A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22225/2012/3. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 619. §, 622. §] Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.22.225/2012/3.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Kevei Mónika pártfogó ügyvéd (Gál és Kevei Ügyvédi Iroda) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Vágó Zsuzsanna ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2012. május 17. napján meghozott - a 12.P.24.615/2011/19. számú végzéssel kijavított - 12.P.24.615/2011/15. számú ítélete ellen a felperes részéről 16. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A pártfogó ügyvéd díját a felperes teljes pervesztessége alapján az állam viseli.

A le nem rótt 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési illeték az államot terheli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az I. rendű alperes testvérek, a II-III. rendű alperesek az I. rendű alperes gyermekei. A felperes és az I. rendű alperes édesanyja néhai J.L.-né született Sz.E. (továbbiakban: örökhagyó) tulajdonában állt a b.-i D. utca 35/2. szám alatti lakásingatlan, amelyet 1999 márciusában 4.500.000 forint vételárért értékesített. A vételárból személyenként 1-1.000.000 forintot adott gyermekeinek, 500.000 forintot saját céljaira fordított, míg a fennmaradó 2.000.000 forintot úgy adta át az I. rendű alperesnek, hogy az általa megvásárolandó ingatlanon haszonélvezeti jogot szerezzen.

Az I. rendű alperes és néhai házastársa, a II-III. rendű alperesek jogelődje 1996. március 16-án megvásárolták a sz.-i, Ny. utca 25. számú ingatlant (továbbiakban: Ny. utcai ingatlan), amelyre az örökhagyó haszonélvezeti jogot szerzett. Az I. rendű alperes, családja és az örökhagyó az ingatlanba beköltöztek.

A Nyá utcai ingatlant 2005. július 25-én 9.000.000 forint vételárért értékesítették, majd az I. rendű alperes és házastársa állagvevőként, az örökhagyó haszonélvezeti vevőként megvásárolta a sz.-i, V. utca 9. számú ingatlant (továbbiakban: V. utcai ingatlan) 8.300.000 forint vételárért. A tulajdonosok az ingatlant meg kívánták terhelni, ennek megkönnyítése érdekében az örökhagyó haszonélvezeti jogáról az ingatlan tulajdonosai javára ingyenesen lemondott. Az ingatlan tulajdonosai az ingatlant 10.000.000 forint és járulékai erejéig jelzálogjoggal megterhelték.

Az örökhagyó a 2007. augusztus 24-én bekövetkezett haláláig az I. rendű alperessel és családjával élt. 2003 évtől betegeskedett, 2006-ban tüdődaganatot diagnosztizáltak nála, 2006 októberében, 2007 áprilisában, majd augusztusában haláláig kórházi gyógykezelésben részesült. Az örökhagyó halála után indult hagyatéki eljárásban a közjegyző az ingó hagyatékát egymás közti egyenlő arányban a törvényes örökösöknek, a felperesnek és az I. rendű alperesnek adta át. A felperes 2008. április 25-én keresetet terjesztett elő a R. Városi Bíróságon, amelyben annak megállapítását kérte, hogy édesanyja érvényes szóbeli végrendeletet tett. A 2011. január 11-én jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A per alatt az I. rendű alperes házastársa 2009. július 17-én elhunyt.

A felperes a jelen perben előterjesztett keresetében elsődlegesen 1.000.000 forint és ennek 1999. március hó 16. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Hivatkozása szerint a járásbíróságon folyamatban volt perben kihallgatott tanúk egybehangzó nyilatkozata szerint az örökhagyó vagyonának jelentős részét visszakövetelte az alperesektől. Csatolta az örökhagyó és az I. rendű alperes szóbeli megállapodása alapján készült megállapodás tervezetet. Kifejtette, hogy az örökhagyó 2003. január 27-én lemondott a V. utcai ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogáról, ezáltal az alperesek ingyenesen jutottak nagyobb vagyoni értékhez. A Ny. utcai ingatlan vételárához és felújítási költségéhez az örökhagyó 2.000.000 forint hozzájárulást nyújtott annak fejében, hogy az ingatlanon haszonélvezeti jogot szerez. E jogáról pedig utóbb ingyenesen lemondott, ezzel az alperesek 2.000.000 forint értékű ajándékban részesültek. Az ajándékot visszakövetelte, másodlagosan azt törvényes öröklés jogcímén igényelte. Álláspontja szerint az alpereseknek az ajándék értékét a hagyatéki eljárásban osztályra kellett volna bocsátani. Harmadlagosan hagyatéki hitelezői igény címén kérte az alperesek egyetemleges marasztalását az 1.000.000 forint és annak 2007. augusztus 25. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Kiemelték, hogy az örökhagyó és az alperesek között ajándékozási szerződés nem jött létre, a juttatott pénzeszközökért a néhai ellenértékben, haszonélvezeti jogban részesült. Az ajándék visszakövetelésének törvényi feltételei sem állnak fenn, az egyébként is elévült.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest az alperesek javára perköltség megfizetésére kötelezte. További rendelkezése szerint a felperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt eljárási illetéket és a pártfogó ügyvéd díját az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az ajándék visszakövetelése iránti elsődleges kereseti kérelmét az elévülési időn belül terjesztette elő. A Ptk. 579. § (1) bekezdésére, az 582. § (3) bekezdésére és a PK 76. számú állásfoglalás IV. pontjára utalással kifejtette, hogy a Ny. utcai ingatlan vásárlásakor az örökhagyó, az I. rendű alperes, a II-III. rendű alperesek jogelődje között létrejött jogviszony nem volt ingyenes. Az örökhagyó az eladott b.-i ingatlana vételárából 1.000.000 forintot az I. rendű alperesnek ajándékozott, amit nem követelt vissza. A vételárból fennmaradó 2.000.000 forintot az I. rendű alperesnek adta, azonban ennek ellenértékeként vagyoni értékű jogban, a Ny. utcai ingatlanra alapított haszonélvezeti jogban részesült. A fenti ingatlan eladása után a V. utcai ingatlanban is a haszonélvezeti jog jogosultja volt. Az örökhagyó ingyenesen mondott le az I. rendű alperes és házastársa javára az ingatlanon fennálló holtig tartó haszonélvezeti jogáról. A teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt megállapodással szemben a felperest terhelte - a PK 76. számú állásfoglalás IV. pontjában kifejtett szempontokra is figyelemmel - annak bizonyítása, hogy az ajándékozásra a felperes javára, illetve a felperes javára is szóló, utóbb véglegesen meghiúsult és olyan feltevéssel került sor, amely nélkül az ajándékozás nem történt volna meg. A felperes a feltevés meglétét nem bizonyította.

A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a Ptk. 607. § (1) bekezdésére, a 619. § (1) bekezdésére utalással a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az örökhagyó az ingyenes adományt a hozzászámítás kötelezettségével adta, illetve a hozzászámítást kikötötte. A szóbeli végrendelet érvényessége iránt folyamatban volt perben meghallgatott tanúk vallomása azt igazolta, hogy az örökhagyó és az I. rendű kapcsolata megromlott, az örökhagyó az ingatlanból az őt megillető 37/100 tulajdoni illetőséget szerette volna visszakapni. Az ingyenes juttatás, a haszonélvezeti jogról való lemondás motívumairól azonban a tanúk nem nyilatkoztak. Nem állapítható meg ezért, hogy az I. rendű alperesnek bármely összeget a hagyatéki eljárásban osztályra kellett volna bocsátania.