A Székesfehérvári Törvényszék Bf.18/2019/11. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. Bírók: Czikajló Ádám, Gulyás Géza Gábor, Tőke Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Dunaújvárosi Járásbíróság B.74/2017/31., *Székesfehérvári Törvényszék Bf.18/2019/11.*, Kúria Bfv.737/2020/7. (BH 2021.5.127)

***********

Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság

2.Bf.18/2019/11.szám

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2019. évi március hó 26.napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2019. évi április 3. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A kiskorú veszélyeztetés bűntette és további bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Dunaújvárosi Járásbíróság 2018. évi október hó 31. napján kihirdetett 12.B.74/2017/31. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét 3 rb kapcsolati erőszak bűntettének / Btk. 212/A. § (2) bekezdés a/ pont / is minősíti.

A szabadságvesztés büntetés tartamát 4 / négy / év és 6 / hat / hónapra mérsékeli.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

A szabadságvesztés büntetés tartamába beszámítja a 2018. október 31. napjától 2019. április 3. napjáig letartóztatásban töltött időt.

Indokolás:

A járásbíróság ítéletével bűnösnek mondta ki a vádlottat rb. a Btk. 208.§. (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül hét évi szabadságvesztésre, mellékbüntetésül öt év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi lehetséges idejéről, illetve a vádlott szülői felügyeleti jogát kk.V.N.T., kk. V.B.T. és kk.V.H.Zs. gyermekei vonatkozásában megszüntette, valamint kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, míg a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést jelentett be.

A Fejér Megyei Főügyészség a BF.1116/2015/6. számú átiratával észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget a Be. 79.§. (1) bekezdés b., pontjában rögzített soron kívüliségre vonatkozó rendelkezésnek, amikor a kiskorú sértettek sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt emelt vádat majdnem egy évvel a bíróságra érkezés után kezdte meg tárgyalás kitűzésével elbírálni. Egyebekben azonban a két kiskorú sértettet részletesen kihallgatta, ezen túl is széleskörű bizonyítást folytatott, a szakértői véleményeket részletesen elemezte, a bizonyítékokat egymással egybevetve összefüggésükben értékelte. Indokát adta annak, hogy túlnyomórészt a vádlotti érdekkörbe tartozó tanúvallomásokat miért nem fogadott el. Okszerű indokolással mutatott rá a vádlott bűnösségét teljes mértékben tagadó védekezésével szemben, hogy a kiskorú sértettek részletes, a nyomozás során előadottakkal is egybehangzó, a pszichológiai szakvélemények megállapításaival kellően alátámasztott és egyéb tanúk vallomásával megerősített előadását elfogadva állapította meg a tényállást, megfelelően rögzítve, hogy a vádlott magatartása a három sértett tekintetében milyen súlyú pszichés veszélyeztetésükhöz is vezetett. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a tanú 4 sérelmére megvalósított és az ítéleti tényállás 3. oldal utolsó bekezdésében rögzített bűncselekmény vonatkozásában a tényállásnak megfelelő jogi értékelést elmulasztva e vádlotti magatartást nem minősítette külön bűncselekménynek. A jelen esetben konkrétan súlyos testi sértés bűntettének.

Helytállóan mutatott rá az ügyészi érvelés szerint az elsőfokú bíróság a bűncselekmények kiemelkedő tárgyi súlyára, a pszichés veszélyeztetettségben megnyilvánuló eredményre. Így törvényesen alkalmazott szabadságvesztés büntetést a vádlottal szemben. A középmértékből a vádlott terhére való lényeges eltérésnek megfelelő indokát adta, a kiszabott büntetés szigorú, de nem eltúlzott, ezért annak enyhítésére - különösen, hogy a vádlott terhére további bűncselekmény is megállapítható - nem kerülhet sor. Az ügyészi álláspont szerint törvényes a szülői felügyeleti jog megszüntetése is, ezért a Fejér Megyei Főügyészség az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását indítványozta abban, hogy a másodfokú bíróság a Btk. 164.§. (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntettében is mondja ki a vádlott bűnösségét, egyébként pedig az ítéletet hagyja helyben.

A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában rámutatott arra, hogy a vádlott bár szigorú neveléssel, de mellette kellő apai szeretettel és odaadással látta el gyermekeit és tartotta el családját. Lényegében a gyermekek édesanyja és a vádlott között kialakult konfliktus eredményezte azt, hogy a családon belüli béke gyengülni kezdett, de a vádlott előadása szerint a szülők rendezni tudták a konfliktusokat. Az eljárás során a sértettek pszichés állapotáról beszerzett szakértői vélemény megállapításait a vádlott vitatta annyiban, hogy azokban álláspontja szerint betanításra utaló megállapítások is vannak, illetve tehetőek. E körben rámutatott arra, hogy a sértettek némely nyilatkozatukat miért módosították, illetőleg vonták vissza utóbb a nyomozás során. Így tanú 4 vallomásának utóbbi módosítására sincs magyarázat, hiszen őt a törvényeknek megfelelően figyelmeztette a nyomozó hatóság a kihallgatás megkezdését követően. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása kizárólag vélelmen nyugszik, amely kétséget kizáróan nem bizonyítható, így az elsőfokú ítélet tényállásában rögzített magatartások a vádlottnak nem róhatók fel. A tanúvallomásokat egymással ellentmondónak és következetlennek ítélte, így kirekesztendőnek tartja a bizonyítékok köréből.

A rögzített telefonbeszélgetések vonatkozásában előadta, hogy azok alátámasztják a vádlott vallomásának hitelességét és a telefonbeszélgetésekből adódóan nem lehet egyértelműen következtetni arra, hogy a vádlott az ellene felhozott bűncselekményeket elkövette volna. Így nem merült fel a bizonyítás során egyetlen tény vagy adat sem azzal kapcsolatban, hogy a háztáji munkából adódó gyermeki segítség olyan túlzott mértékű lett volna, amely bármelyik kiskorú gyermek szellemi, erkölcsi, fizikai fejlődését akadályozta volna. Így a védő a vádlott bizonyítékok hiányában történő felmentésére tett indítványt.

A védő a nyilvános ülésen a fellebbezést az írásban indokolttal egyezően tartotta fenn, másodlagosan megjelölve az enyhítésre irányuló indítványát is.

A bejelentett fellebbezések az enyhítést érintő részben alaposak.

A másodfokú bíróság a 2018. július 1. napjától hatályos A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény rendelkezéseinek alkalmazásával járt el, e törvény 868.§. (1) bekezdése alapján a Be. 870.§. (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel. A Be. 590.§. (1) bekezdése értelmében a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Megállapította, hogy az elsőfokú ítélet teljes körű felülbírálatának van helye a Be. 590.§. (2) bekezdése alapján, ezért az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását is felülvizsgálta.