A Debreceni Ítélőtábla Bf.198/2021/7. számú határozata pénzmosás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 6. § (2) bek., 13. § (3) bek., 33. § (4) bek., 399. § (2) bek., (5) bek., 400. § (1) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 574. § (1) bek., (4) bek., 590. § (1) bek., (2) bek., (7) bek., (9) bek., 591. § (1) bek., 593. § (1) bek., (3) bek., 598. § (2) bek., 605. § (1) bek., 606. § (1) bek., 613. § (1) bek., 2020. évi LVIII. törvény (Vmt.) 211. § (1) bek., (3) bek.] Bírók: Balla Lajos, Lányi Csaba, Nagy Éva

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.198/2021/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2021. június 2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A pénzmosás bűntette miatt Terhelt1 és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2021. január 25. napján kihirdetett 17.B.190/2020/25. számú ítéletének a fellebbezéssel érintett Terhelt1 I. r. vádlottra vonatkozó részét megváltoztatja az alábbiak szerint:

Terhelt1 I. r. vádlott társtettesként elkövetett pénzmosás bűntetteként (Btk. 399. § (2) bekezdés és (5) bekezdés) minősített bűncselekményét folytatólagosan elkövetettként is minősíti.

Az I. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 1 (egy) év 6 (hat) hónapra, míg a közügyektől eltiltás mellékbüntetését 2 (kettő) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 6.000,- (hatezer) forint az I. r. vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

[1] A Debreceni Törvényszék 2021. január 25. napján kihirdetett 17.B.190/2020/25. számú ítéletével Terhelt1 I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 399. § (2) bekezdése és (5) bekezdése alapján társtettesként elkövetett pénzmosás bűntettében. Ezért 2 év 4 hónap szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg. Az I. r. vádlott tekintetében a Győri Járásbíróság Fk.338/2015/43. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónap fiatalkorúak fogháza büntetés végrehajtását elrendelte. Rögzítette, hogy az I. r. vádlott feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről is.

[2] Az ítélet terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett.

[3] Az ítéletet az ügyész mindkét vádlottra tudomásul vette.

[4] Terhelt1 I. r. vádlott védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a Btk. 400. §-a alapján gondatlan elkövetői alakzat megállapításáért és lényeges enyhítésért fellebbezett.

[5] Fellebbezése indokolásában a védő kifejtette, hogy álláspontja szerint:

Az elsőfokú bíróság helytelenül és okszerűtlenül értékelte a jelen ügyben rendelkezésre álló ellentétes tartalmú bizonyítékokat, azok nem támasztják alá kétséget kizáróan védence bűnösségét, nem elegendőek ahhoz, hogy a bíróság a vádirati tényállással megegyezően tudja megállapítani a büntetőjogi felelősségét. Az I. r. vádlott a tárgyalás folyamán végig következetesen és kitartóan tagadta a bűnösségét.

[6] Téves a törvényszék azon következtetése, miszerint az I. r. vádlottnak tudnia kellett, hogy a számlájára érkezett, és az élettársa kérésére átutalt vagy felvett pénz bűncselekményből származik. A törvényszék továbbá nem vizsgálta kellő alapossággal az alanyi oldalt sem.

[7] Terhelt1 I. r. vádlott élettársa és gyermeke apja kifejezett kérésére és hatására nyitotta a bankszámlákat, azokat nem büntetendő cselekményből származó összeg fogadására és eredetének leplezésére hozta létre.

Élettársa kamiont szeretett volna vásárolni és később cím9 küldeni a családjának, illetve barátainak és ő végig abban a tudatban volt, hogy számlájára csak azért van szükség, mert az élettársa egyik barátja arra küldi a szükséges összeget a vételár kifizetéséhez. Ezt támasztották alá az utalások alkalmával is feltüntetett közlemények, mely alapján alappal gondolhatott arra, hogy az összegek valóban az autóvásárlások miatt érkeznek és a neve azért lett megjelölve, mert neki, mint számlatulajdonosnak küldik a pénzt, de élettársa részére. Mivel az élettársa rendszeresen kapott pénzt a háziőrizete alatt, nem volt furcsa számára, hogy most is egy baráttól érkezik a szükséges pénz.

Az eljárás során kiderült, hogy bár évekig együtt éltek és közös kislányuk is született, az I. r. vádlott nagyon keveset tudott az élettársáról. Vele kapcsolatban alapvető családi és személyi kérdésekre - például: mikor született, kik az élő hozzátartozói - sem tudott határozottan válaszolni. Ebből is látszik, az I. r. vádlott előtt lényeges információk is rejtve maradhattak, így életszerű és hihető, miszerint nem tudott arról, hogy milyen ügyletek folynak az átutalások mögött. A tudattartalma nem terjedhetett ki még annak feltételezésére sem, hogy élettársának esetleg jogtalan ügyletei lehetnek és ő maga ezekhez nyújthat segítséget.

[8] Az I. r. vádlottnak eszébe sem jutott, hogy esetleg bűncselekményből származó pénzösszegek érkeznek a számlájára, így cselekvősége szándékos sem lehetett. Nem tudhatta, hogy a külföldről érkező összeg további átutalása, illetve készpénzben való felvétele annak eredete leplezésére alkalmas.

Ezen körülményekből kifolyólag védencét csak hanyag gondatlanság terheli, mert nem tanúsította a kellő, elvárható figyelmet és körültekintést, mely alapján a Btk. 400. § (1) bekezdésében rögzített tényállást valósíthatta meg: aki a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó vagyont elrejti, átalakítja, átruházza, elidegenítésében közreműködik, felhasználja, azzal összefüggésben pénzügyi tevékenységet végez, pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe vagy arról rendelkezik, és gondatlanságból nem tud a vagyon eredetéről, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[9] A Debreceni Törvényszék által kiszabott 2 év 4 hónap szabadságvesztés eltúlzottnak tekinthető az ügyben feltárt számos enyhítő körülmény ellenére, továbbá arra figyelemmel is, hogy az ügyész a vádiratban a bűnösség megállapítása esetén 2 év szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. Bár az ítéletet hozó bíróság kellően sorolta fel az enyhítő és súlyosító körülményeket, azokat nem a nyomatékuknak megfelelően értékelte a büntetés kiszabása során, így annak mértéke nem igazodik a cselekmények tárgyi súlyához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az ítéleti belső arányossághoz.

[10] A Btk. 399. § (5) alapján a büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzmosást jelentős értéket meg nem haladó értékre követik el. A büntetési tétele alapján a szabadságvesztés generális minimuma, a három hónap az irányadó. A Btk. 33. § (4) bekezdését figyelembe véve, ha a bűncselekmény büntetési tételének alsó határa nem éri el az egy év szabadságvesztést, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható.