62004TJ0166[1]

Az Elsőfokú Bíróság (harmadik tanács) 2007. január 31-i ítélete. C kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők - Megsemmisítés iránti kereset - Okafogyottság - Kártérítési kereset. T-166/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2007. január 31.

T-166/04. sz. ügy

C

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtása - Megsemmisítés iránti kereset - Okafogyottság - Kártérítési kereset - Közszolgálati kötelezettségszegés - Esély elvesztése"

Tárgy: Egyrészt az Elsőfokú Bíróság ítéletének végrehajtása iránti felperesi kérelem hallgatólagos elutasításáról szóló határozat, valamint szükség szerint a felperes 2004. február 12-i panaszát elutasító határozat megsemmisítése, másrészt pedig az állítólag elszenvedett vagyoni és nem vagyoni kár megtérítése iránti kereset.

Határozat: A megsemmisítés iránti kereseti kérelemről már nem szükséges határozni. Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen C. felperesnek 15 000 eurót. Az Elsőfokú Bíróság a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek

(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2. Tisztviselők - Kereset - Megsemmisítést kimondó ítélet - Joghatások - Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség

(EK 233. cikk)

3. Tisztviselők - Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége

(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1. Főszabály szerint a valamely intézmény aktusát megsemmisítő ítélet címzettjét közvetlenül érinti az a mód, ahogyan az intézmény ezt az ítéletet végrehajtja. A címzett tehát kérheti a közösségi bíróságtól annak megállapítását, hogy az intézmény nem tett eleget az alkalmazandó rendelkezésekből fakadó kötelezettségeinek.

Nem ez a helyzet, és már nem szükséges határozatot hozni a megsemmisítés iránti olyan kereseti kérelmekről, amelyeket a betöltetlen állásra benyújtott felperesi pályázatot elutasító határozatot megsemmisítő ítéletnek valamely intézmény általi végrehajtása módját vitató kereset keretében terjesztettek elő, ha a felperest a kereset előterjesztését követően nyugdíjba helyezik. Az érintett intézmény ugyanis ezt követően már nem tudná újból értékelni a felperesnek a szóban forgó állásra vonatkozó pályázatát, aminek következtében a felperes tekintetében az egyetlen számításba vehető végrehajtási intézkedés a kártérítés lenne. Mindazonáltal, ha az említett keresetben kártérítési kérelem is szerepel, az intézménynek felrótt magatartás jogszerűségének megítélésekor a megsemmisítés iránti kérelemben kifejtett jogalapokra és érvekre kell hivatkozni.

(lásd a 25-27. és 29. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 341/85., 251/86., 258/86., 259/86., 262/86., 266/86., 222/87. és 232/87. sz., Van der Stijl és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. február 28-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 511. o.) 18. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-148/96. és T-174/96. sz., Brognieri kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-65. o. és II-329. o.) 22. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat.

2. Az adminisztráció megsérti az EK 233. cikket, és a felelősségét megalapozó közszolgálati kötelezettségszegést követ el, ha a végrehajtás lehetetlenségére hivatkozva semmilyen intézkedést nem hoz a megsemmisítést kimondó ítélet végrehajtására, sőt semmilyen lépést nem tesz a felperesre vonatkozóan a rendezés lehetőségeinek feltárására. Ugyanis, még ha objektív körülmények gátolják is az intézményt a megsemmisítést kimondó ítélet tényleges végrehajtásában, a gondoskodási kötelezettség alapján erről a lehető leghamarabb értesítenie kell felperest, valamint párbeszédet kell vele kezdenie az őt ért kár méltányos rendezése érdekében.

(lásd a 49. és 52. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-11/00. sz., Hautem kontra EBB ügyben 2000. december 12-én hozott ítéletének (EBHT 2000., II-4019. o.) 43. pontja és az idézett ítélkezési gyakorlat.

3. Ha az adminisztráció a betöltetlen állásra benyújtott felperesi pályázatot elutasító határozatot megsemmisítő ítélet végrehajtására vonatkozó kötelezettsége teljesítésének elmulasztásával közszolgálati kötelezettségszegést követ el, a díjazás és a nyugdíjjogosultság azon növekménye, amelyben a felperes akkor részesült volna, ha kinevezik a szóban forgó állásra, nem tekinthető kellően biztos kárnak ahhoz, hogy kártérítéshez való jogot keletkeztessen. Ugyanis, még ha a pályázatát elutasító határozat megsemmisítésére okot adó jogellenesség nem is valósult volna meg, a felperes végleges kinevezése akkor sem lett volna garantálva, mivel ez jellegéből adódóan feltételezett esemény annyiban, amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság azon széles mérlegelési jogkörének gyakorlásával jár, amellyel a felvétel és az előléptetés terén rendelkezik, mind a pályázók érdemeinek összehasonlító vizsgálatát, mind az alkalmazottak felvételi eljárásának megszervezését illetően.

Ezzel szemben nem vagyoni szempontból az adminisztráció által elkövetett jogellenességből eredő kár tényleges és bizonyos. Ugyanis, mivel a felperes érdemeit nem vették kellően figyelembe, őt szükségszerűen nem vagyoni kár érte abból az érzésből fakadóan, hogy elvesztette a szóban forgó állás betöltésére és a képességei elismerésére vonatkozó esélyét, mindezt pedig az adminisztráció jogellenes magatartása következtében. Mivel az adminisztráció semmilyen arra irányuló intézkedést nem hozott, hogy az előírt feltételek keretében figyelembe vegye a felperes pályázatát, az esély felperes általi elvesztése véglegessé és bizonyossá vált azon a napon, amikor az adminisztráció megtagadta a megsemmisítést kimondó ítélet tényleges végrehajtását.

E tekintetben az adminisztráció nem hivatkozhat arra az ítélkezési gyakorlatra, amely szerint az ilyen nem vagyoni kárt okozó határozat közösségi bíróság általi megsemmisítése főszabály szerint elegendő e kár megtérítéséhez. Ez a megállapítás ugyanis az adminisztráció azon kötelezettségén alapul, hogy meg kell hoznia az ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(lásd a 66., 68. és 70-72. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 126/75., 34/76. és 92/76. sz., Giry kontra Bizottság egyesített ügyekben 1977. október 27-én hozott ítéletének (EBHT 1977., 1937. o.) 28. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-365/00. sz., AICS kontra Parlament ügyben 2002. június 11-én hozott ítéletének (EBHT 2002., II-2719. o.) 79. és 80. pontja.