BH 1983.2.64 Az elmebetegség fennállása egymagában nem indokolja a gondnokság alá helyezést. Erre ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a betegnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan vagy nagymértékben csökkent, illetőleg állandó jelleggel teljesen hiányzik [Ptk. 13. § (2) bek., 16. § (2) bek.].

A felperes keresetében az alperesnek cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését kérte. Előadása szerint az alperesnek hanghallá-sos és érzékcsalódásos hallucinác^ói vannak, ezzel kapcsolatban bejelentéseket tesz, egyik szomszédját fel is jelentette, bár a feljelentését utóbb visszavonta. A megyei ideggondozó intézetben kivizsgálás céljából egy ízben megjelent, ezt követően azonban a gyógykezelése érdekében küldött felhívásokat figyelmen kívül hagyta. Az alperes rokkant nyugdíjas, elvált családi állapotú és három kiskorú gyermekéről gondoskodik.

A járásbíróság az alperes részére ügygondnokot rendelt, majd az ügyben tárgyalást tartott, amelyen az alperest személyesen is meghallgatta. Ennek során az alperes lényegében a korábbi előadásaival egyezően beszámolt arról, hogy különböző hangokat hall és kellemetlen szagokat érez. Előadta családi körülményeit és nyilatkozott arra nézve, hogy a négy gyermeke közül kettő már kereső foglalkozást folytat, kettő még iskolába jár, akik az ő eltartásában élnek. Elmondta, hogy a ház körüli munkákat egyedül végzi, a jövedelmet ő osztja be. Az ideggondozó intézetbe azért nem ment vissza, mert első alkalommal meg sem vizsgálták, csupán egy injekciót kapott, ezért megrendült a bizalma az orvosi kezelésben.

A bíróság elrendelte az alperes igazságügyi elmeorvosszakértővel való megvizsgálását. A szakértő a vizsgálat eredményeként megállapította, hogy az alperes hasadásos elmezavarban szenved. A vizsgálat során is badar, üldöztetéses, mérgeztetéses, befolyásoltatásos téveszméket hangoztatott, hanghallásos érzékcsalódásokról számolt be. A szakvélemény szerint az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a jelen állapotában teljesen és véglegesen hiányzik.

A felperes a szakértői vélemény ismeretében módosította a keresetét és az alperesnek cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését indítványozta. Az alperes a kereset elutasítását kérte, azzal, hogy nem érzi magát betegnek, de szándékában áll más intézetben kivizsgáltatni magát. A tárgyalásra különböző tárgyakat hozott, amelyekről azt állította, hogy rendellenes szaguk van, ez azonban nem volt érezhető. Az ügygondnok a szakértői vélemény ismeretében a kereset teljesítését nem ellenezte.

A járásbíróság ítéletével az alperest cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helyben hagyta, utalt arra, hogy az igazságügyi orvosszakértő az alperes körülményeinek az ismeretében aggálytalan szakvéleményt adott, ezért a további szakértői bizonyítást mint célra nem vezetőt mellőzte.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.