BH 2020.9.280 A gazdasági társaság számlájáról pénzt felvevő személyt terheli már az adóigazgatási eljárásban is annak bizonyítása, hogy az összeggel a társaság felé elszámolt vagy azt a társaság érdekében használta fel. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdését nem sérti, ha a bíróság értékeli azt, hogy az adózó az őt terhelő bizonyítás esetén mikor hivatkozik valamely bizonyítékra [2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. § (4) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes a tulajdonában és ügyvezetése alatt állt P. P. B.Kft. (később T. T. T. Kft.) bankszámláiról 2012. évben 34 687 655 forint 2013. évben 48 622 533 forint készpénzt vett fel, és 660 000 forintot, illetve 68 933 forintot fizetett be, az ügyvezetése alatt állt M. & M. Kft. (a két Kft. együtt a továbbiakban: társaságok) bankszámláiról pedig 2012-ben 38 259 000 forintot, 2013-ban 36 463 000 forintot vett ki (a készpénzfelvételek a továbbiakban együtt: Bevételek). A felperes a társaságokat ezt követően értékesítette, később azok kényszertörlés hatálya alá kerültek.

[2] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperesnél 2012-2013. évre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, melynek során értékelte a társaságok bankszámlaforgalmát, hatósági nyilvántartások adatait, a társaságoknál lefolytatott kapcsolódó ellenőrzések eredményeit, valamint felperesnek a nála 2012-2013. évekre egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzés során tett nyilatkozatát. Az M. & M. Kft.-nél a 2012-2013. adóévekre vonatkozó általános forgalmi adó (áfa) adónemben végzett ellenőrzés alkalmával a bankszámlakivonatokon, a P. P. B. Kft.-nél pedig számítógépen tárolt főkönyvi kivonatokon és kartonokon kívül más iratok nem voltak fellelhetők.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2016. augusztus 11. napján kelt 2000340932 iktatószámú határozatában a felperes terhére összesen 55 215 367 forint adóhiánynak minősített adókülönbözetet állapított meg, 110 430 734 forint adóbírságot szabott ki és 6 212 214 forint késedelmi pótlékot számított fel. Megállapította, hogy felperes a készpénzfelvételek eredőjeként 2012. évben 72 946 655 forint, 2013. évben 85 085 533 forint bevételhez jutott, melyek egyéb jövedelemként adóznak.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2016. december 14-én kelt 2188012979 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (régi Art., a továbbiakban: Art.) 95. § (3) bekezdésére, 99. § (2) bekezdésére, valamint a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 1. § (4) bekezdésére, 4. §-ára és 28. §-ára hivatkozott. Megállapította, hogy felperes az elsőfokú adóhatóság által kimutatott jövedelemszerzésével szemben adómentességet, kedvezményt, a társaságok gazdasági tevékenysége érdekében történt felhasználást nem igazolt, nem volt a felperes javára értékelhető a társaságok értékesítése. A fellebbezéshez csatolt átvételi elismervényekről - amelyek szerint a felperes különböző összegeket adott át az M. & M. Kft. könyvelőjének és pénztárosának - megállapította, hogy azok nem számviteli bizonylatok, a felvett készpénzek visszafizetését nem igazolják. A fellebbezés kiegészítésként a P. P. B. Kft.-vel összefüggésben benyújtott bevételi pénztárbizonylatokról megállapította, hogy azok a társaság könyvelésével nincsenek összhangban.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében az alperes határozatának elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és eljárás megszüntetését, másodlagosan az alperes határozatának az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.

[6] A felülvizsgálati kérelemmel érintett körben az adóhatóság tényállástisztázási kötelezettségének megsértésére, bizonyítatlan megállapításokra, és a fellebbezés elbírálatlanságára hivatkozott. Sérelmezte annak a körülménynek negligálását, hogy a P. P. B. Kft.-t értékesítette, míg az M. & M. Kft. vonatkozásában azt, hogy ügyvezetői tisztségének megszűnését csak annak bejelentése után több mint két évvel bíráltak el, a cég könyvelését azonban a bejelentés után már nem tarthatta magánál. Előadta, hogy az áfa adónemben folytatott ellenőrzések során beszerzett bizonyítékok nem lettek volna szabadon felhasználhatók, ugyanakkor a P. P. B. Kft. vonatkozásában a digitális könyvelés adatait csak felperes terhére értékelték, a bevételi pénztárbizonylatokat nem kell szigorú számadás alá vonni, a csatolt bizonylatok értékelése pedig nem volt teljes körű. Kifogásolta a digitális könyvelési állományban fellelhető partnerek megkeresésének elmaradását, a társaságok új tulajdonosainál az adózási előélet feltáratlanságát, valamint az Európai Unió esetjogának mellőzését. Észrevételezte, hogy az adóhatóságok a felperes vagyoni és jövedelmi viszonyait, vagyongyarapodását sem tárták fel.

[7] A perben csatolta a P. P. B. Kft. új ügyvezetőjének, T. A. I.-nek közjegyző előtt tett nyilatkozatát (a továbbiakban: közjegyzői nyilatkozat) arra nézve, hogy az új ügyvezető felperestől a társaság könyvelését megkapta, és azok alapján felperes a társaságnak nem tartozik, a felperes a házipénztárral és pénzkészletekkel elszámolt. A nyilatkozat szerint - melyet felperes később teljes bizonyító erejű magánokiratként is benyújtott - az ügyvezető a birtokában lévő cégiratokat és könyvelési iratokat ügyvédi letétbe helyezte. Csatolta továbbá a felperes az M. & M. Kft. által az M. B. H. H. Kft.-nek adott teljes körű pénzkezelési megbízást, valamint erre tekintettel átadás-átvételi jegyzőkönyveket és átvételi elismervényeket.

[8] Indítványozta a P. P. B. Kft. könyvelésének beszerzését, a társaság könyvelőinek meghallgatását.

Az elsőfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolásában a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben megállapította, hogy a más adónemben folyt ellenőrzések megállapításai bizonyítékként felhasználhatók voltak; az elsőfokú határozat ismeretében benyújtott átvételi elismervények és pénztárbizonylatok a számviteli bizonylatok alaki és tartalmi követelményeinek nem feleltek meg, mely miatt nem volt relevanciája a pénztárbizonylatok és a könyvelés nem teljes körű összevetésének. Megállapította, hogy az adóhatóság bizonyítása kiterjedt volt, mely azonban nem parttalan, jelentősége van a benyújtott bizonyítékok idejének; a pénzfelhasználás tekintetében a bizonyítás a felperest terhelte, az ügyvezető-változás elbírálása és az új tulajdonosok adózása, valamint az áfa tárgyú közösségi jogforrások irrelevánsak, a felperes vagyongyarapodása nem volt tárgya az adóhatóság eljárásának.

[10] A közjegyzői iratok hitelességét nem fogadta el, a tanúbizonyítást az alakilag és tartalmilag megfelelő bizonylatok hiánya okán szükségtelennek tekintette, és logikai összefüggések hiányában nem ítélte alkalmasnak az elszámolás bizonyítására az M. B. H. H. Kft.-hez kapcsolódóan a perben benyújtott iratokat sem.