeitsinspektorat der Autonomen Provinz Bozen,

az Autonome Provinz Bozen

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: A. Rosas tanácselnök, J. N. Cunha Rodrigues, A. Ó Caoimh, P. Lindh (előadó) és A. Arabadjiev bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Fiengo, avvocato dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében M. van Beek és I. Kaufmann-Bühler, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. január 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv (HL 1998. L 14., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 267. o.), valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket a Subito GmbH (a továbbiakban: Subito) és jogi képviselői, O. Michaeler és R. Volgger, valamint az Arbeitsinspektorat der Autonomen Provinz Bozen (a továbbiakban: Bolzanói Autonóm Tartományi Munkaügyi Felügyelőség) között a részmunkaidős munkaszerződések bejelentésének kötelezettségét előíró nemzeti szabályozás megsértése miatti jogviták keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 97/81 irányelv célja az ezen irányelv mellékletében szereplő, a részmunkaidős foglalkoztatásra vonatkozó keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) végrehajtása, amely megállapodást 1997. június 6-án az általános iparági szervezetek, vagyis az UNICE, a CEEP és az ESZSZ kötötték.

4 A keretmegállapodás két első preambulumbekezdése így szól:

"Ez a keretmegállapodás az átfogó európai foglalkoztatási stratégiához történő hozzájárulás. Az utóbbi években a részmunkaidős foglalkoztatásnak fontos hatása volt a foglalkoztatásra. Ezért az e megállapodásban részt vevő felek külön figyelmet szenteltek az ilyen foglalkoztatási formáknak. A felek szándéka az, hogy fontolóra vegyék az olyan hasonló megállapodások szükségességét, amelyek a rugalmas munkavégzés egyéb formáira vonatkoznak.

Felismerve a tagállami viszonyok sokféleségét, és tudomásul véve azt, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás bizonyos ágazatok és tevékenységek jellemzője, ez a megállapodás általános elveket és minimumkövetelményeket határoz meg a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében. A megállapodás a szociális partnerek az iránti hajlandóságát mutatja, hogy egy általános keretet hozzanak létre a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók elleni megkülönböztetés kiküszöbölése céljából, és azért, hogy elősegítsék a részmunkaidős foglalkoztatás fejlődését olyan alapon, amely mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára elfogadható."

5 A keretmegállapodás jelen ügyben releváns rendelkezései a következők: "Általános szempontok [...] [...] 1. szakasz: Cél E keretmegállapodás célja: [...] 4. szakasz: A megkülönböztetés tilalmának elve 5. szakasz: A részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségei [...]"

(5) mivel az ebben a megállapodásban részt vevő felek lényegesnek tartják azokat az intézkedéseket, amelyek elősegíthetik a férfiak és a nők részmunkaidős foglalkoztatását, tekintettel a nyugdíjba vonulás előkészítésére, a szakmai és a családi élet összehangolására, továbbá a továbbtanulásra vagy szakképzésre készségeik és előmeneteli lehetőségeik fejlesztése érdekében, a munkáltatók és a munkavállalók kölcsönös előnyére, és olyan módon, amely elősegítheti a vállalkozások fejlődését is;

a) a részmunkaidőben foglalkoztatottak megkülönböztetésének kiküszöbölése és a részmunkaidős munka minőségének javítása;

b) részmunkaidős foglalkoztatás fejlődésének elősegítése önkéntes alapon, és hozzájárulás a munkaidő rugalmas megszervezéséhez olyan módon, amely figyelembe veszi a munkaadók és a munkavállalók igényeit.

1. A foglalkoztatási feltételek szempontjából a részmunkaidőben foglalkoztatottak nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, teljes munkaidőben foglalkoztatottak, csupán azért, mert részmunkaidőben dolgoznak, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon igazolható.

2. Adott esetben az időarányosság elvét (pro rata temporis) kell alkalmazni.

3. E szakasz végrehajtásra történő előkészítését [helyesen: E szakasz alkalmazásának részletes szabályait] a tagállamok és/vagy a szociális partnerek az európai jog, a nemzeti jogszabályok, a kollektív megállapodások és a gyakorlat figyelembevételével határozzák meg.

4. Ha ezt objektív okok igazolják, akkor a nemzeti joggal, kollektív szerződésekkel vagy gyakorlattal összhangban, a szociális partnerekkel folytatott tanácskozást követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek adott esetben egy vállalkozásnál eltöltött időtől, a munkaidőtől vagy kereseti feltételektől tehetnek függővé bizonyos foglalkoztatási feltételeket. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók különleges foglalkoztatási feltételekhez való hozzájutását időszakonként felül kell vizsgálni, tekintettel a 4. szakasz 1. bekezdésében meghatározott megkülönböztetés tilalmának elvére.

