ÍH 2022.104 SZEXUÁLIS ERŐSZAK ÉS SZEXUÁLIS VISSZAÉLÉS ELHATÁROLÁSA
I. Amennyiben a sértett életkora a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény alaptényállási elemeként vagy minősítő körülményeként került szabályozásra, e - szándékos - bűncselekmény megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető e tény, tehát a sértett életkorának ismeretében követte el cselekményét.
II. A polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel nem rendelkező sértettnek nincs büntetőeljárási cselekvőképessége. Ha a büntetőeljárásról szóló törvény személyes eljárási kötelezettséget nem ír elő: törvényes képviselője jár el. A tanúvallomás megtagadásának kérdésében is csak a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes kiskorú járhat el és - a törvényes képviselőjével történt egyeztetés után - dönthet személyesen. [Btk.20.§ (1) bekezdés, Btk. 197.§ (2) bekezdés, (3) bekezdés b) pont és (4) bekezdés a) pont ab) alpont, Btk.198.§ (1) bekezdés,(3) bekezdés a) pont, Be.164.§ (1) bekezdés; Be. 69.§ (1) bekezdés, (4) bekezdés, (5) bekezdés a) pont.]
A törvényszék ítéletével a vádlottat a Btk. 197. § (2) bekezdésében meghatározott és - figyelemmel a (3) bekezdés b) pontjára - a (4) bekezdés a) pontjának ab) alpontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntette miatt 9 év szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra, valamint végleges hatállyal bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől eltiltásra ítélte, melynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll. A szabadságvesztést a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján - a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb végrehajtási fokozat szerint - börtönben rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ezen túlmenően rendelkezett a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések - őrizet, letartóztatás és bűnügyi felügyelet - beszámításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.
A megállapított tényállás szerint a nyolcvan éves, egyetemet végzett vádlott büntetlen élőéletű, beszámítási képessége teljes, azonban cukorbetegség, hasnyálmirigy gyulladás, magasvérnyomás, ideggyulladás megbetegedésekben szenved és mozgásszervi problémái miatt is rendszeres gyógykezelés alatt áll.
A vádlott 2014-ben egy internetes társkereső portálon ismerkedett meg a sértett édesanyjával, majd 2019. januárjában élettársi kapcsolatot létesítettek, együttélésük helye a vádlott lakása volt.
A sértett enyhe-középsúlyos autizmus miatt speciális iskolába járt és 2019. nyaráig az intézmény kollégiumában lakott, a hétvégeket, illetve a szünidőt azonban az édesanyja és a vádlott lakásában töltötte. A sértettet ebben az időszakban a pénteki napokon többször a vádlott vitte haza az iskolából, nevelésében, gondozásában az édesanyjával együtt vett részt, alkalmanként a felügyeletét is egyedül látta el.
2019. augusztus 30-át megelőzően - pontosabban meg nem határozható időpontokban - a vádlott a lakásban több esetben szexuális cselekményt végzett, illetve végeztetett az alacsony intellektusú, korához képest azonban fizikailag fejlett, tizenkettedik életévét be nem töltött sértettel. Többször együtt fürdött vele. Ilyenkor rávette arra, hogy a nemi szervét megérintse, illetve a sértett mellét simogatta, csókolgatta. Egy alkalommal pedig a meztelen alsótesttel kitárulkozó sértett nemi szervét nyalogatta.
A sértett édesanyja a gyermekével folytatott szexuális cselekményről 2019. augusztus 30-án, a vádlott másnak címzett, de tévedésből neki elküldött messenger üzenetéből szerzett tudomást. Feljelentést azonban csak 2020.szeptember 29-én tett.
Az abúzus a sértettnél regresszív állapotot idézett elő, azt ugyan nem traumaként élte meg, de a történtek hatására szexuális ösztöntörekvések árasztották el, melyeket kezelni, kontrollálni és elhárítani nem tud.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés végett, valamint enyhébb jogkövetkezmények alkalmazása céljából, míg a védő felmentésért, továbbá a cselekmény szexuális visszaélés bűntetteként történő minősítése és - ezzel összefüggésben - enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A másodfokú bíróság a jogorvoslatokkal megtámadott határozatot a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül; oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezen túlmenően - a Be. 590. § (7) bekezdése értelmében - hivatalból döntött az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben is.
Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontjaiban írt okokból részben megalapozatlannak találta, mert az a cselekmények elkövetésének kezdetét és a vádlott - sértett életkorára vonatkozó - tudattartalmát érintően hiányos, míg a sértett születési időpontja tekintetében ellentétes a bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalmával. Ezért a másodfokú bíróság - figyelemmel a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontjára - a tényállást a lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma és ténybeli következtetés alapján az alábbiak szerint egészítette ki, illetve helyesbítette:
A cselekmények elkövetésére 2019. június második felétől 2019. augusztus 30. napjáig terjedő időszakban - közelebbről azonban meg nem határozható időpontokban - került sor.
A sértett helyesen 2007. október 2-án született.
Azt nem lehetett megállapítani, hogy a cselekmények elkövetésének időpontjában - 2019 nyarán - a vádlott tisztában lett volna a sértett születési időpontjával, illetve azzal, hogy a tizenkettedik életévét még nem töltötte be. Azt azonban tudta, hogy általános iskolai tanulmányokat folytat és a tizennegyedik életévét nem töltötte be.
E kiegészítések és helyesbítés folytán az elsőfokú bíróság tényállása mentessé vált a Be. 592. § (2) bekezdésében felsorolt részbeni megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az hiánytalan és kellően felderített, nem tartalmaz az ügyiratok tartamával ellentétes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést.
Az elsőfokú bíróság az érdemi felülbírálatot akadályozó - a Be. 607. § (1) bekezdésében, a Be. 608. § (1) bekezdésében, illetve a Be. 609. § (1) bekezdésében írtak szerint hatályon kívül helyezéshez vezető - szabálysértést nem vétett. Ugyanakkor elkerülte a figyelmét, hogy a sértett 2020. szeptember 30-ai kihallgatásának foganatosításakor a nyomozó hatóság súlyosan megsértette a perrendi előírásokat.
Kihallgatásának időpontjában a tizenharmadik életévét be nem töltött sértett a Ptk. 2:13. §-a értelmében - kiskorúságánál fogva - cselekvőképtelen személynek minősült. Ebből következően a jognyilatkozata semmis és a nevében a törvényes képviselője jár el [Ptk. 2:14. § (1) bekezdés].
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!