BH 1986.1.1 A szigorított őrizetnek az ideiglenes elbocsátás folytán még hátralevő része kizárólag akkor hajtható végre, ha az első fokú bíróság, illetőleg a bv. bíró a megszüntetés tárgyában az ideiglenes elbocsátás tartama alatt hozza meg a határozatát [Btk. 81. § (2) bek., Bv. tvr. 12. § (1) bek., 108/1979. (IK 8.) IM sz. ut. 40. § (3) bek., 91-93. §].

Az eljárt bíróságok a terhelt büntető ügyében az alábbi határozatokat hozták.

1. A járásbíróság 1977. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletében a terheltet visszaesőként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt - amellyel összefüggésben garázdaságot is megvalósított - fegyházban végrehajtandó 1 év 8 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a terhelt szigorított őrizetét.

A terhelt a szabadságvesztést 1979. április 11. napján kitöltötte, majd nyomban megkezdték a szigorított őrizet végrehajtását. A bíróság a terheltet 1981. április 11. napján a szigorított őrizetből ideiglenesen elbocsátotta, az elbocsátás 1984. április 10. napján telt le.

2. A megyei bíróság 1985. március 22. napján kelt ítéletében a terhelt bűnösségét az 1983. december 9. napján elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért a terheltet - mint többszörös visszaesőt - 5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelt kényszergyógyítását, végül az 1. alatt jelzett ügyben engedélyezett szigorított őrizettel kapcsolatos ideiglenes elbocsátást megszüntette.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság 1985. július 16. napján kelt végzésével az első fokú bíróság határozatát - ideértve a korábbi ügyben a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést is - helyben hagyta.

A megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozatai ellen, a terhelt javára, a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezések miatt emelt törvényességi óvást az Elnökségi Tanács alaposnak találta.

1. A Legfelsőbb Bíróságnak a Btk. 81. §-a (2) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos következetes álláspontját tükrözi egyebek között a Bírósági Határozatok 1984. évi 12. számában 474. sorszám alatt közzétett eseti határozat is. Ennek lényege az, hogy a szigorított őrizetnek az ideiglenes elbocsátás folytán még hátralevő része kizárólag akkor hajtható végre, ha az első fokú bíróság, illetőleg a bv. bíró a megszüntetés tárgyában a határozatát az ideiglenes elbocsátás tartama alatt hozza meg.

Az ettől eltérő az az álláspont, amely a szabadságvesztés elévülésének a Btk. 67. §-a (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott idejét a szigorított őrizetből való ideiglenes elbocsátás esetére is alkalmazhatónak tartja, azért nem fogadható el, mivel az egyrészt a szabadságvesztés büntetést és a szóban levő intézkedést azonosítja, s ez elvileg is téves; másrészt pedig teljesen figyelmen kívül hagyja a Btk. 81. §-ának (2) bekezdésében foglalt különös rendelkezést. Ez utóbbi nem az intézkedés elévülésére vonatkozóan tartalmaz rendelkezést, hanem a szabadságvesztés befejezésétől számított 5 év elteltét, tehát magát az ilyen tartamú időmúlást tekinti olyan jelentőségűnek, amely a szabadságvesztéshez kapcsolódó járulékos jellegű intézkedés - a szigorított őrizet - végrehajthatóságát kizárja.