A Legfelsőbb Bíróság Bfv.1036/2010/6. számú határozata jelentési kötelezettség megszegésének vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 350. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Belegi József, Mészár Róza, Szabó Péter

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék Kb.36/2008/22., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.82/2009/5., *Kúria Bfv.1036/2010/6.* (BH 2011.8.219)

***********

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

Bfv.I.1036/2010/6.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, 2011. év január hó 25. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A jelentési kötelezettség megszegésének vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsának Kb.II.36/2008/22.számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.82/2009/5. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa a 2009. szeptember 7.-én kihirdetett Kb.II.36/2008/22. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondotta ki a Btk. 350. §-ának (1) bekezdése szerinti jelentési kötelezettség megszegésének vétségében és ezért megrovásban részesítette.

A személyi körülmények körében rögzítette, hogy a terhelt 1987. június 1-től teljesíti rendőri szolgálatát, 1992-től hivatásos tiszt. Tanári diplomát szerzett, majd rendőrtiszti főiskolát végzett. A T. Rendőr-főkapitányság állományában előbb kiemelt fővizsgáló, majd kiemelt főnyomozó beosztást látott el. 2001. október 1-től rendelkezési állományba került, és a T. Szakszervezetének főtitkáraként tevékenykedik. A rendőrség állományából vezényelve van ezen szakszervezethez. Szolgálati ideje alatt dicséretben, illetve fenyítésben is részesült. Havi nettó keresete kb. 180.000 Ft. Özvegy, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, büntetlen előéletű.

Tényállásként a katonai tanács az alábbiakat állapította meg.

A terhelt 2006. illetőleg 2007. évben a T. Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán teljesített szolgálatot, mint kiemelt főnyomozó. Szolgálati feladatainak ellátása során közvetlen elöljárója a mindenkori bűnügyi osztályvezető volt.

A terhelt ellen 2006. évben rágalmazás vétsége miatt 6.B.1639/2006. számon magánvádas büntetőeljárás indult a Pécsi Városi Bíróságon.

Ennek keretében a Pécsi Városi Bíróság 2006. december 18-án, 2007. január 22-én, 2007. március 21-én, valamint május 21-én vádlottként hallgatta meg.

A terhelt 2006. december 18-át követően sem elöljárójának, sem másnak a mai napig nem tett írásos jelentést arról, hogy vele szemben bírósági eljárás keretében bűncselekmény miatt intézkedés történt.

Fenti magatartásával megszegte a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló az elkövetéskor hatályban volt 3/1995. (III.1.) BM rendelet 95. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt azon rendelkezést, mely szerint az alárendelt írásban köteles jelenteni elöljárójának, ha bűncselekmény vagy szabálysértés miatt vele szemben bármilyen intézkedés történt.

A fenti rendelkezést a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló jelenleg hatályos 62/2007. (XII.23.) IRM rendelet 102. § (2) bekezdésének d) pontja változatlan szöveggel fenntartotta.

A katonai tanács ítélete ellen - melyet az ügyész tudomásul vett - a terhelt és védője fellebbezett az eljárás megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2010. január 20-án meghozott 6.Kbf.82/2009/5. számú végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Be. 352. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, a tényállást az iratok tartalmára figyelemmel azzal helyesbítette, hogy a terhelt 2005. október 1-től került rendelkezési állományba.

A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor a tényállás helyesbítésének, egyben a tényállás részének tekintette a másodfokú bíróság által a bizonyítékok értékelése körében tett azon ténymegállapítást is (ítélet 3. oldalának 7 bekezdése), miszerint a terhelt rendelkezési állományba helyezése 2007. július 30-án kelt paranccsal, visszamenőleges hatállyal történt; 2006 december 18. és 2006. május 21. napjai között a terhelt még nem volt rendelkezési állományban.

A jogerős határozatok ellen a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjára hivatkozással a terhelt védője élt felülvizsgálati indítvánnyal, elsősorban a büntetőeljárás törvényes vád hiányában megszüntetése, másodsorban a terhelt felmentése érdekében.

Indítványában elsősorban arra utalt, hogy a bíróságok a feltárt bizonyítékokat nem értékelték kellő körültekintéssel. A terhelt védekezésének elfogadásával ugyanis - mivel ennek ellenkezője kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást - tényállásként kellett volna megállapítani, hogy az ellene indult magánvádas eljárásról, amely egyébként jogerősen felmentéssel fejeződött be, a terhelt elöljárójának szóban jelentést tett.

Abszolút eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy a terhelttel szemben előterjesztett vád a törvényes vád követelményének nem felelt meg, miután a cselekmény csupán fegyelmi vétséget képezett. Álláspontja szerint ezt megerősíti, hogy az elöljáró a cselekményt fegyelmi vétségként elbírálta, továbbá, hogy a tényállási elemet képező fontos szolgálati ügy megjelölést az ügyész sem a vádiratban, sem a perbeszédében nem hívta fel.