A Pécsi Ítélőtábla Bhar.2/2010/4. számú határozata önkényuralmi jelkép használatának vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 71. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 21. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 381. §, 385. §, 387. §, 392. §, 398. §] Bírók: Halász Etelka, Krémer László, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Bhar.II.2/2010/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2010. évi március hó 5. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A harmadfokú bíróság az önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.121/2008/5. számú ítéletét megváltoztatja:

- a vádlott bűnös a Btk.269/B.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott önkényuralmi jelkép használatának vétségében,

- ezért megrovásban részesíti;

- kötelezi, hogy fizessen meg az államnak 7.500 (hétezer-ötszáz) forint a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

A másodfokon eljárt Baranya Megyei Bíróság ítélete ellen - a Btk.269/B.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott önkényuralmi jelkép használata vétségének a vádja alóli felmentés miatt, a büntetőjogi felelősség megállapítása végett - az ügyész jelentett be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a fenti fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, míg a védő - perbeszédében - a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására tett indítványt.

A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot - a Be.387.§ (1) bekezdése értelmében - az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva a perrendi szabályok megtartását, valamint a másodfokú ítélet megalapozottságát.

A vád tárgyává tett cselekmény ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékok feltárása maradéktalanul megtörtént, anélkül, hogy az első-, illetve másodfokú bíróság az érdemi elbírálást akadályozó eljárási hibát vétett volna. A megállapított - egyébként fellebbezéssel nem támadott - tényállás felderített és hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz.

Következésképpen a másodfokú bíróság megalapozott tényállása - a Be.388.§ (1) bekezdése értelmében - irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.

------------------------

A Btk.269/B.§ (1) bekezdése szerint, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vörös csillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, vagy közszemlére tesz, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. E cselekmény miatt - figyelemmel a Btk.269/B.§ (2) bekezdésére - nincs helye felelősségre vonásnak, ha a törvényi tényállás megvalósítására ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból, vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás érdekében kerül sor.

Az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire az említett rendelkezések nem vonatkoznak (Btk.269/B.§ (3) bekezdés).

Sajátossága a vizsgált törvényi szabályozásnak, hogy az önkényuralmi jelkép nagy nyilvánosság előtti használatát - amennyiben a (2) bekezdésben felsorolt büntethetőséget kizáró okok nem állnak fenn - minden további feltétel nélkül büntetendő cselekménynek minősíti, függetlenül az elkövetés további körülményeitől. Ez egyben azt is jelenti, hogy az önkényuralmi rendszerrel való egyetértés fentiek szerinti kifejezése - különbségtételt nem ismerő módon - büntetőjogi szankcióval, akár pénzbüntetés kiszabásának a lehetőségével fenyegetett.

A fenti rendelkezést - az 1993. évi szeptember hó 15. napján történő hatályba lépését követően - több kifogás is érte, köztük olyanok, amelyek e jogszabály alkotmányellenességének az utólagos vizsgálatához vezettek. A 14/2000. (V.12.) AB határozat azonban a Btk.269/B.§-a alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította, végső soron azzal a magyarázattal, hogy az önkényuralom idején sérelmet szenvedett emberek fenyegetettségének az elkerülése, s a köznyugalom védelme érdekében a véleménynyilvánítási szabadság büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása szükségesnek és - nem utolsó sorban - arányosnak mutatkozik. Annak egyidejű hangsúlyozásával, hogy e korlátozás hátterében a sajátos történelmi múlt, továbbá az ebből fakadó nyomós társadalmi szükséglet állhat.

Érveinek kifejtésekor az Alkotmánybíróság tekintettel volt a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: Bíróság) által követett gyakorlatra is: a "Rekvényi kontra Magyarország" ügyhöz kapcsolódóan kiemelve azt, hogy a korlátozás megengedett céljának és szükségességének vizsgálatánál a Bíróság szem előtt tartja az egyes államok sajátos történelmi múltját és jelenét.

Ezt meghaladóan a 14/2000. (V.12.) AB határozat a Btk.269/B.§ (1) bekezdésének nemzetközi szerződésbe ütközésére vonatkozó indítványokat - mivel azok nem a jogosulttól származtak - visszautasította.

E jogi környezetben a Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2004. évi március hó 11. napján V. A. budapesti lakost a Btk.269/B.§ (1) bekezdés b) pontjában meghatározott önkényuralmi jelkép használatának vétsége miatt próbára bocsátotta. A büntetőjogi felelősségre vonás és elmarasztalás alapja ez esetben - a jelen ügyhöz hasonlóan - az volt, hogy az említett személy, egy jogszerűen rendezett tüntetésen, bejegyzett politikai párt alelnökeként, öt centiméter átmérőjű, ötágú vörös csillagot viselt a kabátján. Egészen a helyszínt biztosító rendőrjárőr felszólításáig, amikor is a kitűzött jelvényét levetette.

A Fővárosi Bíróság - miután az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése tárgyában az Európai Közösségek Bírósága a hatáskörének a hiányát állapította meg - a 2005. évi november hó 16. napján helybenhagyta a fenti döntést.

Ezt követően V. A. kérelmet terjesztett elő az Emberi Jogok Európai Bíróságához, arra hivatkozva, hogy az ötágú vörös csillag viselése miatti büntetőjogi elmarasztalásával megsértették az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 10. Cikke alapján biztosított véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogát.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a kérelmet elfogadhatónak nyilvánította, így azt - a hazai szabályozás sajátosságainak az előre bocsátása után, a 14/2000. (V. 12.) AB határozat normaszövegének az ismertetését követően - érdemben vizsgálta. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a vörös csillag használatának a büntetőjogi tilalmazottsága túlságosan széles körű, leginkább azzal, hogy - különbségtételt nem ismerő módon - az Egyezmény 10. Cikkének a védelme alá eső tevékenységekre és eszmékre is kiterjed. Ezért a 2008. évi július hó 8. napján kihirdetett határozatában megállapította, hogy a büntetőjogi beavatkozással megsértették V. A. kérelmező véleménynyilvánítási szabadságát. (Ennek deklarálása - a Bíróság megítélése szerint - már önmagában alkalmas volt megfelelő és igazságos elégtétel nyújtására, ezért a kérelmező költségein és kiadásain túlmutató vagyoni igényét ugyanakkor elutasította.)