T/2055. számú törvényjavaslat indokolással - Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről

2014. évi ... törvény az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről

1. A törvény hatálya

1. §

(1) E törvény hatálya az olyan, a 2004. május 1. és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) hatálybalépése között kötött,

a) a 2015. február 1-jén még meg nem szűnt, a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött hitel- és kölcsönszerződésre, pénzügyi lízingszerződésre (a továbbiakban együtt: fogyasztói kölcsönszerződés) és

b) és az e törvény hatálybalépésekor még fennálló, a pénzügyi intézmény által már felmondott fogyasztói kölcsönszerződésből eredő, a pénzügyi intézmény által késedelmes követelésként még nyilvántartott és értékvesztésként el nem számolt tartozásra

terjed ki, amely kapcsán a pénzügyi intézményt - a 2014. évi XXXVIII. törvény és a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási törvény) alapján - elszámolási kötelezettség terheli.

(2) E törvény hatálya nem terjed ki:

a) a hitelkártyához vagy fizetési számlához kapcsolódó és

b) az állami kamattámogatással nyújtott forintalapú lakáscélú fogyasztói kölcsönszerződésre.

2. Értelmező rendelkezések

2. §

(1) E törvény alkalmazásában:

a) BUBOR: budapesti bankközi kamatláb;

b) devizaalapú kölcsönszerződés: devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

c) devizakölcsön-szerződés: devizaalapúnak nem minősülő deviza hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

d) eredeti kamatfelár:

da) ha az eredeti induló kamat referencia-kamatlábhoz kötött, akkor a szerződés első törlesztőrészletének esedékességekor érvényes kamatfelár, vagy ha a pénzügyi intézmény a szerződés előre meghatározott időszakára kamatfelár-kedvezményt adott, akkor a kedvezményes időszak lejártát követően elsőként a szerződés részévé vált kamatfelár,

db) ha az eredeti induló kamat meghatározott kamatperiódusok alatt rögzített, akkor az eredeti induló kamat és a kölcsönösszeg folyósításának napján az adott devizára érvényes három hónapos londoni bankközi kamatláb különbsége;

e) eredeti induló kamat:

ea) az eb) pont kivételével a szerződés első törlesztőrészletének esedékességekor érvényes kamat,

eb) ha a pénzügyi intézmény a szerződés előre meghatározott időszakára kamatkedvezményt adott, akkor a kedvezményes időszak lejártát követően elsőként a szerződés részévé vált kamat;

f) eredetileg számítható kamat, kamatfelár: az eredeti induló kamat (referencia-kamatlábhoz kötött szerződés esetén kamatfelár) és a 2014. július 19. napján az adott fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott ügyleti kamat (referencia-kamatlábhoz kötött szerződés esetén kamatfelár) közül az alacsonyabb kamat, kamatfelár;

g) fogyasztó: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 28. pontjában meghatározott fogyasztó;

h) fordulónap: az elszámolási törvény 6. § (5) bekezdése alapján megállapított időpont;

i) forintalapú kölcsönszerződés: forintban folyósított, nyilvántartott, és kizárólag forintban törleszthető hitel- vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés;

j) ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízing: olyan pénzügyi lízingszerződés, amelyben a felek által okiratban rögzített cél ingatlan tulajdonjogának harmadik személy eladótól történő, lízingbevevő általi megszerzése;

k) jelzálogkölcsön-szerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 50. pontjában meghatározott jelzáloghitel nyújtására irányuló szerződés;

l) lakáscélú jelzálogkölcsön-szerződés: a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.) 3. § 22. pontjában meghatározott jelzáloghitel nyújtására irányuló szerződés;

m) pénzügyi intézmény: a Hpt. 7. § (1) bekezdése szerinti pénzügyi intézmény;

n) pénzügyi lízingszerződés: a Hpt. 6. § (1) bekezdés 89. pontjában foglalt feltételeknek

megfelelő szerződés.

(2) E törvény alkalmazásában

a) törlesztőrészleten a lízingdíjat,

b) tartozáson a pénzügyi lízingszerződés alapján fennálló tartozást (ideértve különösen a finanszírozási összeget és maradványértéket),

is érteni kell.

(3) E törvényben a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre meghatározott szabályokat az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésre is alkalmazni kell.

3. A fogyasztói kölcsönszerződések módosulásának közös szabályai

3. §

(1) A fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél fogva módosul.

(2) A pénzügyi intézmény köteles a fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerint módosuló rendelkezéseinek szövegét elkészíteni.

