62023CN0457[1]

C-457/23. P. sz. ügy: A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-34/21. és T-87/21. sz., Ryanair és Condor Flugdienst kontra Bizottság (Lufthansa; Covid19) egyesített ügyekben 2023. május 10-én hozott ítélete ellen a Deutsche Lufthansa AG által 2023. július 20-án benyújtott fellebbezés

KÉP HIÁNYZIK

Hivatalos Lapja Az Európai Unió HU

Sorozat C

C/2023/1433 2023.12.18.

A Törvényszék (kibővített tizedik tanács) T-34/21. és T-87/21. sz., Ryanair és Condor Flugdienst kontra Bizottság (Lufthansa; Covid19) egyesített ügyekben 2023. május 10-én hozott ítélete ellen a Deutsche Lufthansa AG által 2023. július 20-án benyújtott fellebbezés

(C-457/23. P. sz. ügy)

(C/2023/1433)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Deutsche Lufthansa AG (képviselők: H.-J. Niemeyer, C. Wilken, J. Burger és C. Sielmann Rechtsanwälte)

A többi fél az eljárásban: Ryanair DAC, Condor Flugdienst GmbH, Európai Bizottság, Németországi Szövetségi Köztársaság, Francia Köztársaság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utasítsa el a Ryanair által a T-34/21. sz. ügyben, valamint a Condor által a T-87/21. sz. ügyben benyújtott keresetet;

- a Ryanairt és a Condort kötelezze a fellebbezés költségeinek együttes viselésére, továbbá a Ryanairt a T-34/21. sz. ügyben, a Condort pedig a T-87/21. sz. ügyben az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező hat jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az ideiglenes keret (1) 49. pontja c) alpontjának értelmezésekor, amikor arra kötelezte az Európai Bizottságot, hogy értékelje, hogy a kedvezményezett a likviditási szükségleteinek nem elhanyagolható részét megszerezheti-e a piacon, és figyelmen kívül hagyta a Bíróság Tempus ítélkezési gyakorlatát, (2) mivel az Európai Bizottság a fellebbező akkori finanszírozási lehetőségeit illetően nem volt köteles további információkat felkutatni és megvizsgálni.

A második jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a lépcsőzetes emelési mechanizmushoz képest alternatív mechanizmus értékelése során téves jogi kritériumot vett alapul. A Törvényszék figyelmen kívül hagyta a feltőkésítés általános és együttes hatásait, és tévesen állapította meg, hogy egy alternatív mechanizmusnak mindig dinamikus utólagos ösztönző elemet kell tartalmaznia. Mivel az alapul szolgáló kérdések egy mélyen gazdasági jellegű értékelésre vonatkoznak, a Törvényszék elvonta az Európai Bizottság széles mérlegelési jogkörét, és jogilag tévesen minősítette a tényeket.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az Európai Bizottság nem volt jogosult alternatív átváltási árat elfogadni ahhoz képest, amelyet az ideiglenes keret 67. pontja ír elő. A Törvényszék nem vette figyelembe azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az Európai Bizottság akkor rendelkezik, amikor alternatív módszereket fogad el azon ténnyel szemben, hogy az ideiglenes keret 67. pontja szerinti, jegyzési jogok nélküli elméleti ár nem alkalmazható.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék túllépte bírósági felülvizsgálati jogkörének korlátait, és tévesen állapította meg, hogy az Európai Bizottság feladata, hogy további tényezőket (például a piaci részesedéseket, járatsűrűséget) is figyelembe vegyen a jelentős piaci erő fennállásának értékelése során (az ideiglenes keret 72. pontja), továbbá hogy az általa alkalmazott kritériumok alapján az Európai Bizottság nem juthatott helyesen arra a következtetésre, hogy a Deutsche Lufthansa AG nem rendelkezett jelentős piaci erővel a düsseldorfi és a bécsi repülőtéren.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék saját értékelésével helyettesítette az Európai Bizottság értékelését, amikor úgy ítélte meg, hogy nem volt helyénvaló kizárni a frankfurti és müncheni repülőtéren már állomáshellyel rendelkező versenytársakat a résidők átengedéséből. A tényleges verseny megőrzésére gyakorolt hatások értékelése során a Törvényszék a résidőkkel kapcsolatos kötelezettségvállalások hatékonyságára vonatkozó megállapításaival ellentmondott önmagának.

A hatodik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az Európai Bizottság a résidő-átengedési csomag díjazását illetően elmulasztott eleget tenni az indokolási kötelezettségének.

(1) A 2020. április 3-án (HL 2020. C 112. I, 1. o.) és 2020. május 8-án (HL 2020. C 164., 3. o.) módosított, "Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi Covid19-járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából" című, 2020. március 19-i bizottsági közlemény (HL 2020. C 91. I, 1. o.).

(2) 2021. szeptember 2-i Tempus kontra Bizottság ítélet, C-57/19 P, EU:C:2021:663.

ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2023/1433/oj

ISSN 1977-0979 (electronic edition)