1. A megállapodás 1. szakaszának, valamint a részmunkaidős és a teljes munkaidős foglalkoztatás közötti megkülönböztetés tilalmának elvével összefüggésben:

a) nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban a szociális partnerekkel folytatott tanácskozást követően a tagállamoknak meg kell határozniuk, és felül kell vizsgálniuk azokat a jogi vagy közigazgatási természetű akadályokat, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, és - ahol ez megfelelő - fel kell ezeket számolni;

b) a szociális partnerek saját hatáskörükben és a kollektív megállapodásokban rögzített eljárást követve meghatározzák és felülvizsgálják azokat az akadályokat, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, és - ahol ez megfelelő - fel kell ezeket számolni.

A nemzeti szabályozás

6 Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 97/81/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2000. február 25-i 61. sz. törvényerejű rendelet (Attuazione della direttiva 97/81/CE relativa all'accordo-quadro sul lavoro a tempo parziale concluso dall'UNICE, dal CEEP e dalla CES [GURI no 66, 2000. március 20., 4. o.], a továbbiakban: 61/2000 törvényerejű rendelet) 2. cikke a munkaadó számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részmunkaidős szerződés megkötésétől számított 30 napon belül arról fénymásolatot kell küldeni a munkaügyi és társadalombiztosítási felügyelőség illetékes tartományi igazgatósága részére.

7 A 61/2000 törvényerejű rendelet 8. cikke értelmében amennyiben a munkáltató a fenti kötelezettségét elmulasztja, vele szemben érintett munkavállalónként és a késedelem minden napjára 15 euró összegű szabálysértési bírság szabható ki.

8 A 61/2000 törvényerejű rendelet 2. cikkében előírt bejelentési kötelezettséget a 2003. szeptember 10-i 276. sz. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezte (a GURI 159. számához csatolt 2003. október 9-i rendes pótkötet).

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9 A Bolzanói Autonóm Tartományi Munkaügyi Felügyelőség 2003. március 25-i és április 29-i határozatában összesen 233550 euró összegű bírságot szabott ki a Subito társaságra, valamint annak jogi képviselőire, O. Michaelerre és R. Volggerre, mivel a 61/2000 törvényerejű rendelet 2. cikkének megsértésével több, részmunkaidőről szóló munkaszerződést nem jelentettek be a felügyelőségnek.

10 A Subito társaság és jogi képviselői e határozatokat a Landesgericht Bozen előtt megtámadták.

11 A fenti bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzéseiben kétségeit fejezi ki a részmunkaidős munkaszerződések bejelentése kötelezettségének a 97/81 irányelvvel való összeegyeztethetősége tekintetében. Míg ennek az irányelvnek a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése a célja, a szóban forgó nemzeti rendelkezések célkitűzése ezzel ellentétes, ugyanis a részmunkaidős munkaszerződések bejelentésének kötelezettsége e foglakoztatási forma alkalmazásának bürokratikus akadályát képezi. E rendelkezések ugyanis azzal, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás költségeit növelik, következésképpen egyenlőtlen bánásmódhoz, illetve a munkavállalókat teljes munkaidőben foglalkoztató vállalkozásokat előnybe hozó versenykorlátozáshoz is vezethetnek.

12 A kérdést előterjesztő bíróság továbbá kifejti, hogy az alapeljárás tárgyát képező szabályozás közvetetten sértheti a férfiak és nők közötti egyenlőséget, mivel a részmunkaidős foglalkoztatás gyakrabban érinti a nőket (a 170/84. sz. Bilka-Kaufhaus ügyben 1986. május 13-án hozott ítélet [EBHT 1986., 1607. o.]; a C-278/93. sz., Freers és Speckmann ügyben 1996. március 7-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-1165. o.]; a C-243/95. sz., Hill és Stapleton ügyben 1998. június 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-3739. o.], és a C-279/96-C-281/96. sz., Ansaldo Energia és társai ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5025. o.]).

13 E körülmények között a Landesgericht Bozen felfüggesztette az eljárást, és a következő előzetes döntéshozatal iránti kérdéssel fordult a Bírósághoz:

"Összeegyeztethetők-e a közösségi jogi rendelkezésekkel és a 97/81 irányelvvel azon nemzeti rendelkezések (a 61/2000. számú törvényerejű rendelet 2. és 8. cikke), amelyek a munkaadó számára azt a kötelezettséget írják elő, hogy a részmunkaidős szerződés megkötésétől számított 30 napon belül arról fénymásolatot kell küldeni a munkaügyi felügyelőség illetékes tartományi igazgatósága részére azzal, hogy amennyiben a megküldést elmulasztja, érintett munkavállalónként és a késedelem minden napjára 15 euró összegű pénzbírság szabható ki, a szabálysértési bírság [...] felső határának meghatározása nélkül?"

