BH 2000.7.304 A házastársnak a törvényes öröklésből való kiesésénél figyelembe veendő körülmények [Ptk. 601. § (1) bek.].

A felperes az 1985. július 16-án elhunyt B. A. örökhagyó édesanyja, az alperes pedig a házastársa. Az örökhagyó hagyatékába tartozik a perbeli házas ingatlan 1/2 tulajdoni illetősége. Ezt az ingatlanilletőséget az örökhagyó nagyszülőjétől, V. S.-nétől kapta ajándékba, az ajándékozó özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten, melynek biztosítására az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat is bejegyeztek. Az ingatlan tulajdoni illetőségét - mivel az ági eredetű - mint állagörökös a felperes örökölte. A hagyaték tárgyát képező tulajdoni illetőségre a hagyatékátadó végzés alapján az alperes özvegyi haszonélvezeti joga is be lett az ingatlan-nyilvántartásba jegyezve.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az öröklésből kiesett, mert közte és az örökhagyó között a házassági életközösség a hagyaték megnyíltakor nem állott fenn, és a helyreállítására nem is volt remény.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

A keresetnek az elsőfokú bíróság helyt adott. Megállapította, hogy az alperes az öröklésből kiesett, s rendelkezett a haszonélvezeti jog törléséről. Ítéletét azzal indokolta, hogy a felperes kellőképpen bizonyította: az életközösség helyreállítására nem volt remény. Az ítéleti tényállás szerint: "az örökhagyó elköltözése után haláláig eltelt több mint egy év alatt saját életét élte, ugyanígy az alperes is, bár találkoztak időnként, de közöttük a gazdasági kapcsolat megszűnt". Tartalmazza az ítélet indokolása azt is, hogy az örökhagyó a halálát megelőzően pár hónappal más nőnek házassági ajánlatot tett. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésének körében kifejtette, hogy az általa megállapított tényállást a felperes indítványára kihallgatott érdektelen tanúk vallomása támasztja alá. Az alperes édesanyjának és nagynénjének egy korábbi perben tett ellentétes vallomása a tanúk érdekeltsége folytán más tényállás megállapítására nem alkalmas.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. Azzal érvelt, hogy az életközösség helyreállítására megvolt a remény. Erre utal, hogy az örökhagyó elköltözésekor a közös szerzeményű bútorokat nem vitte magával, valamint az, hogy a felperes azt sem bizonyította, hogy az örökhagyó "az életközösség megszakadása után a havi 4.000 forintos támogatását a különélés alatt tovább ne fizette volna".

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.