(3) A szerződés módosulásának napja

a) - a b) és c) pontban foglalt kivétellel - a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló rendelkezései szövegének a fogyasztó által történő kézhezvételét követő nap,

b) deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esetén - ha a fogyasztó nem él a 12. § (1) bekezdésében meghatározott lehetőséggel - a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló rendelkezései szövegének a fogyasztó által történő kézhezvételét követő harmincegyedik nap,

c) deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esetén - ha a pénzügyi intézmény arról értesíti a fogyasztót, hogy nem felel meg a 12. § (3) bekezdésében foglalt feltételek egyikének sem - a 12. § (4) bekezdésében meghatározott értesítés kézhezvételét követő nap.

(4) A szerződés módosulásának hatálya a fordulónapra visszamenően áll be.

(5) A fogyasztói kölcsönszerződés biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség fennmarad, de a szerződés e törvényben foglalt módosuláshoz a kezes és - ha a fogyasztói kölcsönszerződés kötelezettje és a zálogkötelezett eltérő személy - a zálogkötelezett hozzájárulása nem szükséges, de e módosulás folytán helyzetük nem válhat terhesebbé.

(6) Ha az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés refinanszírozására a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény szerint önálló zálogjog adásvételével vagy refinanszírozási jelzáloghitel nyújtásával került sor, akkor - a fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerint módosult feltételeinek megfelelően, e törvény erejénél fogva - módosul a refinanszírozásra vonatkozó jogviszony is. A refinanszírozás forintösszege a 10. § alapján forintra átváltott tartozás összegéhez igazodik. A refinanszírozás szerződéses feltételei a pénzügyi intézmény által a jelzálog-hitelintézet részére erről küldött írásbeli értesítés alapján, a fordulónapra visszamenő hatállyal módosulnak.

4. §

(1) A módosult fogyasztói kölcsönszerződést nem kell közjegyzői okiratba foglalni, a korábbi közjegyzői okirat a szerződés módosult tartalmának keretei között érvényes.

(2) A fogyasztói kölcsönszerződés e törvény szerinti módosulása, illetve a 15. § (1) bekezdésében meghatározott tartozás e törvény szerinti forintra váltása nem akadályozza azt, hogy az okiratot készítő közjegyző

a) a fogyasztói kölcsönszerződésről szóló közjegyzői okiratot,

b) a magánokiratba foglalt fogyasztói kölcsönszerződés alapján a fogyasztó által tett egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tartalmazó közjegyzői okiratot, vagy

c) a fogyasztói kölcsönszerződéssel összefüggésben bármilyen jelzálogjoggal biztosított követelést tartalmazó közjegyzői okiratot

végrehajtási záradékkal lássa el. A közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal való ellátása csak a módosult fogyasztói kölcsönszerződésnek és a 15. § (1) bekezdés alapján forintra átváltott tartozásnak megfelelően kérhető.

(3) A zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítése esetén a kielégítési jog csak az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés, illetve a 15. § (1) bekezdés alapján forintra átváltott tartozás erejéig gyakorolható.

(4) Ha a végrehajtható okirat kiállítása még nem történt meg, akkor a végrehajtást kérő az elszámolási törvény 41. § (9) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének teljesítésével egyidejűleg jelenti be követelésének e törvény szerinti módosulását.

(5) A 15. § (1) bekezdésében meghatározott tartozás tekintetében már jogerős záradékkal ellátott közokirat alapján folyamatban lévő bírósági végrehajtás során a végrehajtást kérő az elszámolási törvény 41. § (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségének teljesítésével egyidejűleg jelenti be a tartozás e törvény szerinti módosulását.

(6) Az e törvény alapján módosult fogyasztói kölcsönszerződést az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés biztosítékaként bejegyzett jelzálogjog változatlanul biztosítja, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog módosítása a tartozás pénznemének változása esetén sem szükséges.

5. §

(1) A pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződés módosuló rendelkezéseinek szövegét - az elszámolási törvény szerinti elszámolás közlésével együtt, az elszámolási törvény 16. § (1) bekezdésében meghatározott címre - küldi meg tértivevényes levélben.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltakhoz mellékelni kell

a) a szerződésmódosulás lényegi elemeiről készített, a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) elnökének rendeletében meghatározott összefoglalót,

b) az új törlesztőrészleteket tartalmazó törlesztési táblázatot,

c) a 13. §-ban foglalt felmondási jogra vonatkozó figyelemfelhívást,

d) a 12. §-ban foglalt kezdeményezés lehetőségére vonatkozó figyelemfelhívást és ehhez

da) a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabály szerinti jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató (a továbbiakban: JTM) számításához szükséges, a fogyasztó részéről csatolandó iratok jegyzékét, valamint

db) a 12. § (3) bekezdés c) és d) pontjában foglalt feltételek fennállására történő figyelemfelhívást.

