BH 1996.11.586 I. "Üzlettársulási" előszerződés létrejöttének és érvényességének kérdései [Ptk. 208. § (1) bek.].

II. A szerződéskötés előkészítésének a szokásos üzleti kockázat körébe tartozó költségeit a gazdálkodó szervezet maga viseli [Ptk. 6. §].

A felperes keresetlevelében 105 951,32 kanadai dollár és pontosan meg nem jelölt kezdő időponttól számított törvényes kamatai megfizetésére kérte az alperesek kötelezését. A felperes keresete tényalapjaként azt adta elő, hogy 1989. augusztus 11-én és 1989. szeptember 26-án megállapodott az alperesekkel abban, hogy közösen létrehoznak a liechtensteini székhelyű vegyes vállalatot. A vegyesvállalat létrehozására azonban annak ellenére nem került sor, hogy az alperesek a szükséges hatósági engedélyeket beszerezték. 1989. december 5-én ugyanis az I. r. alperes közölte a felperessel, hogy igazgatótanácsának 1989. november 30-i döntése értelmében nem kíván tovább együttműködni a felperessel. A felperes keresete jogalapjaként a szerződésszegéssel okozott kár szabályait, valamint a Ptk. 6. §-át jelölte meg.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy a szovjet piac összeomlása folytán a társaság létrehozása csak kárt okozott volna a peres feleknek. A II. r. alperes pedig arra utalt, hogy ő a felperes keresetéből értesült a társaságalapítás meghiúsulásáról, a maga részéről szerződésszegést nem követett el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

A peres felek között létrejött megállapodásokat a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerinti előszerződésnek minősítette, amelyek azonban a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmisek, mivel azok több alapvető kérdésben nem tartalmazzák a felek megállapodását. Az üzlettársulási szerződés érvénytelensége folytán az elsőfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 312. és 318. §-aira alapított keresetét elutasította. Alaptalannak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek a Ptk. 6. §-ára való hivatkozását is, mert úgy találta, hogy a felperesnél felmerült költségek a rendes üzleti kockázat körébe tartozó költségek, amelyeket nem háríthat át az alperesekre.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatásával a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.

Az alperesek ellenkérelmei az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányultak.

A fellebbezés nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azt a fellebbezés sem vitatta, és azt a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetéssel azonban a Legfelsőbb Bíróság csak részben ért egyet.