BH 2010.11.309 Ha a külföldön élő nyugdíjas öregségi nyugdíjának folyósítását a jogosultsága fennállását bizonyító adategyeztető igazolás hiányában felfüg­gesztették, az örökösöket a jogosult által fel nem vett összeg illeti meg, amely az ellátásra való jogosultság utólagos igazolásának időpontjától legfeljebb öt évre visszamenőleg, a jogosult haláláig járó nyugdíjösszegnek felel meg [1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 83. § (2) bekezdés, 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 76. § (2) bekezdés].

Az alperes a 2002. október 8-án kelt határozatával a külföldön élő S. I. öregségi nyugdíjának folyósítását 2002. november 1-jétől felfüggesztette a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tny. r.) 76. §-a alapján a jogosultságát igazoló adategyeztető igazolás hiányában.

A felperes, a 2005. december 27-én elhunyt S. I. leánya nyugdíjhagyaték kiutalása iránt terjesztette elő az igényét.

Az alperes a 2007. október 12-én kelt - 2008. január 15-én kiegészített - határozatával megállapította, hogy felperest az elhunytat 2002. április 1-jétől 2005. december 31-ig megillető nyugdíjhagyatékból a hagyatékátadó végzés figyelembevételével 309 665 forint illeti meg az 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 80. § (6) bekezdése, 83. § (2) bekezdése, illetve a Tny. r. 76. § (2) bekezdése alapján.

Az alperes igazgatója a 2008. február 28-án hozott - a tényállás és indokolás tekintetében a 2008. április 30-án kelt határozattal kiegészített - határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az elhunyt elhalálozásáról az özvegye által az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett ugyan alperes, de csak 2007. április 21-én jutott tudomására a közjegyzői megkeresésből, hogy a fel nem vett nyugellátásra az örökösök igényt tartanak. A Tny. r. 76. § (2) bekezdése alapján a jogosultság tényének utólagos igazolása esetén a nem folyósított ellátás legfeljebb 5 évre visszamenőlegesen járó összegét így ez utóbbi időponttól kellett számítani.

A felperes keresetében az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte arra hivatkozva, hogy az 5 éves visszamenőleges időtartamot a halál időpontjától, de legkésőbb az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésétől, 2006. március 3-ától kell számítani.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és határozat meghozatalára kötelezte.

A bíróság megállapította, hogy az alperes már az özvegyi nyugdíj előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett S. I. elhunytáról. A Ptk. 673. § (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával megnyílt. A Tny. 80. § (6) bekezdése alapján pedig az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított öt éven belül lehet felvenni. E két szabály alapján a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a nyugdíj a halál bekövetkezésével, 2005. december 27-ével vált esedékessé, és azt az ettől számított öt éven belül lehet felvenni. Az öt évet nem a közjegyzői megkereséstől, hanem a halál bekövetkeztétől visszamenőlegesen kell számítani. Ezért az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy a halál időpontjától visszamenőleg kell az öt évi nyugellátást figyelembe venni.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és - tartalma szerint - felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a Tny. 80. § (6) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés miatt. Arra hivatkozott, hogy a halál időpontjában hatályos rendelkezés alapján az elhunytat csak egy évre visszamenőleg illette volna meg nyugellátás, amennyiben azt igényli. A Tny. 83. § (2) bekezdése értelmében az örököst is legfeljebb az egy éven belül fel nem vett összeg illetheti meg.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.