62005TJ0154[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2007. október 25-i ítélete. Carmela Lo Giudice kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság. T-154/05. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2007. október 25.

T-154/05. sz. ügy

Carmela Lo Giudice

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Lelki zaklatás - Megsemmisítés iránti kereset - Segítségnyújtási kötelezettség - Indokolási kötelezettség - Jogos bizalom - A személyzeti szabályzat 24. cikke - Gondoskodási kötelezettség - Elfogadhatóság - Kártérítési kérelem"

Tárgy: Lényegében egyrészt a lelki zaklatás hiányát megállapító bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset, másrészt az állítólag elszenvedett nem vagyoni kár megtérítése iránti kártérítési kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Lelki zaklatás - Fogalom

2. Tisztviselők - Kereset - Előzetes közigazgatási panasz - A panasz és a kereset összhangja

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3. Tisztviselők - Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége - Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

4. Tisztviselők - Sérelmet okozó határozat - Indokolási kötelezettség - Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk)

1. Annak a tisztviselőnek, aki azt állítja, hogy lelki zaklatás áldozata - függetlenül attól, hogy szubjektíven miként éli meg az általa állított eseményeket -, olyan tények összességét kell előadnia, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy vele szemben olyan magatartást tanúsítottak, amely objektív szemszögből is a lejáratására vagy a munkafeltételei romlásának szándékos előidézésére irányult.

Ebből következik, hogy a lelki zaklatás fennállásának megállapításához, a szóban forgó magatartásnak objektíve szándékos jellegűnek kell lennie.

Ha a szervezeti egység megfelelő működésének biztosítása érdekében megtagadják a szabadság kiadását, azt főszabály szerint nem lehet a zaklatás megnyilvánulásának tekinteni. Ezenfelül az érintett tisztviselő nem róhatja fel eredményesen a felettesének, hogy elutasította a szabadság kiadása iránti kérelmét, amennyiben elmulasztott eleget tenni a távollétre vonatkozó útmutatóban a szabadság kiadása iránti kérelmek esetére előírt adminisztratív alakiságoknak.

(lásd a 82., 83. és 107. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-7/98., T-208/98. és T-109/99. sz., De Nicola kontra EBB egyesített ügyekben 2001. február 23-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-49. o. és II-185. o.) 286. pontja; T-136/03. sz., Schochaert kontra Tanács ügyben 2004. július 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-215. o. és II-957. o.) 41. pontja; T-144/03. sz., Schmit kontra Bizottság ügyben 2005. május 4-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-101. o. és II-465. o.) 64., 65. és 78. pontja.

2. A személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti igazgatási panasz és az azt követő kereset közötti összhang szabálya az elfogadhatatlanság terhe mellett megköveteli, hogy a közösségi bíró előtt felhozott jogalap már a pert megelőző eljárás során is szerepeljen avégett, hogy a kinevezésre jogosult hatóságnak módja legyen kellő pontossággal megismerni az érintett által a megtámadott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat.

(lásd a 122. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1-jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1139. o.) 32. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-174/02. sz., Wieme kontra Bizottság ügyben 2003. október 14-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-241. o. és II-1165. o.) 18. pontja; T-96/04. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. október 25-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-343. o. és II-1523. o.) 32. pontja.

3. A személyzeti szabályzat 24. cikke azzal a céllal született, hogy az Európai Közösségek tisztviselőit megvédje az őket érő bármilyen - nemcsak kívülállók, hanem akár feletteseik vagy munkatársaik részéről érkező - zaklatással vagy lealacsonyító bánásmóddal szemben.

Az adminisztráció az e cikkben szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból - az ügy ismeretében - a megfelelő következtetések levonása érdekében. E célból elégséges, hogy az intézményétől védelmet igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeményt hozzon azon támadások valóságosságára vonatkozóan, amelyek célpontjának tekinti magát. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézményre tartozik a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat megindítása.

A személyzeti szabályzat 24. cikkének hatálya alá tartozó helyzetekben megteendő intézkedéseket illetően az adminisztráció, a közösségi bíróság felülvizsgálati jogköre mellett, a személyzeti szabályzat 24. cikkének végrehajtási intézkedései és eszközei tekintetében széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A közösségi bírói felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt-e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt-e el.

(lásd a 135-137. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 18/78. sz., V kontra Bizottság ügyben 1979. június 14-én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2093. o.) 15. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-5/92. sz., Tallarico kontra Parlament ügyben 1993. április 21-én hozott ítéletének (EBHT 1993., II-477. o.) 31. pontja; T-39/93. és T-553/93. sz., Baltsavias kontra Bizottság egyesített ügyekben 1995. október 11-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-233. o. és II-695. o.) 58. pontja; T-3/96. sz., Haas és társai kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-475. o. és II-1395. o.) 54. pontja; T-136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-267. o. és II-1225. o.) 42. pontja; a fent hivatkozott Schochaert kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 48. és 49. pontja; a fent hivatkozott Schmit kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 96. és 98. pontja.

4. A sérelmet okozó határozat indokolására vonatkozó kötelezettség célja az, hogy megfelelő magyarázattal szolgáljon az érdekelt számára annak megítéléséhez, hogy a határozat megalapozott-e, vagy pedig olyan hibában szenved, amelynek alapján jogszerűsége vitatható, illetőleg hogy a közösségi bíróság számára lehetővé tegye a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.

Az indokolási kötelezettség terjedelmét minden egyes esetben nem csupán a megtámadott határozat figyelembevételével, hanem az adott ügynek az említett határozat meghozatalát övező konkrét körülményei alapján kell megítélni.

Ily módon a határozat kellően indokolt akkor, ha a kereset tárgyát képező aktus kibocsátásának körülményei ismertek az érintett tisztviselő számára, és azok alapján érthető a vele szemben hozott intézkedés hatálya.

(lásd a 160-162. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 2539. o.) 13. pontja; 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26-án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2861. o.) 22. pontja; 69/83. sz., Lux kontra Számvevőszék ügyben 1984. június 21-én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2447. o.) 36. pontja; C-169/88. sz., Prelle kontra Bizottság ügyben 1989. december 13-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 4335. o.) 9. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-80/92. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1993. december 16-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1465. o.) 62. pontja; T-589/93. sz., Ryan-Sheridan kontra FEACVT ügyben 1996. február 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-27. o. és II-77. o.) 95. pontja; T-86/97. sz., Apostolidis kontra Bíróság ügyben 1998. április 2-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-167. o. és II-521. o.) 73-77. pontja; T-100/00. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-71. o. és II-347. o.) 53. pontja; T-351/99. sz., Brumter kontra Bizottság ügyben 2001. július 20-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-165. o. és II-757. o.) 28. pontja; a fent hivatkozott Schmit kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 115. és 116. pontja.