A Pesti Központi Kerületi Bíróság P.93919/2013/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 77. §, 78. §, 139. §, 141. §, 163. §, 206. §, 229. §, 252. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 327. §, 339. §, 1/1967. (IV. 28.) NIM rendelet 4. §, 14. §, 15. §, 16. §, 11/1984. (VIII. 22.) IpM rendelet 5. §, 12. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Megyes Zoltán

Pesti Központi Kerületi Bíróság

2.P.93.919/2013/11.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság

a dr. Kádár András ügyvéd (jogi képviselő címe.) I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. r. és II.rendű felperes nevené (II.rendű felperes címe) II. r. felpereseknek

a dr. Kalló Ügyvédi Iroda (1137 Budapest, Pozsonyi utca 21. II. emelet 3., ügyintéző: dr. Kalló János Márk ügyvéd) által képviselt alperes neve. (alperes címe) alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I.r. felperesnek 15 napon belül 1.480.000,-(egymillió-négyszáznyolcvanezer) Ft-ot, továbbá 112.100,-(száztizenkétezer- száz)Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a II.r. felperesnek 15 napon belül

1.480.000,-(egymillió-négyszáznyolcvanezer) Ft-ot, továbbá 112.100,-(száztizenkétezer- száz)Ft perköltséget.

Az alperes viseli az eljárásban felmerült perköltségét.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy a felperesek illetékfeljegyzési jogára figyelemmel le nem rótt 300.000,-(háromszázezer)Ft kereseti illetéket a székhelye szerinti illetékhivatal külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, amelyet a Pesti Központi Kerületi Bíróságon kell írásban benyújtani 4 példányban a Fővárosi Törvényszéknek címezve. A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére vonatkozik, a teljesítési határidővel kapcsolatos vagy az ítélet indokolása ellen irányul, a fellebbező fél a fellebbezésében kérheti tárgyalás megtartását.

Indokolás:

A bíróság a rendelkezésére bocsátott okiratok és a felek előadásai az alábbi tényállást állapította meg.

A államigazgatási szerv) 2000. június 28. napján kelt, 2000. augusztus 7. napján jogerőre emelkedett VB-83/2000. számú határozatában az alperes részére vezetékjogot engedélyezett a transzformátor állomás helye, száma. transzformátorállomás átépítésére 20 kV-os szabadvezeték kiváltására. A vezetékjogi engedély alapján az alperes 2000 decemberében a felperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonában álló per tárgyával érintett ingatlan címe sz. alatti ingatlan szélétől 1,7 méterre, a felperesi ingatlantól 3,3 méterre kerültek elhelyezésre. A létesítmény műszáki átadás-átvételi eljárására a államigazgatási szerv képviselőjét nem hívták meg, a műszaki átadás-átvétel során a közlekedési szakhatóság hozzájárulása beszerzésre nem került.

A 20 kV-on nagyfeszültségű föld feletti vezeték - ideértve az oszloptranszformátor-állomást is - biztonsági övezete a vezeték mindkét oldalán a szélső, nyugalomban levő áramvezetőktől vízszintesen és nyomvonalukra merőlegesen mért, 5 méter távolságra levő függőleges síkig terjedt.

A vezeték és az oszloptranszformátor telepítésével a felperesi ingatlan biztonsági övezetbe került.

A felperesek az ingatlant hetente, illetve nyaranta egy hónapig is használták pihenésre. A felperesek lánya asztmás, az ingatlanon való pihenése során állapotán a környék jó levegője sokat javított.

Az ingatlanon álló épület téli használatra is alkalmas, a fűtésére szolgáló tűzifa tárolása és felhalmozása, az ingatlanon termesztett gyümölcsfák, növények és a fű karbantartásához szükséges eszközök üzemeltetéséhez szükséges benzin üzemanyag tárolása, jármű üzemanyaggal való feltöltése az ingatlan biztonsági övezetbe kerülése miatt a felperesi ingatlanon tilossá vált. A tetőteraszon és erkélyen csak szigetelő anyagú zsinór feszíthető ki textil ruhaszárítónak kizárólag a padlózattól mért 2 méteres magasságig, a felperesi felépítmény előtti füves területet öntözőberendezéssel, slaggal locsolni nem lehetett figyelemmel arra, hogy a vízsugár az áramvezetőket 2 méternél jobban nem közelíthette meg.

Az alperes által megépített oszloptranszformátor-állomás és a vezeték az ingatlanból a kilátást a hegyekre zavarta, részben kitakarta. A felperesek által az ingatlanon tervezett építmény létesítéséhez, a meglévő átalakításához a villamosmű üzemben tartójának előzetes hozzájárulása vált szükségessé.

A felperesek az alperes magatartásából következően ingatlanukat csak korlátozottan használhatták, ebből eredően 500.000,-Ft nem vagyoni káruk keletkezett.

A felperesek 2001-tól kezdődően az oszloptranszformátor áthelyezése érdekében peren kívüli tárgyalásokat folytattak, több hatóság, illetve bíróság előtt indítottak eljárást, az ezekkel az eljárásokkal kapcsolatosan 900.000,-Ft készkiadásuk, 1.560.000,-Ft jogi képviseleti költségük merült fel.

A államigazgatási szerv 2008. december 5. napján kelt határozatában az oszloptranszformátor fennmaradását nem engedélyezte, a államigazgatási szerv mint másodfokú hatóság a határozatot helybenhagyta, az alperes az oszloptranszformátort 2010 őszén lebontatta.

Az elsőfokú bíróság 2013. február 25. napján kelt 2.P.87.986/2012/9. sorszámú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. és II. r. felpereseknek 15 napon belül személyenként 1.367.500,-Ft-ot, továbbá 68.400,-Ft perköltséget.

Az ítélet ellen alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 56.Pf.633.043/2013/5. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és az újabb határozat meghozatalára urasította. A felperesek másodfokú perköltségét személyenként 38.100,-Ft-ban, az alperes perköltségét 256.900,-Ft-ban állapította meg.

A másodfokú bíróság határozata szerint az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás több lényeges szabályát megsértette, ítélete érdemi felülvizsgálatra alkalmatlan.

Az elsőfokú bíróság a felperesek által CD-lemezen, elektronikus úton előterjesztett okirati bizonyítékokat a 2013. február 13. napján tartott tárgyaláson nem ismertette, azt nem tette a bizonyítás anyagává. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem tételezte, hogy a felperesek igényének mely része nem vagyoni, mely része vagyoni kárigény, nem részletezte azt sem, hogy a vagyoni kártérítési igény milyen tételekből áll. Nem rögzítette azt sem, hogy az alperes jogellenes magatartása folytán a felpereseket konkrétan milyen nem vagyoni hátrányok érték, e körben a bíróság milyen körülmények miként értékelt. Az elsőfokú ítélet nem tartalmazza a bizonyítékok megjelölését, amelyek alapján a bíróság a tényállást megállapította, nem derül ki, hogy mely bizonyítékokat és miként értékelt, azoknak milyen bizonyító erőt tulajdonított.

Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét is megsértette, az alperest pedig nem tájékoztatta arra, hogy míg végzésében rögzítette az ingatlanban okozott kár bizonyítása körében szakértői bizonyítás szükségességét, addig az ítéletben akként foglalt állást, hogy szükségtelen bizonyítás lefolytatása arra vonatkozóan, hogy a felpereseket milyen tevékenységek elvégzésében akadályozza meg az ingatlan átminősítése.