6. §

(1) A fogyasztónak az e törvény szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő törlesztőrészietet első alkalommal a szerződésmódosulás 3. § (3) bekezdése szerinti időpontját követő hónapban kell teljesítenie.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időpontig fizetett és a fordulónaptól fizetendő törlesztőrészletek közötti különbség összegének számára ismertté válását követően a pénzügyi intézmény

a) ha a fogyasztó fizetési számlájának számát ismeri, a különbözet összegét haladéktalanul átutalja a fogyasztó fizetési számlájára, és a törlesztőrészlet-változásról szóló soron következő értesítésben erről a fogyasztót tájékoztatja,

b) ha a fogyasztó fizetési számlájának számát nem ismeri, akkor a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatja arról, hogy fizetési számlája számának bejelentését követően a különbözet összegét fizetési számlájára átutalja, és arról, hogy ilyen bejelentés hiányában a különbözetet a fogyasztó a pénzügyi intézménynél készpénzben veheti fel.

7. §

(1) Az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződések esetén a kamatperiódusok - referencia-kamatlábhoz kötött kamat esetén a kamatfelár-periódusok - időtartama, ha a fordulónaptól számított hátralévő futamidő meghaladja

a) a 16 évet, akkor öt év,

b) a 9 évet, de legfeljebb 16 év, akkor négy év,

c) a 3 évet, de legfeljebb 9 év, akkor három év.

(2) Az e § hatálybalépését követő első új kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a 2015. május 1. és 2016. április 30. közötti időtartamban az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés első elszámolási kamatperiódus-váltás naptári napjával megegyező nap (hónap, nap).

(3) Ha az eredeti fogyasztói kölcsönszerződés első elszámolási kamatperiódus-váltás napja az (1) bekezdés szerint megállapított év adott hónapjában hiányzik, akkor az első új kamatperiódus, kamatfelár-periódus kezdőnapja a hónap utolsó napja.

(4) Az utolsó kamatperiódus, kamatfelár-periódus időtartama az (1) bekezdésben meghatározott időtartamnál rövidebb is lehet.

8. §

(1) Az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés fordulónapot követő módosítására - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - az Fhtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) Ha az e törvény szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződés kamata

a) a kamatperiódusok alatt rögzített kamat, akkor a kamat mértékének,

b) referencia-kamatlábhoz kötött kamat, akkor a kamatfelár

Fhtv. szerinti, a fogyasztó hátrányára történő módosítására első ízben csak az e § hatálybalépését követő második kamatperiódus kezdőnapjával kerülhet sor.

9. §

(1) Az a díj és költség, amely e § hatálybalépése előtt érvényesen került a fogyasztói kölcsönszerződésben megállapításra, a szerződés része marad.

(2) A tételesen meghatározott díjat és költséget a pénzügyi intézmény jogosult évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal - első alkalommal 2016. április 1. napjával -, legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett előző évi éves fogyasztói árindex mértékével megemelni.

(3) Az e törvény szerinti szerződésmódosulással összefüggésben a pénzügyi intézmény a fogyasztóval szemben díjat, költséget, jutalékot nem számíthat fel.

4. Deviza és devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések

10. §

A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés tekintetében jogosult pénzügyi intézmény az elszámolási törvény szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés alapján fennálló vagy az abból eredő teljes, az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás alapján megállapított tartozást - ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat és költséget is - a fordulónappal az adott devizanem

a) 2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy

b) 2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama

közül a kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani (a továbbiakban: forintra átváltás).

11. §

(1) A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosulásakor forintra átváltás esetén a pénzügyi intézmény csak referencia-kamatlábhoz kötött kamatot alkalmazhat.

(2) Az alkalmazható referencia-kamatláb a három hónapos BUBOR.

(3) A referencia-kamatláb második kamatperiódusának első napja

a) ha az első új kamatfelárperiódus kezdete 2015. május 1. napja és 2015. augusztus 1. napja közé esik, ez a nap,

b) minden más esetben a 2015. április 30-át követő azon hónap azon napja, amely az első új kamatfelár-periódus kezdő napjából háromhónapos visszaszámítással határozható meg.

(4) A kamatfelár az eredeti kamatfelár, azzal, hogy

a) a kamatfelár nem lehet kevesebb, mint 2 százalék, és

b) nem haladhatja meg

ba) lakáscélú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén az 5,5 százalékot vagy

bb) nem lakás célú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén a 7 százalékot.

