A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21295/2010/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §] Bírók: Fülöp Györgyi, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.295/2010/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. június 10. napján meghozott, 19.P.24.327/2009/5. számú ítélete ellen az alperes részéről 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A ... ... Kastélyban ...-án a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozat keretében meghirdették a "..." elnevezésű összejövetelt. A felperes ... társaságában elutazott a rendezvényre, mert azt tervezve, hogy az előadóhoz a szabadkőműves mozgalomra vonatkozó kérdéseket intéz, és filmfelvételeket készít. A felperest és társát a kastélyba - forgatási engedély hiányára hivatkozva - nem engedték be. Erről az eseményről számolt be az alperes által üzemeltetett ... honlap ...-én és a kiadásában megjelenő ... című napilap ...-i számában is közölt "..." című írás.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes annak megalapozatlan híresztelésével, hogy a helyszínen rendbontással fenyegető magatartást tanúsított, valamint "szóváltásba keveredett" a rendezőkkel, továbbá, hogy ez kapcsolatba lenne hozható a ... honlapnak a rendezvény megzavarására irányuló felhívásával, az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes további jogsértéstől való eltiltását és elégtételadásra kötelezését, továbbá 200.000 forint nem vagyoni kártérítés és ezen összeg után járó kamatok megfizetésére kötelezését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a cikk a valóságnak megfelelően tartalmazta a helyszínen történt eseményeket, illetve a felperes korábbi tevékenysége, a szabadkőművességről alkotott nézetei alapján megalapozott véleményt fejtett ki.

Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak találta és ítéletével megállapította, hogy az alperes által kiadott ... c. lapban és az alperes által üzemeltetett ... honlapon ...-én közzé tett "..." című közleményben az alperes annak megalapozatlan híresztelésével, hogy felperes neve...-án a ... ...-kastélyban tartott múzeumi rendezvény kapcsán rendbontással fenyegető magatartást tanúsított és az kapcsolatba lenne hozható a ... honlapnak a rendezvény megzavarására irányuló felhívásával, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait.

Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy elégtétel adásaként az ítélet rendelkező részét tegye közzé az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül, nyomtatott lapszám esetén a perbeli közléssel azonos helyen és betűszedéssel, az internetes közlésnél pedig azonos elérhetőséggel, legalább 30 napra - ha az eredeti közlemény tovább is fennmaradt, annak fennmaradásáig - és a megállapított jogsértésért fejezze ki sajnálkozását.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 forint tőket, ennek 2009. július 29. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a peres felek maguk viselik.

A le nem rótt 21.000 forint illetékből a felperest és az alperest egyaránt 10.500-10.500 forint megfizetésére kötelezte a Magyar Államnak külön felhívásra.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában az Alkotmány, valamint a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény (Stv.) vonatkozó rendelkezéseit, a Ptk. 75. § (1) bekezdését, 78. § (1) és (2) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság által eredetileg a sajtó-helyreigazítási eljárásokra nézve kidolgozott, de az általános személyiségi jogi perekben is irányadó PK 12.-14. számú állásfoglalásait ismertette, valamint hivatkozott az Alkotmánybíróság szabad véleménynyilvánításhoz való jog tartalmával, terjedelmével, jogi védelmével és korlátaival foglalkozó 30/1992. (V. 26.) AB és 36/1994. (VI. 24.) AB határozataira. Kitért ezen kívül az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatára is. A Pp. bizonyításra, a bizonyítási teherre, illetőleg a bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezéseire is hivatkozott.

Az egyes kereseti kérelmeket tekintve a következőket fejtette ki.

Az elsőfokú bíróság a peres felek előadása, valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2009. december 7-én kelt 1085/11/2009. számú határozata, továbbá a felperes által a helyszínen készült felvételekből a ... oldalon "..." című anyag alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában a biztonsági őrökkel kialakult vita, valamint az a körülmény, hogy a felperes korábban igen elítélően nyilatkozott a szabadkőművesség történelmi szerepéről, bizonyos történelmi eseményekben való közrehatásáról, még nem alapozta meg annak tényként történő állítását, hogy felperes és társa botrányt kívánt volna kavarni a rendezvényen. E vonatkozásban tehát a jogsértést megállapította (1. pont).

A felperes által dehonesztáló tartalmúnak tartott "szóváltás" kifejezést az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az nem feltétlenül büntetőjogi zsurnalisztikai megfogalmazás, így a véleményalkotás szintjén a ... vezetőjével folytatott indulatos beszélgetést lehet szóváltásnak tekinteni, ezért ezt a kereseti kérelmet elutasította (2. pont).

Helyt adott viszont az elsőfokú bíróság annak a kereseti kérelemnek, hogy a cikk olyan látszatot keltett, mintha a felperes és a társa a ... felhívására jelent volna meg a rendezvényen. Mérlegelési körébe vonta, hogy a felperes a honlap szerkesztőjével az elsőfokú bíróság által is ismerten haragos viszonyban áll, és az alperes által sem vitatottan a felperes a jelenben már nem publikál azon a honlapon. Nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, hogy a cikknek ez a része nem a felperesre vonatkozik, illetőleg hogy a ... részéről megtörtént ilyen felhívás valós ténynek tekinthető. Értékelte a közlések szerkezeti elhelyezését is. A cikk első felében rendbontásról, illetve rendbontással fenyegető helyzetről volt szó, majd ezt követően a felperes személyével összefüggésbe hozható módon közölték, hogy egyébként a ... rendzavarásra hívott fel. Az elsőfokú bíróság szerint a közlések konkrétan megvalósuló módja alkalmas volt a hamis látszat keltésére. Mivel a ... hírportál az általános társadalmi közmegítélés szerint radikális, többségében elutasítandó nézeteket jelentet meg, ezért ha valakit ezen hírportál megbízottjának, emberének tüntetnek fel, az az adott személy kedvezőtlen megítélését vonja maga után (3. pont).