14 A Bíróság elnökének 2007. április 18-i végzése az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélet meghozatala céljából elrendelte a C-55/07. és a C-56/07. sz. ügy egyesítését.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

15 Az olasz kormány azt állítja, hogy a 61/2000 törvényerejű rendeletnek ugyanaz - vagyis a részmunkaidőben történő foglalkoztatás védelme és ösztönzése - a célja, mint a 97/81 irányelvnek, amelynek a nemzeti jogrendszerbe való átültetését biztosítja. Ebből a szempontból a részmunkaidős szerződések bejelentésének kötelezettsége olyan eszköz, amely lehetővé teszi az összes illetékes olaszországi munkaügyi szervezet tevékenysége összehangolásának biztosítását. Olyan intézkedésről van szó, amely elősegíti a feketemunka elleni harcot, és lehetővé teszi a különböző munkaügyi felügyelőségek részére, hogy a piaci gyakorlatról egy adatbázis segítségével tájékozódjanak.

16 Ez az intézkedés nem képez bürokratikus akadályt, hanem átláthatóságot biztosít a munkáltatók részére, és elősegíti a jogellenes foglalkoztatás elleni harcot. Ez a formaság egyébiránt nem okoz semmiféle egyenlőtlenséget, sem vállalkozások közötti versenytorzulást.

17 Az Európai Közösségek Bizottság úgy véli, hogy az érintett szerződések bírság terhe melletti bejelentésének kötelezettsége semmibe veszi a 97/81 irányelv célkitűzését.

18 Ezen irányelv célja egyrészt a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetése, másrészt pedig a részidős foglalkoztatás fejlődésének elősegítése, különösen azon akadályok felszámolásával, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokat ezen foglalkoztatási forma alkalmazásától visszatartsák. A 97/81 irányelv előírja, hogy a részmunkaidős foglalkoztatást ugyanúgy kell kezelni, mint a teljes idejű foglalkoztatást, akár a munkavégzés feltételeiről, akár a foglakoztatáshoz való hozzáférésről legyen szó. A keretmegállapodás 5. szakaszával tehát ellentétes az objektív okokkal nem igazolható akadályok létrehozása. A hivatkozott irányelv preambulumbekezdései kimondják, hogy általános keretet kell létrehozni a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók elleni megkülönböztetés kiküszöbölése és a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségei fejlesztésének céljából. Az általános szempontok (5) bekezdésében a keretmegállapodás előírja, hogy a férfiak és a nők részmunkaidős foglalkoztatását elő kell segíteni.

19 Ugyan a nemzeti bíróság feladata megítélni, hogy a szóban forgó intézkedés objektív okokkal igazolható-e, ám a Bizottság kétségbe vonja, hogy a jelen ügyben ilyen okok állnának fenn. A C-265/88. sz. Messner-ügyben 1989. december 12-én hozott ítélet (EBHT 1989., 4209. o.) 14. pontjára, valamint a C-193/94. sz., Skanavi és Chryssanthakopoulos ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet (EBHT 1996., I-929. o.) 36. pontjára utalva a Bizottság ezzel kapcsolatosan arra emlékeztet, hogy figyelembe kell venni az érintett nemzeti intézkedéshez kapcsolt szankciórendszert és különösen annak arányos voltát. A jelen ügyben viszont e szankciórendszer nagyon szigorú, ugyanis a bírságok felső határa nincs meghatározva.

20 Végül a Bizottság úgy véli, hogy nem szükséges megvizsgálni, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés hátrányosan érinti-e a nőket, mivel ez a kérdés nem áll kellően szoros összefüggésben az alapeljárással.

A Bíróság válasza

21 A 97/81 irányelv és keretmegállapodás célja egyrészt a részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése, másrészt a részmunkaidős és teljes munkaidős foglalkoztatottak közötti megkülönböztetés kiküszöbölése.

