BH 1999.9.399 I. A bordélyház olyan vállalkozás, amelyben a vállalkozó által fizetett prostituáltak pénzért közösülésre vagy fajtalanságra bárkinek a rendelkezésére állanak, az ellenszolgáltatás azonban a vállalkozót illeti;

a bordélyháznak nem minősülő szórakozóhelyen üzletszerű kéjelgést folytató, a 18. életévét be nem töltött leány foglalkoztatása nem minősül kiskorút foglalkoztató, bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének [Btk. 205. § (3) bek. a) pont].

II. A felnőtt korú prostituált esetén nem állapítható meg a rábírással elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette, a 18. életévét be nem töltött prostituált esetén pedig nem állapítható meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntette, ha a prostituáltak magatartásának döntő motívuma nem a vádlott ráhatása volt; ilyen esetekben a vádlott az üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntettét követi el [Btk. 205. § (1) és (4) bek., 195. § (2) bek.].

III. Üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntetténél nem minősülnek eszköznek a felhasználásra szánt gumi óvszerek, ezért ezek elkobzására nem kerülhet sor [Btk. 77. § (1) bek. a) pont, 205. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a vádlottat üzletszerű kéjelgés elősegítésének bűntette miatt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg.

A tényállás lényege a következő.

A vádlott nős, két kiskorú gyermeke van. A felesége autósboltban eladó, havi nettó jövedelme 22.000 forint. A vádlott jelenleg alkalmi munkákat vállal a felesége munkahelyén, főként anyagbeszerzést és alkatrész-felújítási munkákat végez, melyből havi jövedelme kb. 20.000 forint. Vagyontalan.

A vádlott 1995 nyarán a felesége nevén volt, de pénzhiány miatt bezárt bárban kb. 5-6 alkalommal vendégeket fogadott. A bár működése idején éjszakai nyitvatartású volt, és testfelüdítő masszázsra volt engedélye. A vádlott mint segítő családtag üzletvezetőként tevékenykedett.

A bár 3 helyiségből állt: bár, két szoba franciaággyal és a folyosó végén zuhanyzó volt.

A vádlott 1995 júliusától a működési engedéllyel nem rendelkező, de vendégeket fogadó éjszakai bárban táncosnő és masszőz munkakörben alkalmazta a 24 éves B. A.-t és a 18. életévét be nem töltött K. K. helyi lakosokat, ez utóbbit 60.000 forint közvetítői díjért egy játéktermet működtető társaság közvetítette ki a vádlott részére.

A vádlott a felesége bélyegzőjét használva kötötte meg a szerződést B. A.-val és K. K.-val. Miután az utóbbi még nem töltötte be a 18. életévét, a munkaszerződést Cs. Gy. nevén kötötték, és K. K. azt Cs. Gy. nevét leírva írta alá.

A szerződés 1995. július 30. napján készült, K. K. magánál tartotta Cs. Gy. ideiglenes személyi igazolványát.

A foglalkoztatottak díjazása teljesítmény alapján történt, és az egyéb kikötések rovatban feltüntetést nyert, hogy a masszázs időtartama alatt a főnök nem követeli, sőt tiltja a szexuális szolgáltatást.

A vádlott a két lánynak albérleti szobát bérelt, melynek havi bérleti összege 24.000 forint volt, az albérleti díj fizetésén túl mindketten kaptak napi 1.000-1.000 forintot az ellátásukra és "munkaruhát", mely fehérnemű volt.

B. A. egy alkalommal a bárban tartott pénzből kivett 20.000 forintot, mivel korábban a vádlott úgy nyilatkozott, hogy vásárolhat magának ruhákat, ezt az összeget a későbbiek során sem fizette vissza a vádlottnak.

