A Fővárosi Törvényszék Pf.639461/2014/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 75. §, 78. §, 79. §, 139. §, 141. §, 163. §, 206. §, 229. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 324. §, 339. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 42. §, 46. §, 51. §, 74. §, 80. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §] Bírók: Keserű Tamás, Lugosi Erika, Nadabán Ferenc Sándor

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.93919/2013/11., *Fővárosi Törvényszék Pf.639461/2014/6.*, Kúria Pfv.21499/2015/7.

***********

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

56.Pf..../2014/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Kádár András Pál (.fél címe.) ügyvéd által képviselt

I.rendű felperes neve(I.r. felperes címe.) I. rendű és

II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe.) II. rendű felpereseknek

a dr. Kalló János Márk (fél címe2.) ügyvéd által képviselt

alperes címe (alperes címe) alperes ellen

kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P..../11. számú, 2014. július 8. napján kelt ítélete ellen az alperes 12. sorszám alatti fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a kereset elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az alperesnek 639.390,- (hatszázharminckilencezer-háromszázkilencven) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

A felperesek által le nem rótt 300.000,- (háromszázezer) Ft kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A Váci Körzeti Földhivatalnál 677/7 helyrajzi szám alatt nyilvántartott, természetben a (ingatlan címe) szám alatti kivett lakóház, udvar és gazdasági épület megjelölésű ingatlannak (perbeli ingatlan) az I. és II. rendű felperesek a tulajdonosai egymásközt egyenlő 1/2-1/2 eszmei hányadban.

A Területi Műszaki Biztonsági Engedélyezési Felügyelet (TMB) a 2000. június 28. napján kelt és 2000. augusztus 7. napján jogerőre emelkedett .../2000. számú határozatában az alperes részére vezetékjogot engedélyezett a .../200. számú transzformátor állomás átépítésére 20 kW-os szabad vezeték kiváltására. A vezetékjogi engedély alapján az alperes 2000. decemberében a perbeli ingatlan elé egy 20 kW-os transzformátort telepített akként, hogy annak tartóoszlopai a közút szélétől 1,7 méterre, a perbeli ingatlantól 3,3 méterre kerültek elhelyezésre. A létesítmény műszaki átadás-átvételi eljárására nem hívták meg a Pest Megyei Közlekedési Felügyelet képviselőjét, illetve a műszaki átadás-átvétel során a közlekedési szakhatóság hozzájárulása nem került beszerzésre.

A 20 kW-os nagyfeszültségű föld feletti vezeték - ideértve az oszloptranszformátor állomást is - biztonsági övezete a vezeték mindkét oldalán a szélső nyugalomban lévő áramvezetőktől vízszintesen és nyomvonalukra merőlegesen mért 5 méter távolságra levő függőleges síkig terjed. A vezeték és az oszloptranszformátor telepítésével a perbeli ingatlan egy része biztonsági övezetbe került.

A felperesek a perbeli ingatlant hétvégente, illetve nyaralóként használták, noha az ingatlanban fűtés is van és az téli használatra is alkalmas.

A felperesek 2001. évtől kezdődően az oszloptranszformátor áthelyezése érdekében a felperessel peren kívüli tárgyalásokat folytattak, illetőleg több hatóság, illetve bíróság előtt ennek érdekében eljárásokat indítottak.

A Budapesti Mérésügyi és Műszaki Biztonsági Hatóság a 2008. december 5. napján kelt határozatában az oszloptranszformátor fennmaradását nem engedélyezte. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal, mint másodfokú hatóság e határozatot helybenhagyta. A jogerős határozat alapján az alperes az oszloptranszformátort 2010. őszén elbontatta.

A felperesek módosított keresetükben kérték, hogy a bíróság kártérítés címén kötelezze az alperest a javukra egymás között egyenlő arányban összesen 2.960.000,- Ft tőke, továbbá perköltség megfizetésére. A kereseti követelésből 500.000,- Ft-ot nemvagyoni kártérítés címén, míg 2.460.000,- Ft-ot vagyoni kártérítés címén követeltek. A vagyoni kárigényüket akként számszerűsítették, hogy abból 900.000,- Ft-ot az alperesi magatartás miatt szükségessé vált és a felperesek által korábban indított eljárásokban felmerült készkiadás jellegű költségek címén igényeltek, ezen belül 80.000,- Ft-ot postai költség, 20.000,- Ft-ot telefax költség, 360.000,- Ft-ot telefon és internet költség, 132.000,- Ft-ot fénymásolási, sokszorosítási és fénykép nyomtatási költség, 15.000,- Ft-ot szabványok, közlönyök vásárlása címén, 13.000,- Ft-ot hivatalos iratmásolatok illetéke és tulajdoni lapok beszerzése címén, 130.000,- Ft-ot útiköltség címén, 150.000,-Ft-ot elektromos, tűzvédelmi és geodéziai szakértői díj címén igényeltek, továbbá 1.560.000,- Ft-ot ügyvédi munkadíj címén követeltek.

Az alperes ellenkérelmében a keresetet jogalapjában és összegszerűségében is vitatta és annak teljes elutasítását, valamint a felperesek perköltség megfizetésére kötelezését kérte.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott és 11-I. sorszám alatt kijavított ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek fejenként 1.480.000,- Ft-ot, továbbá 112.100,- Ft perköltséget. Az elsőfokú bíróság úgy rendelkezett, hogy az alperes viseli az eljárásban felmerült perköltségét. Kötelezte az alperest, hogy a felperesek illetékfeljegyzési jogára figyelemmel le nem rótt 300.000,- Ft kereseti illetéket a székhelye szerinti illetékhivatal külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak.

Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában az alperesi elévülési kifogással kapcsolatosan kifejtette, hogy a kártérítés a kár bekövetkezésekor nyomban esedékes, így az elévüléshez szükséges 5 év a kártérítés esedékességének időpontjától, azaz 2000. decemberétől a per megindításának időpontjáig, azaz 2005. augusztus 5. napjáig nem telt el, a követelés elévülése nem következett be, így az alperes erre való hivatkozása nem alapos. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint irreleváns, hogy a felperesek a keresetükben nem jelölték meg az egyes kártérítési igények keletkezésének időpontját, figyelemmel arra, hogy a per megindítása az elévülési határidőn belül történt.

A felperesek nemvagyoni kárigényével összefüggésben az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a szabálytalan közigazgatási eljárásból eredő károkért az alperes nem tehető felelőssé. Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a jogerős vezetékjogi engedélyben foglaltak szerint volt jogosult az építmény megvalósítására. Azt is hozzáfűzte, hogy a jogerős vezetékjogi engedélynek megfelelő elhelyezés kivitelezhetetlen volt, figyelemmel arra, hogy amennyiben a transzformátor tartó oszlopait a közlekedési felügyelet előírásai alapján a közút szélétől minimálisan 5 méterre helyezik el, úgy a tartóoszlopok magáningatlanra, illetve a járda területére kerültek volna. Az alperes erre figyelemmel a .... szám alatti ingatlan mellett az oszloptranszformátort akként állította fel, hogy annak tartóoszlopai a közút szélétől nem vitatottan 1,7 méterre kerültek elhelyezésre az előírt minimálisan 5 méter távolság helyett. Ez azonban azt is jelentette, hogy az oszloptranszformátor a felperesi ingatlantól 3,3 méterre került felépítésre.