AVI 2010.7.79 Az adóhatósági iratot akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha a címzett az átvételt megtagadja [2003. évi XCII. tv. 124. § (2) bek.]

Az adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évre vonatkozóan vizsgálatot tartott. Az ellenőrzés eredményeképpen meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 15 034 000 Ft adóhiányt állapított meg, kötelezte továbbá bírság és késedelmi pótlék, valamint mulasztási bírság megfizetésére is.

A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jelen felülvizsgálati eljárás tárgya az adóhatósági határozatok két megállapítása volt, melyek a következők.

Az elsőfokú adóhatóság határozatának VI. pontjában megállapította, hogy a B. J. munkaviszonya a felperesnél 2001. január 31-én szűnt meg. 2001. május 18-án közös megegyezéssel szüntették meg az ügyvezetői igazgatói megbízatását is.

A felperes K-01/007. számú számlával tárgyi eszközöket értékesített a P. Rt. részére. A leszámlázott eszközöket tételesen felsorolta a számla melléklete. A leszámlázott tárgyi eszközök két tétel kivételével megegyeztek B. J. személyi leltárában 2000. február 15-én felvett tárgyi eszközökkel. A felperes úgy nyilatkozott, hogy B. J.-vel a megbízás megszűnésekor nem készült átadás-átvételi jegyzőkönyv. A leltáradatok az ellenőrzés szerint azt igazolták, hogy a kérdéses eszközök B. J. személyes használatában voltak, és nem a cég székhelyén.

Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 1. § (7) bekezdése alapján minősítette a rendelkezésre álló dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy az értékesített tárgyi eszközök általános forgalmi adóval növelt értéke a B. J. adóköteles természetbeni juttatásának minősül.

A vizsgálat e megállapítás következményeként személyi jövedelemadó-hiányt, munkaadói járulékhiányt, általános forgalmi adó, egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékfizetési kötelezettséget állapított meg, és a felperes 2001. évi adózás előtti eredményét 5 230 000 Ft-tal csökkentette.

Az alperes másodfokú határozata olyan időszakot, illetve adókötelezettségeket is érintett, amelynek elévülése 2005. december 31-én következett volna be. Ezért az alperes a jogszabályi lehetőséggel élve úgy döntött, hogy a másodfokú határozatot meghozatalának napján 2005. december 22-én - az elsőfokú adóhatóság alkalmazottjai útján - személyesen kézbesíti.

A felperest az adóhatósági eljárásban G. Zs. okl. közgazda adószakértő képviselte, ezért a határozatot neki kísérelték meg kézbesíteni. Az adószakértő irodájában a kézbesítés napján nem volt jelen, a helyszínen talált személy közölte, hogy nincs meghatalmazása az adóhatósági határozat átvételére. Az alperes ezt a nyilatkozatot úgy tekintette, hogy a felperest képviselő adószakértő nevében eljáró személy megtagadta a határozat személyes átvételét, ezért a december 22-i határozati kézbesítést joghatályosnak minősítette. Ezt követően sor került a határozat postai kézbesítésére is, amelyet a felperesi képviselő 2006. január 2-án postán átvett, és ellene a bírósági felülvizsgálathoz szükséges keresetlevelet határidőben benyújtotta, amelyben kérte részben az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatos adóhatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését, valamint elévülés jogcímén a 2000. évre vonatkozó hatósági határozati rendelkezések hatályon kívül helyezését.

A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú határozat VI. pontjával kapcsolatban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy - egyezően az alperesi állásponttal - nem a keletkezett dokumentumok szerint történtek a gazdasági események, ezért az adóhatóság jogszerűen hivatkozott az Art. 1. § (7) bekezdésére.

Az elévülés vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a személyes kézbesítés szabályszerűnek volt tekinthető, az megtörtént 2005. december 22-én, így a felperessel szembeni 2000. évre vonatkozó adóhatósági megállapítások nem évültek el.

A jogerős ítéletnek az adóhatósági határozat VI. pontja és az elévüléssel kapcsolatos okfejtése ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit a felek jogorvoslati kérelemmel nem támadták.

A felperes felülvizsgálati kérelmében megismételte az adóigazgatási és a peres eljárás során előadottakat és kérte a VI. ponttal kapcsolatos adóhatározati rendelkezések, valamint a 2000. évre vonatkozó fizetési kötelezettséggel kapcsolatos rendelkezések hatályon kívül helyezését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott körben az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az elsőfokú határozat VI. pontját érintő érdemi döntés és jogkövetkezményei tekintetében hatályában fenntartotta, és a 2000. évre vonatkozó adófizetési kötelezettség és jogkövetkezményei tekintetében hozott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.

Az elsőfokú határozat VI. pontjában található megállapításokkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság leszögezte, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és jogszerű volt az abból levont jogi következtetése is.

Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság elsősorban azt állapította meg, hogy a perbeli számla mellékletében felsorolt tárgyi eszközök a vizsgálat időpontjában, illetőleg a B. J. ügyvezetői megbízásának megszűnésekor nem voltak fellelhetők sem a társaság székhelyén, sem telephelyén. Ezek a tárgyi eszközök B. J. személyi használatában voltak, a személyi leltárba feltüntetésre is kerültek. Így az adóhatóság jogszerűen járt el akkor, amikor az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az ügyletet a felek által a valóságban lebonyolítottak szerint úgy minősítette, hogy az a felperes volt ügyvezetőjének B. J.-nek az adóköteles természetbeni juttatásának minősül, és ennek megfelelően vonta le az adójogi következtetéseket. Önmagában az a tény, hogy a felperes ugyanezen tárgyi eszközökre a P. Rt. részére számlakibocsátást foganatosított, nem változtat a valóságban végbe ment azon ügyleten, hogy ezeket az eszközöket a felperes a volt ügyvezető igazgatójának természetbeni juttatásként adta át.