A Debreceni Ítélőtábla Bhar.297/2014/4. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 13. §, 346. §, 365. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 190. §, 373. §, 381. §, 385. §, 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 399. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Gömöri Olivér

Debreceni ítélőtábla

Bhar.II.297/2014/4.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2014. július 2. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2014. február 17. napján kihirdetett 2.Bf.751/2013/8. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

A fellebbezéssel nem érintett I. r. és a fellebbezéssel érintett II.r. vádlottak vonatkozásában 2 rb. készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségéről szóló ítéleti rendelkezést (1978. évi IV. tv. 313/C. § (7) bek. a) pont) hatályon kívül helyezi, és ezen bűncselekmények miatt az eljárást megszünteti.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A harmadfokú eljárásban 10.160 (tízezer-egyszázhatvan) forint II.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s:

A Debreceni Járásbíróság 2013. október 7-én kihirdetett 29.B.2064/2012/71. számú ítéletével bűnösnek mondta ki I. r. és II. r. vádlottakat 3 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 365. § (1) bekezdés b) pont) és 10 rendbeli társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében (Btk. 346. § (1) bekezdés a) pont). Ezért őket halmazati büntetésül 6-6 év börtönre és 6-6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottak a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmadának letöltését követően bocsáthatóak feltételes szabadságra. Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról. Elrendelte I. r. vádlott vonatkozásában a Debreceni Városi Bíróság 1.B.696/2009/24. számú ítéletével kiszabott 1 év 2 hónap börtönbüntetés, II. r. vádlott vonatkozásában pedig a Debreceni Városi Bíróság 44.B.903/2010/16. számú ítéletével kiszabott 8 hónap fogházbüntetés utólagos végrehajtását.

Rendelkezett a lefoglalt dolgokról és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosítás, hosszabb tartamú börtönbüntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést.

I. r. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett éltek jogorvoslattal.

A Debreceni Törvényszék 2014. február 17-én kihirdetett 2.Bf.751/2013/8. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottak cselekményeit 3 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettének és 2 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségének minősítette.

Bűnösnek mondta ki a vádlottakat további 1 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében (Btk. 393. § (1) bekezdés a) pont). A szabadságvesztés tartamát I. r. vádlott esetén 7 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 8 évre, II. r. vádlottnál a szabadságvesztés tartamát 9 évre, és a közügyektől eltiltást is 9 évre súlyosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, valamint a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről.

A másodfokú ítéletet az ügyész, valamint I. r. vádlott és védője tudomásul vették. II. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

A másodfokú ítélet I. r. vádlott tekintetében másodfokon jogerőre emelkedett.

A védő fellebbezését a Be. 367/A. § (4) bekezdésének kötelező előírása ellenére írásban nem indokolta.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.182/2014/1-II. számú átiratában a másodfokú ítélettel szemben bejelentett fellebbezések elutasítását indítványozta.

A Debreceni Ítélőtábla a másodfellebbezést a Be. 393.§-ának (2) bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el.

A harmadfokú nyilvános ülésen a védő amellett érvelt, hogy helye van a harmadfokú eljárásnak. Hivatkozott arra, hogy nagy valószínűség szerint a I. számú vádpontban megfogalmazottakkal kapcsolatos az ügyészi megszüntető határozat, így a cselekmény egyszer már elbírálásra került.

Az ügyész megváltoztatta írásbeli indítványát, érdemi felülbírálatra tett indítványt. A sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatos a megszüntetés, mellyel összefüggésben történt másodfokon további bűnösség megállapítása készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel kapcsolatban, aminek korrekciója szükséges a harmadfokú eljárásban.

II. r. vádlott az utolsó szó jogán tett felszólalásában ártatlanságát hangoztatta. Fenntartotta a védője által becsatolt írásbeli beadványában foglaltakat, melyben sérelmezte, hogy az általa indítványozott tanúkihallgatások nem történtek meg.

Az ítélőtábla egyetértve a védő által elmondottakkal, és a fellebbviteli főügyészség nyilvános ülésen tett nyilatkozatával, megállapította, hogy a harmadfokú bírósági eljárás feltételei fennállnak.

A Büntetőeljárásról szóló törvény 386. § (1) bekezdése szerint a joghatályos másodfellebbezés lehetőségét a bűnösség körében hozott eltérő döntés biztosítja. Jelen esetben a Büntetőeljárásról szóló törvény 386. paragrafus (1) bekezdés a) és b) pontját kell vizsgálni. Az a) pont nyilvánvalóan nem alapozhatja meg a harmadfokú eljárást, mert az elsőfokú bíróság nem állapított meg olyan körben bűnösséget, ahol első fokon felmentésre került sor.

Ugyanakkor megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét a törvényhely b) pontja, mert a másodfokú bíróság olyan cselekmény miatt állapította meg a vádlott bűnösségét, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, akkor, amikor bűnösnek mondta ki a vádlottakat további 1 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében.

Az elsőfokú és a másodfokú bíróság alapvetően a váddal egyező tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság a cselekményeket 3 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntettének és 10 rendbeli társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségének minősítette. A másodfokú bíróság, alapvetően egyező tényállás mellett, az elsőfokú minősítést megváltoztatta, és a vádlottak cselekményeit 3 rendbeli társtettesként elkövetett rablás bűntette mellett 10 rendbeli helyett 2 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségének minősítette, és további 1 rendbeli társtettesként elkövetett készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés vétségében is bűnösnek mondta ki a vádlottakat.

A bírói gyakorlat következetes abban, hogy akkor nincs helye harmadfokú eljárásnak, ha a másodfokú bíróság csak formálisan hoz eltérő döntést, de a bűnösség kérdésében nem. A jogi minősítés körébe tartozó eltérő értékelés a harmadfokú eljárás lehetőségét nem alapozza meg. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a másodfokú bíróság egységesen értékelve az egész tényállást - eljárásjogilag hibásan és szükségtelenül - további bűncselekményben is bűnösnek mondja ki a vádlottat. Jelen esetben nem ez történt és a törvényszék helyesen ismerte fel a másodfellebbezés és a harmadfokú eljárás lehetőségét.