Az alkalmaztatáskor olyan szóbeli megállapodás született a táncosnő masszőzök és a vádlott között, hogy a bár megnyitása után a masszázst követő nemi kapcsolatért a vendég 8.000 forintot fizet a vádlottnak, aki ebből 3.000 forintot ad a lányoknak - ez jelentette a "teljesítménybért" -, melyet azonban az írásbeli szerződés nem tartalmazott.

Az 1995. július elejétől alkalmazott B. A. az első időben a bárban lakott, és az eltartásáról a vádlott gondoskodott. B. A. korábban már dolgozott hasonló helyen, tudta, hogy ez a munka mivel jár, vagyis hogy szexuális kapcsolatot kell létesítenie a vendégekkel, és ezt nem ellenezte. A problémák a későbbiek során abból adódtak, hogy a bár megnyitása előtt tartott, ún. "baráti bulikon", ahol esetenként 10-20 ember is jelen volt, a szóbeli megállapodás szerinti valamennyi szolgáltatást teljesíteniük kellett, de külön díjazásban, tehát a közösülésenként kialkudott 3.000 forintban nem részesültek.

1995. júliustól szeptember 18-cal bezárólag B. A. pontosan meg nem állapítható alkalommal táncolt fehérneműben vagy anélkül a férfi vendégek előtt, majd akit megjelölt a vádlott, azzal "ment szobára", az óvszert a vádlott ilyenkor átadta, amit a bárpult egyik fiókjában tartott, az elektromos sokkolóval együtt, amelyekre nézve nincs adat, hogy a vádlott bárkivel szemben a vádbeli időszakban használta volna.

B. A. a fenti időszakban több férfival közösült válogatás nélkül, előfordult az, hogy ugyanazon az estén két férfival. 1995 augusztusában a "baráti bulik" nagy részében már csak K. K. vett részt táncosnőként - időközben ugyanis B. A. megszökött -, de amikor a leányok együtt voltak, előfordult, hogy "lesby show"-t kellett adniuk, ami azt jelentette, hogy egymást simogatva meztelenül együtt táncoltak a pódiumon.

K. K. 5-6 alkalommal vett részt ilyen baráti összejövetelen, pontosan nem állapítható meg, hogy ilyenkor, illetve összesen hány férfival közösült, a partnereket mindig a vádlott válogatta ki, ő utasította K. K.-t, hogy kivel kell "szobára mennie", és egyben átadta az óvszert. K. K-nál is előfordult, hogy ugyanazon az estén két férfival is közösült. A 3.000 forintos külön ellenszolgáltatást a közösülésekért ő sem kapta, az ellenszolgáltatás lényegében a vádlottól naponta kapott 1.000 forint volt, valamint az albérleti díj és a munkaruha kifizetése.

K. K. az ilyen bulikon megismert egyik férfival a későbbiek során is kapcsolatot tartott fenn, de nem a bárban, hanem a lakáson találkoztak.

A vádlott születésnapját kivéve az összejöveteleken részt vevő férfiak a bár készletéből italt fogyasztottak, és kívánságuknak megfelelően a megjelölt lányokkal közösültek.

A vádlott B. A.-nak és K. K.-nak a fentebb írt helyiségeket üzletszerű kéjelgés céljára így rendszeresen a rendelkezésére bocsátotta. A két nő válogatás nélkül a vádlott által megjelölt személyekkel ellenszolgáltatás fejében közösült, mely ellenszolgáltatás volt a napi 1.000 forint és az albérlet.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a vád szerinti jogi minősítés végett; a vádlott és védője az üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének vádja alóli felmentésért, továbbá enyhítés végett jelentett be fellebbezést.

A megyei főügyész az elsőfokú ítélet megváltoztatását indítványozta akként, hogy a megyei bíróság a vádlott cselekményét kiskorút foglalkoztató bordélyház fenntartásával elkövetett üzletszerű kéjelgés elősegítése bűntettének minősítse, továbbá a vádlottat főbüntetésként börtönbüntetésre, mellékbüntetésként pedig közügyektől eltiltásra ítélje.