22 E kettős cél a keretmegállapodás 1. szakaszának megfogalmazásából (lásd a jelen ítélet 5. pontját), valamint a 97/81 irányelv preambulumbekezdéseiből következik. Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy a hivatkozott irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, hogy "az Essenben ülésező Európai Tanácson hangsúlyozták annak szükségességét, hogy intézkedéseket hozzanak a férfiak és a nők foglalkoztatásának, valamint esélyegyenlőségének támogatása érdekében, és intézkedésekre szólítottak fel a gazdasági növekedés foglalkoztatás hatékonyságának növelése céljából - különösen rugalmasabb munkaszervezés útján - oly módon, hogy az kielégítse mind a munkavállalók kívánságait, mind pedig a verseny követelményeit". Ezenfelül a hivatkozott irányelv (11) preambulumbekezdéséből az derül ki, hogy a keretmegállapodás aláíró felei "[...] kinyilvánították azt az óhajukat, hogy egy általános keretet hozzanak létre a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szembeni megkülönböztetés tilalmáról, és hogy hozzájáruljanak a részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek fejlesztéséhez oly módon, amely mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára elfogadható". Végül a hivatkozott irányelv (18) preambulumbekezdése szerint "a Bizottság kidolgozta az irányelvre vonatkozó javaslatát [az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt a szociálpolitikáról szóló 14. jegyzőkönyvhöz csatolt, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága kivételével az Európai Közösségek tagállamai között létrejött] szociálpolitikáról szóló megállapodás (HL 1992. C 191., 91. o.), 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően, amely arról rendelkezik, hogy »az irányelvek nem vezethetnek be olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi megszorításokat, amelyek hátráltatnák a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlődését«".

23 A részmunkaidős foglalkoztatás elősegítése célkitűzésének megfelelően a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy "a tagállamoknak meg kell határozniuk, és felül kell vizsgálniuk azokat a jogi vagy közigazgatási természetű akadályokat, amelyek korlátozhatják a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit, és - ahol ez megfelelő - fel kell ezeket számolni".

24 Márpedig meg kell állapítani, hogy a 61/2000 törvényerejű rendelet 2. cikke azzal, hogy a vállalkozások számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy minden részmunkaidős szerződésről fénymásolatot kell küldeni az illetékes hatóságok részére, a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdésének a) pontja értelmében olyan közigazgatási természetű akadályt hoz létre, amely korlátozhatja a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségeit.

25 E tekintetben ki kell emelni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság elé terjesztett iratok egyik eleme sem utal arra, hogy a teljes munkaidős szerződéseket ugyanilyen módon be kellene jelenteni.

26 Az olasz kormány azon érve, miszerint e bejelentési kötelezettséget a feketemunka elleni harc, valamint a közigazgatási intézményeknek a munkaadók gyakorlatáról való tájékoztatása igazolja, nem meggyőző. Ahhoz ugyanis, hogy ezek a megfontolások az alapeljárás tárgyát képező intézkedést igazolni tudják, az szükséges, hogy ezen intézkedés arányos legyen az elérni kívánt célkitűzéssel. Márpedig amint azt a főtanácsnok indítványának 46-48. pontjában kifejtette, léteznek olyan kevésbé kényszerítő intézkedések, amelyek lehetővé teszik az olasz kormány számára a csalás és a feketemunka elleni harc terén hivatkozott célkitűzések elérését, amely területen a nemzeti hatóságok már úgyis felügyeleti, ellenőrzési és rendőrségi eszközökkel rendelkeznek.

27 Azon a gazdasági terhen felül, amelyet ez a közigazgatási bejelentéssel kapcsolatos formaság közvetlenül a vállalkozásokra hárít, meg kell továbbá jegyezni, hogy a 61/2000 törvényerejű rendelet 2. cikke olyan szankciórendszert tartalmaz, amely előírja, hogy amennyiben a munkáltató a bejelentési kötelezettségét elmulasztja, vele szemben érintett munkavállalónként és a késedelem minden napjára 15 euró összegű szabálysértési bírság szabható ki, anélkül hogy a bírság legfelső határát meghatározná.

28 E közigazgatási formaságnak a fenti szankciórendszerrel való összekötése hozzájárul ahhoz, hogy a munkáltatókat visszatartsa a részmunkaidős foglalkoztatástól.

29 Egyébiránt a részmunkaidős szerződéseknek a hatóságok részére történő bejelentési kötelezettsége - az azzal járó költségek és az ahhoz kapcsolódó szankciók miatt - különösen a kis- és középvállalkozásokat érintheti hátrányosan, amelyek nem rendelkeznek olyan jelentős forrásokkal, mint a nagyméretű vállalkozások, és ezért e vállalkozások elfordulhatnak a 97/81 irányelv által elősegíteni kívánt részmunkaidős foglalkoztatási forma alkalmazásától.

30 Anélkül, hogy szükséges lenne a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének értelmezéséről határozni, a Landesgericht Bozen által előterjesztett kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás, amely azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részmunkaidős szerződés megkötésétől számított 30 napon belül arról fénymásolatot kell küldeni az illetékes hatóság részére.

A költségekről

31 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló, 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv 5. szakasza (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely azt a kötelezettséget írja elő, hogy a részmunkaidős szerződés megkötésétől számított 30 napon belül arról fénymásolatot kell küldeni az illetékes hatóság részére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.