BH 2001.11.511 A védett úton a megengedett sebességhatár átlépésével közlekedő gépkocsi vezetője a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt - gondatlanságának hiányában - nem vonható felelősségre, ha a baleset elsődlegesen azért következett be, mert a védett utat keresztező járművezető az elsőbbségadásra vonatkozó kötelezettségének nem tett eleget, jóllehet a védett úton haladó jármű sebességtúllépése nem volt megtévesztő jellegű [Btk. 187. § (1) bek., 14. §, KRESZ 3. § c) pont, 26. § (1) bek. a) pont IV. tét., BJE 6/1998. sz.].

A kerületi bíróság az 1998. december 3. napján hozott ítéletével az I. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 300 napi tétel, napi tételenként 60 forint pénzbüntetésre ítélte; a II. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság az 1999. november 16-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt 1995. október 16-án 21 óra 40 perc körüli időben közlekedett a személygépkocsijával, amelyben szülei foglaltak helyet. Az I. r. terhelt az út kereszteződésénél balra kívánt kanyarodni. Az osztott pályás, két-kétsávos úttestet középen villamossínek és azok mellett levő járdasziget választja el, amelyen nyírott sövény található. Az útkereszteződés mindkét oldalán a járdaszigeten "elsőbbségadás kötelező" jelzőtábla került elhelyezésre. Az I. r. terhelt a kereszteződésben a balra kanyarodás után egyenesen kívánta az útját folytatni.

Ebben az időben az ellenkező irányból az út belső sávjában a II. r. terhelt a gépkocsijával közlekedett, kb. 74-86 km/óra sebességgel. Kb. 41-43 méterre járt a kereszteződéstől, amikor az I. r. terhelt megkezdte a kanyarodást, mivel az elsőbbségi helyzetben közlekedő gépkocsit nem vette észre.

A II. r. terhelt a féktávolságon belül elé kanyarodó gépkocsit látva fékezett, de a gépkocsit már nem tudta megállítani, így 54-65 km/óra sebességgel a 14-17 km/óra sebességgel közlekedő I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi jobb oldalának ütközött.

A II. r. terhelt által vezetett gépkocsi után 20,4 m féknyom maradt hátra. A baleset helyszínén a megengedett sebesség 50 km/óra volt. A II. r. terhelt 50-53 km/óra sebesség mellett lassító fékezéssel tudta volna a balesetet elkerülni.

A baleset következtében az I. r. terhelt gépkocsijának két utasa 8 napon túl gyógyuló, az I. r. terhelt pedig 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Az elsőfokú bíróság a II. r. terheltet bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezését azzal indokolta, hogy a II r. terhelt sebességtúllépése nem volt olyan jelentős, amelynél a terheltnek arra kellett volna számítania, hogy az elsőbbségadásra kötelezettet megtéveszti. A II. r. terhelt sebességtúllépése észlelhetőségét ez nem tette lehetetlenné. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint, amikor az I. r. terhelt féktávolságon belül a II. r. terhelt elé kanyarodott, akkor a II. r. terhelttől az I. r. terhelt gépkocsija 40 méterre járt, ez a távolság pedig figyelmes vezetés mellett mindenképpen lehetővé tette volna számára az egyenes úton érkező gépkocsi észlelését és sebességének felmérését.

A másodfokú bíróság a II. r. terhelt felmentése tekintetében az elsőfokú bíróság jogi következtetésével egyetértve csupán a felmentés jogcímét változtatta meg a bizonytalansági tényezőkre utalva akként, hogy azt a Be. 214. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján látta megállapíthatónak. A másodfokú bíróság jogi érvei körében kiemelte, hogy a II. r. terhelt sebességtúllépésben megnyilvánuló szabályszegése nem áll releváns okozati összefüggésben a bekövetkezett balesettel. A Legfelsőbb Bíróság BJE 6/1998. számú jogegységi határozatában kifejtettekre hivatkozva rámutatott, hogy az elsőbbségadásra kötelezett akkor is felelősséggel tartozik az elsőbbségi szabályok megszegéséért, ha az elsőbbségre jogosult a megengedett sebességét túllépte. Mielőtt az elsőbbségadásra kötelezett ténylegesen megkezdi azt a műveletet, amellyel kapcsolatban elsőbbséget kell adnia, vagyis a bekanyarodást, meg kell győződnie ennek a műveletnek a veszélytelenségéről, és a megengedettnél nagyobb sebességgel közlekedő elsőbbségre jogosult jármű részére is biztosítani kell az elsőbbséget. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az adott esetben a baleset oka kizárólag az volt, hogy az I. r. terhelt a védett útra történő ráhaladása előtt annak veszélytelenségéről nem győződött meg, mert amennyiben a kellő körültekintést nem mulasztotta volna el, időben észlelhette volna az elsőbbséggel rendelkező, de semmiképpen sem megtévesztő sebességtúllépéssel. az ütközési ponttól mindössze 40 méterre közlekedő járművet.

Az első- és másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen a legfőbb ügyész törvényes határidőn belül felülvizsgálati indítványt nyújtott be a II. r. terhelt terhére, a felmentését sérelmezve anyagi jogszabálysértésre hivatkozva. A felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspont szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Legfelsőbb Bíróság BJE 6/1998. számú jogegységi határozatának 2) pontjában írt és a bíróságokra kötelező iránymutatást, mely szerint a megengedett sebességet túllépő elsőbbségre jogosult jármű vezetője is felelősséggel tartozik a balesetért, kivéve, ha a baleset a jármű megengedett sebessége mellett is bekövetkezett volna.

Mivel ebben az ügyben az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a II. r. terhelt 53 km/óra haladási sebesség mellett még lassító fékezéssel is el tudta volna kerülni a balesetet, a mérlegelést nem tűrő szabály megszegése nyilvánvalóan okozati összefüggésben van a balesettel. Mivel a II. r. terhelt az elé kanyarodó járművel történő összeütközés elkerülése érdekében nyomban célratörően cselekedett, és ezzel a KRESZ 3. §-a c) pontjában előírt baleset-elhárítási kötelezettségét teljesítette, az elhárítása kizárólag a KRESZ 26. §-a (1) bekezdése a) pontjának IV. tételében foglalt kötelező szabály megszegése miatt nem járt eredménnyel. A II. r. terheltet a hivatkozott szabály megszegése tekintetében gondatlanság (luxuria) terheli.