A Fővárosi Ítélőtábla Bf.213/2016/21. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Kapcsolódó határozatok:

Budai Központi Kerületi Bíróság B.2037/2011/7., Fővárosi Törvényszék B.1720/2014/79., Fővárosi Törvényszék B.1284/2015/72., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.213/2016/21.*, Fővárosi Ítélőtábla Bf.363/2016/14., Kúria Bfv.1186/2017/7., Kúria Bfv.324/2018/10. (BH 2019.2.38)

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.213/2016/21. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. év március hó 30. és április 20. napján megtartott nyilvános tárgyalások alapján meghozta és 2017. április hó 20. napján kihirdette a következő

végzést:

Az emberölés bűntette miatt vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. április hó 20. napján kelt 31.B.1720/2014/79. számú ítéletét helybenhagyja.

Az I.r. vádlott személyazonosító igazolványának számát pontosítja, a II.r. vádlott személyazonosító igazolványának számát pontosítja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2016. év április hó 20. napján kihirdetett 31.B.1720/2014/79. számú ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat az ellenük a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során letett óvadékról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlottak terhére bűnösség megállapításáért és büntetés kiszabásáért az ügyész jelentett be fellebbezést. A vádlottak és védőik a felmentés jogcímének megváltoztatásáért, bűncselekmény hiányában történő felmentésért fellebbeztek.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.441/2016/34-I. számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával járt el. A bizonyítást lefolytatta, valamennyi bizonyítékot értékelési körébe vont. A tényállás a bizonyítékok részletes értékelése alapján került megállapításra, ugyanakkor a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból megalapozatlan, mert helyesen rögzített tényekből további tényre a törvényszék annak ellenére helytelenül következtetett, hogy a helyes ténybeli következtetés levonására a beszerzett bizonyítékok kellő alapot nyújtottak volna.

A fellebbviteli főügyészség arra hivatkozott, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a törvényszék ítéleti tényállásának bevezető részét a vádirati tényállás 2. oldal 1-3 bekezdésében foglaltakkal egyezően állapította meg a sértett szórakozóhelyről történő kivezetését, alsóteste lemeztelenítését illetően. Indokolásában tényszerűen mutatott rá arra, hogy I. r. és II. r. vádlottak voltak azok, akik a sértettet a szórakozóhelyről kikísérték. A további eseményeknek a 6. számú tanú volt a szemtanúja. A 6. számú tanú kihallgatásai során részletes, a cselekmény főbb elemeiben következetes vallomást tett az általa észleltekről, így a sértett alsótestének lemeztelenítésével kapcsolatos észleleteiről, a sértett kivezetéséről, az ebben résztvevő két biztonsági őr és további személyek általi bántalmazásáról. A tanúvallomás szerint e személyek kézzel mellkason, bordán ütötték a sértettet, akit eközben I. r. vádlott a nyakánál fogva fogott, majd a kivezetésében részt vevő két személy a hónaljnál és lábnál megfogva a Duna felé vitt, és a korlát felett a folyóba dobott. Előadta továbbá, hogy az I. r. vádlott ezt követően őt észrevéve megfenyegette. A 6. számú tanú vonatkozásában a szakértői vélemény megállapította, hogy annak ellenére, hogy saját vallomása szerint hallucinogén anyagot fogyasztott, elmondása élményszerű. Az eljárás során beszerzett további szakértői vélemények ugyancsak alátámasztották a 6. számú tanú vallomásában foglaltakat, mind a bántalmazás módjára, mind a Dunába történt bedobásra vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság is észlelte, hogy a tanú olyan konkrétumokról számolt be, amelyet az egyéb bizonyítékok egyértelműen alátámasztottak, így arra a következtetésre jutott, hogy erre egyetlen magyarázat van, hogy a 6. számú tanú szemtanúja volt az eseményeknek. A 6. számú tanú a vallomásaiban egy cselekménysort tárt a hatóság elé, a sértettnek a szórakozóhelyről történő megszégyenítő kivezetésétől a Dunába dobásig. E cselekménysort egy-egy részletében alátámasztotta az 1., 2. és 22. számú tanúk vallomása, a beszerzett orvos-szakértői és fizikus szakértői vélemények. A tanú mindvégig határozottan állította, hogy az egyik személy, aki a sértettet a Dunába bedobta, az I. r. vádlott volt, ugyanakkor nem vitatottan II. r. vádlott személyében több alkalommal bizonytalanul nyilatkozott. A tanú ugyanakkor mindvégig következetes volt atekintetben, hogy az a két személy dobta be a sértettet a Dunába, akik a szórakozóhelyről kikísérték. Semmilyen adat nem merült fel arra nézve, hogy a 6. számú tanú az elkövetők személyének azonosítása során akár I. r., akár II. r. vádlottal szemben elfogult lett volna. Ebből következően a bizonyítékok zárt logikai láncot alkotnak, mindkét vádlott tekintetében a vádiratban rögzített magatartásra és büntetőjogi minősítésre vonható következtetés.

Másodlagosan az ügyészség arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás alapján sem lett volna lehetőség felmentő rendelkezés meghozatalára. Az ítéletben a törvényszék a vád tárgyává tett eseménysor első részét a vádirattal egyezően rögzítette. Az abban foglaltak alkalmasak a vádlottak bűnösségének maradék bűncselekményben történő megállapítására. A vádlottak azon magatartása, hogy erőfölényüket kihasználva fizikai ráhatással a sértett alsótestét lemeztelenítették és ilyen állapotban nyilvános helyen végighurcolva vitték ki a szórakozóhely elé, nemcsak a sértett megalázásával, emberi méltóságának megsértésével járt, hanem alkalmas volt arra is, hogy az azt észlelőkben megbotránkozást keltsen. Ezt bizonyítja, hogy az 1. számú tanúként meghallgatott személy úgy nyilatkozott, hogy őt a vádlottak magatartása oly mértékben felháborította, hogy miután reggel hazament, a látottakat kiírta a Facebookra. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor mindkét vádlottal szemben felmentő ítéletet hozott. A másodfokú eljárásban az ügy tárgyalásra tűzését tartotta indokoltnak, mert egy személyi adatainak zártan kezelését kérő tanú vallomás megtételére jelentkezett.

A Fővárosi Ítélőtábla az ügyet tárgyalásra tűzte. A 23. számú tanú számára írásbeli vallomástétel lehetőségét biztosította, aki e jogával nem élt, a tanú a számára biztosított határidőben az írásbeli vallomást nem tette meg.

A 23. számú tanút ezt követően a másodfokú bíróság megidézte, a figyelmeztetéseket követően előadta, hogy az ügyről nincsenek ismeretei, saját kézzel írt beadványában tévesen közölte ennek ellenkezőjét az ítélőtáblával, félreértésről van szó.

Az I. és II.r. vádlottak úgy nyilatkoztak, hogy nem kívánnak elmondani semmit, korábbi nyilatkozataikat fenntartják.

Az I. r. vádlott védője indítványozta a boncolást végző orvosok kihallgatását a 2013. év szeptember hó 22-i orvos-szakértői véleményben írt sérülések kategorizálása érdekében, mert álláspontja szerint releváns a tényállás helyes megállapítása szempontjából, hogy mely sérülések keletkeztek a még élő, és melyek a már meghalt sértett testén.