A Legfelsőbb Bíróság Bfv.108/2008/5. számú határozata lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 2. §, 8. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 3. §, 6. §, 331. §, 416. §, 418. §, 420. §, 421. §, 424. §, 428. §, 585. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Molnár Gábor

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.108/2008/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. szeptember hó 4. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Tatai Városi Bíróság 4.B.122/2006/23. számú ítéletét és a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Bf.165/2007/9. számú végzését a II. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja;

A II. rendű terheltet az ellene folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmenti.

Elrendeli a bűnügyi költség címén befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a II. rendű terheltnek történő visszatérítését.

Ezen ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Tatai Városi Bíróság a 2007. január hó 31. napján kihirdetett 4.B.122/2006/23. számú ítéletével II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében. Ezért őt - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - 1 év 4 hónap börtönre ítélte és egyidejűleg előzetes mentesítésben részesítette. Rendelkezett az előzetes fogvatartás beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az 1962-ben született II. rendű terhelt nős, egy nagykorú, de tanulmányokat folytató gyermekének a tartásáról gondoskodik, büntetlen.

A II. rendű terhelt és a nála fiatalabb testvére, az I. rendű terhelt 2005. március 19. napjától tagja a vadásztársaságnak. A vadásztársaságba történt belépéskor a II. rendű terhelt rendelkezett fegyvertartási engedéllyel több lőfegyverre, az I. rendű terhelt azonban nem. Neki csak állami vadászjegye és egészségügyi alkalmasságot igazoló orvosi bizonyítványa volt. A golyós vadászlőfegyver megszerzésére és tartására jogosító engedély iránt 2005. március 29-én benyújtott kérelmét a rendőrkapitányság 2005. április 4-én elutasította.

A II. terhelt tudta, hogy testvérének nincs fegyvertartási engedélye.

Az I. rendű terhelt és a II. rendű terhelt 2005. május 17-től 2006. február 9-ig terjedő időszakban rendszeresen jártak vadászni a vadásztársaság területére, amikor több alkalommal egy időpontban és egy leshelyen vadásztak. Előfordult, hogy Az I. rendű terhelt a bátyja nélkül vadászott.

A testvérek a vadászat előtt a beírókönyvben külön lőállásra jegyezték be magukat, azonban ugyanarra - a vadászat szempontjából kedvezőbb - lőállásra mentek vadászni mind a ketten. Ezen alkalmakkor a II. rendű terhelt a testvérének átadta a 430020 gyártási számú,

CZ BRNO MOD II-E típusú, csehszlovák gyártmányú puskát a szükséges lőszerekkel együtt vadászat céljára. Ezt a fegyvert - a testvére, a II. rendű terhelt tudta nélkül - az I. rendű terhelt akkor is magával vitte, amikor a bátyja nem vett részt a vadászaton.

Ezzel a fegyverrel az I. rendű terhelt 2005. július 21-én egy vaddisznókocát, szeptember 6-án egy gímtehenet és borjút, szeptember 27-én egy rókahímet, október 22-én egy gímbikát, november 2-án egy hímdisznót ejtett el, amely állatokat szabályszerűen leadta a vadásztársaságnak. Szeptember 12-én egy rókára, 2006. február 3-án pedig egy vaddisznóra lőtt, azonban e lövéseket elhibázta, így elejtés nem történt.

A lakóházban a 2006. február 15-én tartott házkutatás alkalmával a rendőrhatóság Az I. rendű terhelt lakrészében és az ő használatában levő terepjáróban összesen 38 db lőszert foglalt le; a konyhában lévő szekrényből 5 db lőszert, a nappaliban levő szekrényből 1 db lőszert, a gépjármű kesztyűtartójából 3 db lőszert, a kardánboxból 24 db kispuska lőszert műanyag tokban és 5 db. más típusú lőszert. E házkutatás alkalmával a nyomozóhatóság a csehszlovák gyártmányú kispuskát is lefoglalta a hozzá tartozó távcsővel és szíjjal.

A kispuska működőképes lőfegyver, a lőszerek pedig működtethetőek voltak.

A bizonyítékok értékelése körében kifejtette még az elsőfokú bíróság, hogy a II. rendű terhelt vadászat céljából bocsátotta a testvére rendelkezésére a csehszlovák gyártmányú kispuskát, ez pedig nem azt jelenti, hogy csak a lövés leadásakor birtokolta az I. rendű terhelt a fegyvert, hanem egy hosszabb tevékenység során, amely nem csupán a meglátott vad kilövéséből állt.

A vád tárgyát a II. rendű terhelt vonatkozásában a vádirati tényállás szerint csak azok a cselekmények képezik, amelyek során a közös vadászatok alkalmával adott a testvére birtokába lőfegyvert. Azok az esetek, amikor az I. rendű terhelt a testvére tudta nélkül vadászott, a vád tényállása szerint a II. rendű terhelt terhére nem róhatók.

Az irányadó tényállás alapján az ítélet szerint a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy II. rendű terheltnek, mint fegyvertartásra jogosult személynek az a magatartása, amikor a jelenlétében lévő testvérének a jogszerűen tartott fegyverét a rendelkezésére bocsátotta, a fegyverekről és a lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerint átadás vagy átengedés volt-e, avagy ezen körön kívül eső, meg nem engedett és így a Btk. által szankcionált magatartás.

A R. 37. §-ának (3) bekezdése szerint vadászlőfegyver és a hozzá tartozó lőszer vadászatra vadászlőfegyver tartására jogosultnak átengedhető.

Az elsőfokú bíróság szerint e rendelkezés csak úgy értelmezhető, hogy a fegyvert olyan személynek lehet átengedni, akinek az átengedéskor van bármilyen vadászlőfegyver tartására engedélye, és az, aki az adott fegyver és az ahhoz tartozó lőszer tartására engedéllyel rendelkezik, jelen van. Utalt még e bíróság a vadászatról szóló 1969. évi XV. törvény 59., 61. és 64. §-ában foglalt rendelkezésekre, amelyek csak akkor állnak összhangban az alacsonyabb szintű jogszabállyal, ha a R. 37. §-a (3) bekezdésének azt az értelmezését fogadja el a bíróság, hogy vadászlőfegyver a hozzá tartozó lőszerrel vadászatra csak vadászlőfegyver tartására jogosultnak engedhető át.

Mindezekre figyelemmel a bíróság a II. rendű terheltet a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek, és számot adott az ítélet egyéb rendelkezéseinek az indokairól is.

Az ítélet ellen a II. rendű terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a 2007. október hó 9. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott 1.Bf.165/2007/9. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.