(5) Ha a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés százalékban meghatározott kezelési költséget is tartalmaz, a (4) bekezdés b) pontjában meghatározott kamatfelárak mértékét a kezelési költség százalékpontjával csökkentett mértékben kell megállapítani.

(6) Az új kamat nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatot, kivéve, ha ez a kamat alacsonyabb, mint az e § alapján meghatározható legkisebb induló kamat.

12. §

(1) A fogyasztó a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezéseinek kézhezvételét követő harminc napon belül a pénzügyi intézménynél írásban - az MNB elnökének rendeletében meghatározott tartalommal és formában - kezdeményezheti a 10. §-ban meghatározott forintra átváltás és a 11. §-ban meghatározott kamatszabályok alkalmazásának mellőzését.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kezdeményezésre adóstársak esetén az adóstársak együttes, egybehangzó nyilatkozatával van mód.

(3) A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel akkor élhet, ha

a) igazolja, hogy a várható törlesztőrészletet meghaladó összegű rendszeres jövedelme van az MNB által hivatalos árfolyamként jegyezett devizanemben - amely jövedelem adóstársak esetében összesítve értendő -, vagy

b) a JTM alapján jogosult lenne az adott devizaalapú kölcsönt felvenni, valamint mellékeli az ennek igazolásához szükséges, a pénzügyi intézmény által az 5. § (2) bekezdés d) pont da) alpontja alapján megjelölt iratokat, vagy

c) a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés hátralévő futamideje legkésőbb 2015. december 31. napján lejár, vagy

d) az e törvény alapján a forintra átváltás esetén számítható induló kamat meghaladja a (7) bekezdés alapján eredetileg számítható kamatot, kamatfelárat.

(4) A pénzügyi intézmény a (3) bekezdésben foglalt feltételek fennállását az (1) bekezdés szerinti kezdeményezés kézhezvételétől számított harminc napon belül bírálja el, és erről tértivevényes levélben haladéktalanul értesíti a fogyasztót.

(5) Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek, a pénzügyi intézmény a deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezéseit és az 5. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt, a módosuló deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre vonatkozó mellékleteket az elbírálástól számított harminc napon belül megküldi részére.

(6) Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek, a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés havonta esedékessé váló törlesztőrészletének, valamint a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék forintban meghatározott összegének megállapítása a fordulónaptól az Fhtv. 21/B. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott devizaárfolyam alapján történik.

(7) Ha a fogyasztó megfelel valamely, a (3) bekezdésben foglalt feltételnek és az eredeti deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés kamata

a) kamatperiódusok alatt rögzített, a deviza, valamint devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsönszerződés fordulónaptól alkalmazható induló kamata nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatot;

b) referencia-kamatlábhoz kötött kamat, a fordulónaptól alkalmazható induló kamatfelár nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatfelárat.

(8) Ha a fogyasztó nem felel meg a (3) bekezdésben foglalt egyik feltételnek sem, a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés a 10. és 11. §-ban foglalt feltételeknek megfelelően módosul.

13. §

(1) Ha a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés e törvény szerint forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésre módosul, a fogyasztó a módosulást követő 60 napon belül a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződést felmondhatja.

(2) Az (1) bekezdés szerinti felmondás esetén a fogyasztónak a felmondást követő 90 napon belül meg kell fizetnie a pénzügyi intézmény részére a felmondott szerződés alapján fennálló valamennyi tartozását.

(3) Ha a fogyasztó a (2) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség teljesítése érdekében a pénzügyi intézménnyel vagy másik pénzügyi intézménnyel új fogyasztói jelzálogkölcsönszerződést köt,

a) a fizetési kötelezettség teljesítésével összefüggésben a felmondással érintett pénzügyi intézmény a fogyasztó terhére semmilyen díjat, költséget, jutalékot nem számíthat fel,

b) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés biztosítékául szolgáló jelzálogjog - az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésből legfeljebb a (2) bekezdésben meghatározott fizetési kötelezettség teljesítésére fordított összeg erejéig - az eredeti fogyasztói jelzálogkölcsönszerződés alapján bejegyzett jelzálogjog ranghelyén áll fenn, és

c) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésnek nem kell megfelelnie a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabályban foglalt feltételeknek, ha

ca) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés forintalapú,

cb) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés hitelcélja megegyezik az eredeti fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés hitelcéljával, és

cc) az új fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés kölcsönösszege nem haladja meg a (2) bekezdés szerinti fizetési kötelezettség összegét.

(4) A (2) bekezdés szerinti tartozás egészben vagy részben történő teljesítése érdekében nyújtott forintalapú fogyasztói kölcsönre vonatkozó pénzügyi szolgáltatás közvetítéséért a közvetítő díjazást nem jogosult érvényesíteni megbízójával szemben.

