A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40123/2018/6. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §] Bírók: Csányi Terézia Katalin, Kovács Mária, Volein Anna

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf.40.123/2018/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a felperesi képviselő által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által,

akinek pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott a felperesi beavatkozó képviselője által képviselt Felperesi beavatkozó (felperesi beavatkozó címe),

a III. r. alperesi képviselő által képviselt III. rendű alperes neve (III. rendű alperes címe) III. rendű alperes ellen,

vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perben,

a Budapest Környéki Törvényszék 2017. június 9. napján meghozott 3.G.40.798/2016/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 19. sorszám és a felperesi beavatkozó részéről 22. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi a felperest és a beavatkozót, fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa összegű perköltséget 15 napon belül, valamint a felperest, hogy fizessen meg a magyar államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Határozatában megállapított tényállás szerint a felperesi társaságot a beavatkozó jogelődje és a III. rendű alperes jogelődje alapította. A III. rendű alperes jogelődje 1996. február 5-én a beavatkozó jogelődjét a felperesi társaságból kizárta és kezdeményezte a felperes végelszámolását. Végelszámolóként végelszámoló nevet jelölte ki, aki végelszámolóként minden döntését megelőzően konzultált a III. rendű alperessel.

A végelszámoló 1997. február 3. napján a felperesi társaság tulajdonát képező, székhelyéül szolgáló ingatlant 825.000 forint vételáron eladta III. rendű alperesnek, a felperes szerint a vételár nem került megfizetésre.

A felperes 2008. július 8. napján kényszer-végelszámolás alá került. A kényszer-végelszámoló szervezet a kényszer-végelszámoló neve volt, II.rendű alperes neve a végelszámoló.

A cégbíróság 2014. június 11. napján elrendelte a felperes kényszertörlését, majd 2015. április 2. napján a kényszertörlési eljárást megszüntette és a felperessel szemben felszámolási eljárást kezdeményezett, melynek alapján a felperes 2015. július 10-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A felperesi beavatkozó hitelezői igényét a felszámoló nyilvántartásba vette.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a felperes fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését, 2008. július 8. napját követően III. rendű alperes az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a felperes vagyona 33.000.000 forint tőkeösszeggel és annak járulékaival csökkent; a III. rendű alperes a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítését is meghiúsította, emiatt fennáll a hitelezőkkel szembeni helytállási kötelezettsége.

Előadása szerint a III. rendű alperes árnyékvezetője volt a felperesnek a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, mert a felperes döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt: a végelszámoló halálát követően egyedüli tagként nem intézkedett annak érdekében, hogy a felperes törvényes működését helyreállítsa, így a felperes törvényes képviselő hiányában nem tudott intézkedni az iránt, hogy behajtsa III. rendű alperessel szembeni követeléseit.

A III. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem állnak fenn a Cstv. 33/A. §-ában írt feltételek, hiszen ezek a felelősségi szabályok csupán a hatályba lépésüket követően tanúsított magatartások esetén vehetők figyelembe. Előadta, hogy 1997. február 3-át követően a felperesi társaság semmiféle vagyonnal nem rendelkezett, ezért fogalmilag kizárt volt bármiféle cselekmény, amellyel vagyoncsökkenést idézhetett volna elő a III. rendű alperes, illetve a hitelezői követelések meghiúsulását okozhatta volna. Egyébként, ha a felperes végelszámolását megelőzően bármilyen mulasztást elkövetett volna III. rendű alperes, az semmiféle okozati összefüggésben nem áll a felperes keresetében megjelölt vagyoncsökkenéssel, hitelezői követelések kielégítésének meghiúsulásával.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta. Megállapította, hogy a Cstv. 33/A. §-ának rendelkezései 2006. július 1. napjával léptek hatályba. A törvényi rendelkezéseknek visszaható hatálya nincs, ezért ezt megelőző időszakra vonatkozóan a felperesi társaság döntéseire kihatással bíró árnyékvezetői felelősség megállapítására nincs lehetőség. Jelen perben csak azok a III. rendű alperesi magatartások vizsgálhatók, amelyek 2006. július 1. napját követően történtek. E magatartások: a felperes törvényes működése helyreállítása iránti intézkedés elmulasztása; a III. rendű alperes felperes felé fennálló tartozása megfizetésének megtagadása.

Megállapította, hogy III. rendű alperes, mint a felperes tulajdonosa 2006. július 1. napjától a kényszer-végelszámoló kijelöléséig, 2008. július 8. napjáig valóban nem indított törvényességi felügyeleti eljárást, így a felperesi társaság ebben az időszakban nem rendelkezett törvényes képviselővel. Rámutatott azonban arra, hogy a törvényességi felügyeleti eljárást a Ctv. 77. §-a értelmében bárki megindíthatja, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik. Az a tény, hogy a III. rendű alperes nem kezdeményezte a felperes elleni törvényességi felügyeleti eljárást és a felperes felé fennálló tartozását nem fizette meg, nem minősül a felperes döntéseinek meghozatalára történő tényleges befolyás gyakorlásának, nem alapozza meg a III. rendű alperes árnyékvezetői minőségét.

Az ítélet ellen a felperes és a beavatkozó élt fellebbezéssel.

A felperes kérte elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helyt adást; másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot újabb tárgyalásra, újabb határozat hozatalára utasítani azzal, hogy az első fokon eljáró bíróság másik tanácsa tárgyalja az ügyet.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást iratellenesen állapította meg: végelszámoló neve végelszámoló 1998-ban mondott le végelszámolói tisztségéről az ítélet szerint, de az elsőfokú bíróság nem rögzítette, hogy a III. rendű alperes a lemondást nem fogadta el, ezért kénytelen volt magát továbbra is végelszámolónak tekinteni; az ítélet azt sem rögzítette, hogy III. rendű alperes ellentmondásosan nyilatkozott a törzsbetét, illetve az ingatlanvételár megfizetésének tekintetében.

Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárásban következetesen állította, hogy a III. rendű alperes ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a felperesi társaságra, és azt az írásban előterjesztett 16. sorszámú beadványában részletesen ki is fejtette.