A Budapest Környéki Törvényszék B.52/2011/29. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 251. §, 252. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 4. §, 6. §, 331. §] Bírók: Bilik Pálné, Czirjákné Tábori Györgyi, Szegedi Gyöngyvér

A Törvényszék vádlott ellen vesztegetés bűntette miatt indult büntetőügyben a 2012. november hó 08., december hó 06., 2013. február hó 21., április hó 30. és május hó 23. napján megtartott, nyilvános, folytatólagos tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A törvényszék

vádlottat

a 2 rb. vesztegetés vétsége /Btk. 251. § (1)/ miatt ellene emelt vád alól felmenti.

I N D O K O L Á S:

I.

A vád

A Főügyészség vádiratában vádlottat 2 rb., a Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő költségvetési szerv önálló intézkedésre jogosult dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntettével vádolta.

A tárgyalás eredményeként mind a vádirati tényállást, mind a minősítést változatlanul fenntartotta.

A vádirati tényállás szerint "a vádlott több esetben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi ellátással kapcsolatban, amelyért a betegeknek fizetnie nem kellett, a betegektől pénzt kért, illetve egy ízben pénzt fogadott el."

Az I. vádpont szerint "a rendben elvégzett sebészeti beavatkozást követően a vádlott tanú 1t kiültette a váróba, majd néhány perccel később visszahívta. tanú 1 ekkor 2.000 Ft-ot adott át a vádlottnak, megköszönve segítségét. A vádlott a pénzt átvette, majd közölte tanú 1el, hogy legalább 5.000 Ft-ot készítsen elő. Ekkor tanú 1 újra kiment a váróba, ahonnan pár perc múlva ismét szólította őt a vádlott. tanú 1 ekkor újabb 3.000 Ft-ot adott át a vádlottnak, aki azt elvette, majd kevesellve az átadott összeget közölte, hogy egy ilyen műtét magánrendelésen 20-25.000 Ft-ba kerül. Mivel a vádlott ezen kijelentésével nyilvánvalóvá tette tanú 1 előtt, hogy további összegre tart igényt, tanú 1 újabb 5.000 Ft-ot adott át a vádlottnak, aki kettő db 500 Ft-ost visszaadott tanú 1nek azzal, hogy a nővérkéknek is adni kéne. tanú 1 ezt követően a visszakapott két db 500 Ft-ost a pár perc múlva megérkező asszisztensnek átadta, aki azt eltette."

A II. vádpont tényállása szerint "a vádlott tanú2t lekísérte az ultrahang vizsgálatot végző Kft. rendelőjéhez, ahol a vádlott megkérdezte tanú2től, hogy ugye tudja, hogy itt valamennyit fizetnie kell. tanú 2 ekkor közölte a vádlottal, hogy nincs nála pénz.

Mivel tanú 2 nem volt hajlandó fizetni, a vádlott azt mondta neki, hogy megelőlegezi neki a vizsgálat árát és azt tanú 2 majd behozza neki. Erre azonban nem került sor."

II.

Személyi rész

A vádlott egyetemet végzett, sebész szakorvos szakképzettséget, valamint proktológiai képesítést szerzett. Jelenleg a Szakorvosi Rendelőintézetben beosztott szakorvosként dolgozik, havi jövedelme nettó 210.000 Ft. Vállalkozóként kiegészítő rendelésből kb. havi nettó 30-40.000 Ft jövedelemre tesz szert. Nős családi állapotú, felesége fogászati szakasszisztensként dolgozik, havi jövedelme nettó 70.000 Ft. Két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyonát képezi egy lakás 1/1, egy másik - haszonélvezettel terhelt - lakás ½ tulajdoni és egy nyaraló 1/1 tulajdoni hányada, valamint egy személygépkocsi.

Büntetlen előéletű, más büntetőeljárás nincs folyamatban vele szemben.

III.

