BH 1995.12.722 I. Kötbér kikötésének minősül a felek olyan megállapodása, amelyben arra az esetre, ha egymás partnerével meghatározott időn belül üzleti kapcsolatba lépnek, kártérítés fizetésére vállaltak kötelezettséget [Ptk. 246. § (1) és (2) bek., 247. § (1) bek., 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., GK 17.].

II. A perköltség viselésére vonatkozó rendelkezések alkalmazása, ha a bíróság a követelt kötbér összegét - mérlegelési jogkörében - mérsékli [Pp. 81. § (2) bek., Ptk. 247. § (1) bek., GK 17.].

A peres felek 1991. július 3-án szerződést kötöttek, amelyben a felperes az alperes által átadott szövetből férfinadrágok és zakók készítésére vállalkozott meghatározott díjazás ellenében. A szerződésben a felek kölcsönösen arra is kötelezték magukat, hogy egymás partnerével 5 éven belül nem lépnek üzleti kapcsolatba. A "Záradék"-nak nevezett e kikötés megszegése esetére - egymás javára - kártérítés címén 5 000 000 forint 15 banki napon belüli megfizetésére vállaltak kötelezettséget.

A felperes üzleti partnere volt az E. R. Kisszövetkezet, amellyel az alperes 1991. december 13-án bérmunkaszerződést kötött női selyemblézerek gyártására. Ezt a szerződést az alperes kezdeményezésére 1991. december 16-án felbontották.

A felperes keresetében 5 000 000 forint kártérítés és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Keresetét az alperes szerződésszegésére alapította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5 000 000 forintot, annak kamatát és 400 000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján tényként állapította meg: az alperes tudott arról, hogy a felperes üzleti partnerével szerződik, ezzel a szerződésben tilalmazott magatartást megvalósította. A szerződésszegés jogkövetkezményeként köteles a felperesnek a kikötött mértékű kárátalányt megfizetni. A kártérítés mérséklésére - a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva - nem látott törvényes lehetőséget.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatva a keresetet elutasította, és a felperest 250 000 Ft együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. A vitatott szerződési kikötést értelmezve a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek olyan üzleti kapcsolat létesítését kívánták kizárni, amely alapján az egyik fél a másik kiiktatásával nagyobb haszonra tehet szert és ez által a másik félre - a haszontól való elesés következtében - "kár háramlik". Az alperes által létesített szerződéses kapcsolat nem meríti ki a tilalmazott üzleti kapcsolat fogalmát, mert a jogviszony teljesítés nélkül megszűnt, ezért a felperest kár nem érte. Ehhez képest a felperes - "a hivatkozott szerződéses kikötés ellenére - az alperestől kártérítésre jogszerűen nem tarthat igényt", kártérítésről a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében csak abban az esetben lehet szó, "amennyiben a jogosultat kár éri".

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az ügy elbírálásánál jogszabálysértő módon alkalmazta a Ptk. 339. §-át, mert a felek között szerződéses kapcsolat állt fenn, ezért a jogvita eldöntésénél a szerződés tartalma az irányadó. A vitatott szerződési kikötés az üzleti kapcsolatba lépés tilalmának megszegését "pönalizálja" oly módon, hogy annak bekövetkeztére átalányösszeg fizetését rendeli, amelynek nem feltétele a kár tényleges bekövetkezése. A sérelmet szenvedett fél tehát sem a kár bekövetkeztét, sem annak nagyságát nem köteles bizonyítani. Állította, hogy elmaradt haszon formájában kárt is szenvedett, mert az alperes akkor járt volna el "jogszerűen", ha a női ruhák konfekcionálását nála rendeli meg.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.

A felülvizsgált jogerős ítélet az alábbi okokból jogszabálysértő.

Tévesen helyezkedett a másodfokú bíróság arra a jogi álláspontra, hogy a felek jogvitájának elbírálására a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése az irányadó. Ez a jogszabály még a Ptk. 318. §-a (1) bekezdésének - egyébként elmaradt - felhívása mellett sem alkalmazható a perbeli jogkérdés eldöntésénél.

Az irányadó tényállás szerint a peres felek a szerződésben arra kötelezték magukat, hogy bizonyos magatartástól tartózkodnak, azaz nem lépnek üzleti kapcsolatba a másik fél üzleti partnerével. A tilalom megszegése esetére - "kártérítés címén" - meghatározott pénzösszeg kifizetésére kötelezték magukat. Abban a kérdésben kellett tehát állást foglalni, hogy az alperes megvalósította-e azt a szerződésszegést, amelynek szankcionálását a felek elhatározták és a szerződésszegés esetére kikötött pénzösszeg - a felek szándéka és nyilatkozata szerint - milyen funkciót volt hivatott betölteni.

A másodfokú bíróság a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt körülmények helytelen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felek csak olyan üzleti kapcsolat létesítését kívánták szankcionálni, amely egyben anyagi hátrányt is okoz.