A Fővárosi Törvényszék K.31907/2006/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 59. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 12. §, 1991. évi IV. törvény (Flt.) 40. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 33. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 110. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 70. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §, 1998. évi LXVI. törvény (Eho.) 2. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 5. §, 87. §, 164. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §] Bíró: Kopinja Mária

Fővárosi Bíróság

1055 Budapest, Markó u.27.

11.K.31.907/2006/10.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Simala Zoltán ügyvéd) által képviselt ... (....) felperesnek, dr. Szabó Szilvia jogtanácsos által képviselt APEH Hatósági Főosztály (....) alperes ellen, adóügyben hozott - 8429568806 - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálta iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 900.000 (Kilencszázezer) forint kereseti illeték összegét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal külön felhívására a Magyar Állam javára fizessen meg.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperes részére 200.000 (Kétszázezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Kelet-... Igazgatósága a 231/32224 számú megbízólevéllel valamennyi adó- és költségvetési támogatás vonatkozásában a bevallások utólagos ellenőrzését végezte felperesnél 2000. és 2001. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés jegyzőkönyvvel zárult, amelynek alapján kiadásra került az I. fokú adóhatósági határozat. Ebben felperes terhére 15.024.000 ft adókülönbözetet állapított meg, amely a megállapított adókülönbözetből 15.034.000 ft adóhiánynak minősül. Előírt felperes terhére 7.500.000 Ft adóbírságot, valamint 8.667.000 Ft késedelmi pótlékot is kiszabott. A jogszabályokban előírt nyilvántartások vezetésének elmulasztása miatt pedig, 200.000 Ft mulasztási bírságot is alkalmazott felperessel szemben.

Az ellenőrzés keretében megállapította felperes terhére az I. fokú adóhatósági határozat I. pontjában, hogy a felperes levonásba helyezte olyan gépkocsik javításáról szóló számlák ÁFA tartalmát, amellyel összefüggésben magánhasználat is megvalósult. Eljárását ellentétesnek minősítette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA. tv.) 33. §. (1) bekezdésének a.) pontjában foglaltakkal, amely szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben, vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és a szolgáltatás részben a 7. §. (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében, vagy a 9. §. (3) bekezdésében meghatározott szolgáltatásokra használja fel, hasznosítja. E miatt a számlák ÁFA-tartalmát felperes nem helyezhette volna levonásba.

Az I. fokú határozat III. pontjában megállapította a jegyzőkönyv alapján, hogy felperes 2000. évben 8 db, 2001. évben 6 db részben saját tulajdonú, részben bérelt személygépkocsi után fizetett cégautó-adót. További 5 db bérelt személygépkocsi esetében felperes kizárta a magáncélú használatot, cégautó-adót nem fizetett. A gépkocsit használó vezetőbeosztású magánszemélyek - egy kivételével - útnyilvántartást vezettek. A személy1 ügyvezető által használt frsz1 rendszámú gépjármű esetében útnyilvántartás hiányában a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a magánhasználat nem valósult meg. A frsz2 és a frsz3 rendszámú gépkocsival összefüggésben pedig, az ellenőrzés megállapította az útnyilvántartások hitetlenségét, melyre tekintettel megvalósult a magáncélú használat is. Mindezek alapján a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: SZJA. törvény) 70. §. (1), (2), (3), (5), (6) (7), (10), (13) bekezdésében, az 5. számú melléklet 7. pontjában foglaltakra való hivatkozásával, valamint az ÁFA törvény 33. §. (1) bekezdés a.) pontjában foglaltak megvalósulásának következtében megállapította a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó, és a munkaadói járulék adójogi jogkövetkezményeit, a foglalkoztatás elősegítéséről, és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt. törvény) 40. §. (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével.

Az I. fokú adóhatóság IV. pontjában visszahivatkozóan a jegyzőkönyvben rögzítettekre, megállapította az ellenőrzés, hogy felperes 2000. és 2001. években több alkalommal a nevére szóló, a I. Kft. által kiállított számlát fizetett ki, mely számlákon oktatást és hozzájuk kapcsolódó tananyag kellékeinek költségét tüntették fel. A számlákon hallgatóként személy2 neve szerepel. Felperes a I. Kft-vel kötött szerződést bemutatni nem tudott, nem tudta megmondani, hogy személy2 milyen nyelvi oktatásban részesült. Ezért a 2000., 2001. években nyelvoktatás címén kifizetett összegeket az ellenőrzés személy2 adóköteles, természetbeni juttatásának minősítette az SZJA törvény 69. §. (1) bekezdése alapján, valamint az Flt. 40. §. (1) bekezdése és az ÁFA törvény 33. §. (1) bekezdés a.) pontjában, munkaadói járulék fizetési kötelezettséget is megállapított, valamint megállapította, hogy sérült a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. §. (7) bekezdésében foglalt jogszabályi előírás is, amely a költségelszámolást szabályozza. Megállapította továbbá, hogy felperes eljárása ellentétes a társadalombiztosítás ellátásaira, és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §. k.) pontjában foglaltakkal, amely alapján járulékot képező jövedelemnek minősül az SzJA törvény szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni, ideértve az SzJA törvényben szabályozott kis összegű kifizetésekből származó jövedelmet is, továbbá az SZJA törvény 69. §-a szerinti természetbeni juttatás adóalapként meghatározott értékét, valamint a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont, (befizetett) tagdíj, tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj.

Az I. fokú határozat V. pontjában a jegyzőkönyvi megállapítás alapján megállapította az ellenőrzés, hogy felperes 2000. évben rendszeresen, 2001. évben több alkalommal számolt el nevére szóló számlák alapján üzemanyag töltőállomásoknál történt vásárlásokat reprezentációs költségként. A vásárlások üzemanyagkártya használatához kötődtek, jellemzően tankoláshoz kapcsolódtak. A társaság az üzemanyagkutak shopjaiban történt élelmiszer és ital vásárlásokat reprezentációnak tekintette, mely költségeket a revízió nem fogadta el. A számlák részletesen felsorolják a vásárolt tételeket, melyet példálódzó jelleggel a közigazgatási jegyzőkönyv is tartalmazza. A vásárlási szokások nem igazolják a vásárlások reprezentációs jellegét, továbbá felperes nem igazolta a drágább alkoholos italok reprezentációs célra történt felhasználását, nem tüntette fel a számlákon, hogy mikor mely üzleti partnereknek adta, kit látott vendégül. Ezért a 2000. és 2001. években reprezentáció címén kifizetett összegekből a kigyűjtött és az összesítő kimutatásokban bemutatott tételeket az ellenőrzés a magánszemélyek, a jegyzőkönyvben és határozatban részletesen felsorolt természetes személyek adóköteles természetbeni juttatásának minősítette az SZJA törvény 69. §. (1), (4), (6) bekezdésében, az Flt. törvény 40. §. (1) bekezdésében, az ÁFA törvény 33. §. (1) bekezdés a.) pontjában, valamint a Tbj. törvény 4. §. k.) pontjában, 18. §. (1) bekezdés b.) pontjában, 20. §-ában, 19. §. (1) bekezdésében, valamint 50. §-ában foglaltakra, és ennek következtében megállapította az adójogi következményeket is.