A bíróság által megállapított tényállás

A vádlott 2007. évtől dolgozott közalkalmazottként Önkormányzatának Szakorvosi Rendelőintézetében, mint sebész szakorvos. A vádbeli időben közvetlen felettese az intézet megbízott igazgatója, tanú3 volt.

1./

2010. március 02. napjának délutánján jelent meg a vádlott által ellátott sebészeti szakrendelésen tanú 1, akit megvizsgálva a vádlott azonnali ambuláns műtétet javasolt, azonban a beteg elfoglaltságra hivatkozva nem fogadta el a lehetőséget. A vádlott ekkor jelezte tanú 1nak, hogy egészségügyi problémája gyors beavatkozást igényel, ezért abban állapodtak meg, hogy a beteg hamarosan jelentkezik, ami másnap, 2010. március 03. napján, 10 óra utáni időpontban meg is történt.

tanú 1 a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. tv. 13. §-a értelmében térítésmentes orvosi ellátásra volt jogosult.

A szakma szabályainak minden tekintetben megfelelő proktológiai beavatkozás elvégzése után a vádlott obszerváció szükségessége miatt megkérte a pácienst, hogy várakozzon a folyosón, majd pár perc elteltével ellenőrizte a műtéti sebet és mivel úgy vélte, hogy az a szokásosnál jobban vérzik, ismételten kiküldte tanú 1t a váróterembe. A másodszori visszahíváskor tanú 1 a beavatkozás utóhatásaként rosszul lett, szédült, ájulás környékezte, elfelejtette az orvosnak feltenni kívánt kérdéseket, ezért a vádlott behívta hozzá a folyosón várakozó édesapját.

A két ellenőrzés egyike során pontosan meg nem állapítható helyről és módon előkerült pár darab 500 Ft-os bankjegy, amely pénzösszeg sorsa a vádlott és a páciens egyeztetése alapján az volt, hogy azt tanú 1 átadja hálája jeléül az asszisztensnőnek. Azt, hogy ez valóban megtörtént-e, szintén nem lehetett megállapítani.

Azt, hogy a vádlott hálapénzt vagy jogtalan előnyt tanú 1tól átvett volna, kétséget kizáróan megállapítani nem lehetett.

tanú 1 hazafelé úton hozzátartozóinak azt mesélte, hogy az általa adni kívánt 2.000 Ft összegű hálapénzt az orvos kevesellte, ezért további 8.000 Ft átadására került sor.

tanú 1 az eset kapcsán megkereste tanú3t - aki egyben az ő háziorvosa is volt - és elpanaszolta a történteket. tanú3 ekkor megkérte őt, hogy írja le és ezt követően nyújtsa be a bejelentését, aminek tanú 1 2010. március 05. napján eleget is tett.

2./

tanú 2- akit a vádlott már több ízben látott el korábban is a rendelőintézet sebészeti szakrendelésén - 2010. március 23. napján térdpanaszokkal kereste fel a vádlottat, aki alapos vizsgálat és röntgen után a beteget tanáccsal ellátva otthonába bocsátotta. tanú 2- mivel a végtagfájdalom nem enyhült - 2010. március 26. napján, pénteken ismét megjelent a vádlott rendelésén, ahol ismételt vizsgálat során a vádlott a beteg állapotában rosszabbodást nem tapasztalt, azonban a páciens megnyugtatása és az egészségügyi probléma teljes feltárása érdekében ultrahang vizsgálatra adott beutalót.

Az UH-diagnosztikai vizsgálatot a rendelőintézettel szerződéses viszonyban lévő Kft. végezte, az ellátás pedig a beutalóra tekintettel az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott volt, tehát a vizsgált személynek azt nem kellett térítenie.

A vádlott tanú2t a vizsgálat előtt arról tájékoztatta, hogy tudomása szerint a soronkívüliség a beteget terhelő költségvonzattal járhat, de azt követően a tb finanszírozott ellátásért senki nem kért térítést, így a vádlott sem.