A Kúria Pfv.21499/2015/7. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 355. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Az 1959. évi IV. tv. (Ptk.) szerinti nem vagyoni kártérítés megállapításához nem feltétlenül szükséges külön személyiségi jogsértés megállapítása, a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja csupán utaló (adhéziós) szabály. Hatóságokkal, hivatalokkal folytatott (végül jogilag is eredményes) küzdelem esetén köztudomású tényként elfogadható, hogy az nem vagyoni kártérítésre alapot adó idegi megterheléssel jár. 1959. IV. Tv. 84. § (1) e), 1959. IV. Tv. 339. § (1), 1959. IV. Tv. 355. § (4), 1952. III. Tv. 164. § (1), 1952. III. Tv. 206. § (1)

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.93919/2013/11., Fővárosi Törvényszék Pf.639461/2014/6., *Kúria Pfv.21499/2015/7.*

***********

Pfv.IV.21.499/2015/7.szám

A Kúria a dr. Kádár András Pál ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű felpereseknek a dr. Kalló János Márk ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon 2.P.93.919/2013. számon indult és a Fővárosi Törvényszék 56.Pf.639.461/2014/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében az I. és II. rendű felperesek által 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet részben, a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek személyenként 500.000 (ötszázezer) forintot.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alperesnek 78.000 (hetvennyolcezer) forint másodfokú perköltséget.

Ezt meghaladóan a felek elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költségeiket maguk viselik.

A le nem rótt 296.000 (kettőszázkilencvenhatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetékből 100.000 (százezer) forintot, továbbá a le nem rótt 300.000 (háromszázezer) forint kereseti illetékből 60.000 (hatvanezer) forintot az alperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni, míg a fennmaradt 196.000 (százkilencvenhatezer) forint és 240.000 (kettőszáznegyvenezer) forint illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a ..nál .. hrsz. alatt nyilvántartott, természetben a .. szám alatti kivett lakóház, udvar és gazdasági épület megjelölésű ingatlannak az I. és II. rendű felperesek a tulajdonosai, egymás között 1/2-1/2 arányban. A Területi Műszaki Biztonsági Engedélyezési Felügyelet (TMB) 2000. június 28-án kelt és 2000. augusztus 7-én jogerőre emelkedett VB-83/2000. számú határozatában az alperes részére vezetékjogot engedélyezett a .. 2302/200. számú transzformátor állomás építésére 20 kW-os szabad vezeték kiváltására. A vezetékjogi engedély alapján az alperes 2000 decemberében a perbeli ingatlan elé egy 20 kW-os transzformátort telepített akként, hogy annak tartóoszlopai a közút szélétől 1,7 m-re, a perbeli ingatlantól pedig 3,3 m-re kerültek elhelyezésre. A létesítmény műszaki átadás-átvételi eljárására nem hívták meg a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet képviselőjét, illetve a műszaki átadás-átvétel során a közlekedési szakhatóság hozzájárulását nem szerezték be.

A 20 kW-os nagy feszültségű, föld feletti vezeték - beleértve az oszloptranszformátor állomást is - biztonsági övezete a vezeték mindkét oldalán a szélső, nyugalomban lévő áramvezetéktől vízszintesen és nyomvonalára merőlegesen mért 5 m távolságra lévő függőleges síkig terjed. Ezáltal a vezeték és az oszloptranszformátor telepítésével a felperesek ingatlanának egy része biztonsági övezetbe került.

A felperesek a perbeli ingatlant hétvégeken, illetve nyaralóként használták. A felperesek 2001-től kezdődően az oszloptranszformátor áthelyezése érdekében az alperessel peren kívüli tárgyalásokat folytattak, illetve több hatóság, illetve bíróság előtt ennek érdekében eljárásokat indítottak.

Az eljárások eredményeként a Budapesti Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság 2008. december 5-én kelt határozatában az oszloptranszformátor fennmaradását nem engedélyezte. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, mint másodfokú hatóság e határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat alapján az alperes az oszloptranszformátort 2010 őszén elbontotta. A felpereseket az elhúzódó eljárások lelkileg megviselték, a transzformátorállomás, illetve a vezetékek, valamint a hozzájuk kapcsolódó biztonsági övezetre vonatkozó előírások őket ingatlanuk használatában zavarták.

A felperesek keresetükben 3.000.000 forint kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest, ebből fejenként 500.000 - 500.000 forintot nem vagyoni kártérítésként igényeltek, további vagyoni kárigények a különböző eljárásokkal kapcsolatban felmerült költségekből tevődtek össze.

Az alperes a jogalap hiányára hivatkozással a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a vezeték, illetve az oszloptranszformátor telepítése hatósági engedélyek birtokában, jogszerűen történt.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 3013. február 25-én kelt 2.P.87.986/2012/9. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I.- II. rendű felpereseknek személyenként 1.367.500 forintot és 68.400 forint perköltséget. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 56.Pf.633.043/2013/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A felperesek másodfokú perköltségét személyenként 38.100 forintban, az alperes perköltségét 256.900 forintban állapította meg.

A megismételt eljárásban a felperesek pontosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest kártérítés jogcímén, a felperesek egymás között egyenlő arányban összesen 2.960.000 forint tőke, továbbá perköltség megfizetésére. A kereseti követelésből 500.000 forintot nem vagyoni kártérítés címén, míg 2.460.000 forintot vagyoni kártérítés címén követeltek. A vagyoni kárigényből 900.000 forintot a különböző államigazgatási, illetve bírósági eljárásokban felmerült költség, mint kár jogcímén kérték megítélni (postai költség, telefax költség, telefon- és internetköltség, fénymásolási, sokszorosítási és fénykép nyomtatási költség, szabványok, közlönyök vásárlása, hivatalos iratmásolatok illetéke és tulajdoni lapok beszerzése, továbbá útiköltség címén), 1.560.000 forintot a jogi képviselőjük részére a különböző eljárásokban kifizetett munkadíj ellenértékeként igényeltek.