A Debreceni Ítélőtábla Gf.30629/2015/6. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Dzsula Marianna, Szűcs Lajos

Gf.IV.30.629/2015/6.

A Debreceni Ítélőtábla a Palotai Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Palotai Beáta ügyvéd) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) felperesnek -, a Dr. Pankotai Ügyvédi Iroda (FÉL CÍME, ügyintéző: dr. Pankotai Zoltán ügyvéd) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME, Cg...., adószám: ...) alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 2015. október 12. napján meghozott 9.G.40.165/2014/28. számú ítélete ellen a felperes által 30. sorszám alatt előterjesztett és 32. sorszámon megindokolt fellebbezése folytán indult másodfokú eljárásban - a 2015. január 27. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 635 000 (Hatszázharmincötezer) Ft másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak - az állami adóhatóság felhívásában megjelölt módon, határidőben és számlára - 2 500 000 (Kettőmillió-ötszázezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes jogelődje a JOGELŐD NEVE (a továbbiakban: alperes jogelődje) 2013. december 31. napjával beolvadt az alperesbe. Az alperes jogelődje és a KFT1. 2007. november 28. napján szállítási keretszerződést kötött, amelyben a KFT1. által a váci kórházban üzemeltetett patikába gyógyszerek szállítását vállalta.

A KFT1. 2012. július 4. napja óta felszámolás alatt áll, tagjai a ZRT1. és a KFT2. volt. A KFT1.-nek 2011. január 1. napjától nem volt megválasztott vezető tisztségviselője, együttes képviseleti joggal F.X.A. és H.A.A.M., valamint K.R. munkavállalók jártak el a cég nevében. 2010. december 31. napjáig a KFT1. ügyvezetője dr. I.P. volt, aki a KFT2. vezető tisztségviselője is volt. A KFT2.-vel szemben 2013. október 12. napján kényszertörlési eljárás indult, 2015. május 22. napja óta felszámolás alatt áll.

2012. január 4. és június 27. napja között 33 alkalommal a KFT2. az alperes jogelődje részére összesen 56 120 000 Ft-ot utalt át. Az átutalásokról e-mailben is tájékoztatta az alperes jogelődjét, a megjegyzés rovatban pedig feltüntette, hogy "gyógyszerrendelés KFT1.".

A 2014. július 8. napján keltezett levelében a KFT2. "kta.", valamint a CÉG NEVE képviseletében eljáró jogi képviselő tájékoztatta az alperest, hogy a KFT2. az alperessel szemben fennálló 56 120 000 Ft összegű követelését átruházta a CÉG NEVE engedményesre. Az értesítő levélben a KFT2. "kta." azt is közölte, hogy 2012. január 4. és 2012. június 27. napja között tévesen utalt át az alperes részére 56 120 000 Ft-ot, ezért azzal az alperes jogalap nélkül gazdagodott, melynek visszafizetésére az engedményes részére 15 napos határidővel szólította fel.

A 2014. július 29. napján keltezett levelében az alperes vitatta az engedményezett követelés jogalapját. Álláspontja szerint a KFT2. azért fizetett meg 56 120 000 Ft-ot az alperes jogelődjének, mert átvállalta a KFT1. tartozását.

A CÉG NEVE 2014. október 17. napján keltezett levelében arról tájékoztatta az alperest, hogy a felperesre engedményezte a vele szembeni követelését.

A felperes a kereseti kérelmében - a 2014. március 14. napjáig hatályban volt - "A Polgári Törvénykönyvről" szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 361. §-a alapján jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással 56 120 000 Ft tőke és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését az engedményezési szerződésekre hivatkozással.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségében történő marasztalását kérte. Vitatta, hogy a felperes és jogelődjei között érvényesen létrejöttek az engedményezési szerződések, ezért állítása szerint hiányzik a felperes kereshetőségi joga. Érdemi ellenkérelmében pedig arra hivatkozott, hogy a KFT2. az 56 120 000 Ft-ot nem jogalap nélkül, hanem azért fizette meg az alperes jogelődjének, mert átvállalta a KFT1. tartozását, amelyhez az alperes jogelődje hozzá is járult.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt az alperes perköltségének a megfizetésére.

A döntését azzal indokolta, hogy a perben a felperes nem igazolta a kereshetőségi jogát. Amennyiben ugyanis az engedményezési szerződés már 2013. május 13-án aláírásra is került, az érvénytelen, mert egy nem létező követelést tartalmazott. A KFT1. ugyanis nem az alperessel, hanem annak jogelődjével állt jogviszonyban, a KFT2.-nek ekkor még követelése csak az alperes jogelődjével szemben állt fenn. A felperes és jogelődjének az engedményezésről szóló 2014. június 8-i értesítése időpontjából, a CÉG NEVE és a KFT2. közötti a 2013. május 17. napján létrejött engedményezési szerződés módosításából és a per egyéb adataiból pedig azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az engedményezési szerződés a KFT2. és a CÉG NEVE között már a kényszertörlési eljárás megindítása előtt létrejött. Annak időpontját követően viszont már "A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról" szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 116. §-ának (3) bekezdése alapján a KFT2. képviselője a cég vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot - mint az engedményezésről történő értesítés is - nem tehetett.

Megállapítása szerint, ezért a KFT2. és a CÉG NEVE között létrejött engedményezés az alperessel szemben nem hatályosult, amelynek eredményeként a felperes és a CÉG NEVE közötti engedményezési szerződés sem hatályosulhatott.

Érdemben is vizsgálta a felperes kereseti kérelmét, melyet azért talált megalapozatlannak, mert - megállapítása szerint - nem álltak fenn a régi Ptk. 361. §-a szerinti jogalap nélküli gazdagodás feltételei. A KFT2. ugyanis a KFT1. tagjaként e cég tartozásának az átvállalása miatt fizette meg az alperes jogelődje részére a váci kórházba szállított gyógyszerek 56 120 000 Ft-os vételárát.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását és a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, valamint az alperes perköltségében való marasztalását kérte.

Állította, hogy a sérelmezett ítélet eljárási és anyagi jogi szempontból is megalapozatlan. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy ne igazolta volna a kereshetőségi jogát. Szerinte ugyanis az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a feltárt tényállási elemeket, a bizonyítékokat nem összességükben értékelte, ezért a tényállást "A polgári perrendtartásról" szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ában foglaltakat megsértve állapította meg. A téves mérlegelés miatt pedig helytelen jogi következtetésekre jutott, amelynek folytán az ítélete megalapozatlan.