5. Forintalapú fogyasztói kölcsönszerződések és nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza és devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések

14. §

A forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés és a nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza és devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés esetében a fordulónaptól alkalmazható induló kamat, kamatfelár nem haladhatja meg az eredetileg számítható kamatot, kamatfelárat.

6. Egyes tartozások forintban meghatározott követelésre váltása

15. §

(1) A fogyasztónak a pénzügyi intézmény által felmondott - de a pénzügyi intézmény által késedelmes követelésként még nyilvántartott, értékvesztésként el nem számolt, az elszámolási törvény alapján teljesített elszámolás szerint megállapított - deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésből eredő tartozása összegét a pénzügyi intézmény a 10. §-ban meghatározott árfolyamon forintban meghatározott követelésre váltja át.

(2) A pénzügyi intézmény az (1) bekezdésben meghatározott átváltásról és a tartozás annak megfelelően forintban fennálló összegéről - a (3) bekezdésben meghatározott lehetőségre történő figyelemfelhívás mellett - a fogyasztót az elszámolási törvény szerinti elszámolás közlésével együtt tértivevényes levélben tájékoztatja.

(3) Ha a fogyasztó a (2) bekezdésben meghatározott tájékoztatás kézhezvételét követő 30 napon belül a pénzügyi intézménynél írásban kezdeményezi, a pénzügyi intézmény köteles a forintra átváltott követelést az (1) bekezdésben meghatározott árfolyamon az eredeti devizanemben meghatározott követelésre visszaváltani.

7. Felülvizsgálat

16. §

(1) Ha a fogyasztó

a) határidőben nem kapta meg az e törvény szerinti szerződésmódosulásról szóló, valamint az azzal összefüggő dokumentumokat, vagy a 15. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatást, vagy

b) vitatja a 10. § és 15. § szerinti forintban kifejezett követelésre való átváltás számítását, a kamat számítását vagy az új törlesztőrészleteket tartalmazó törlesztési táblázatban foglalt adatok és számítások megfelelőségét,

az elszámolási törvény 11. alcímében foglalt szabályok szerint - a (2) és (3) bekezdésben foglalt eltérésekkel - felülvizsgálatot kérhet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazása során az elszámolási törvény 18. § (2)-(4) bekezdésében foglalt rendelkezések nem alkalmazhatóak.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt esetben a fogyasztó az elszámolási törvény 18. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül fordulhat panasszal a pénzügyi intézményhez.

(4) Ahol az elszámolási törvény 11. alcíme elszámolást említ, azon az 5. § (1) és (2) bekezdésében, 12. § (5) bekezdésében és 15. § (2) bekezdésében meghatározott dokumentumokat is érteni kell azzal, hogy a fogyasztó annak megállapítását is kérheti, hogy azokat a pénzügyi intézménynek e törvény szerint meg kellett volna küldenie.

8. Kézbesítési szabályok

17. §

Ha e törvény tértivevényes levélben történő értesítést ír elő, akkor a kézhezvétel napja

a) a tértivevényen szereplő időpont,

b) ha "nem kereste" jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlését követő 10. munkanap,

c) ha "átvételt megtagadta" jelzéssel érkezik vissza: a kézbesítés megkísérlésének a napja,

d) ha "cím nem azonosítható", "címzett ismeretlen", "elköltözött", "kézbesítés akadályozott" vagy "bejelentve: meghalt" jelzéssel érkezik vissza, ezen jelzés visszaérkezésének napja.

9. Záró rendelkezések

18. §

Felhatalmazást kap az MNB elnöke, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4. § (9) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva rendeletben állapítsa meg

a) a szerződésmódosulás lényegi elemeiről szóló összefoglaló és

b) a 12. § (1) bekezdésében meghatározott kezdeményezés tartalmi és formai követelményeit.

19. §

(1) E törvény - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) A 3. §, a 4. § (1) bekezdése, az 5-14. §, a 18. §, a 20. § (2) bekezdése és a 21. § 2015. február 1-jén lép hatályba.

20. §

(1) 2015. január 1-jét követően - az e törvény szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő törlesztőrészlet első alkalommal történő teljesítéséig is - a pénzügyi intézmény a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés esedékes törlesztőrészletének, valamint a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék forintban meghatározott összegének megállapítása során a

a) 2014. június 16. napja és 2014. november 7. napja közötti időszakban az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy

b) 2014. november 7. napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama közül a kedvezőbb árfolyamot alkalmazza.

(2) Ha a fogyasztó megfelel valamelyik, a 12. § (3) bekezdésben foglalt feltételnek, akkor az (1) bekezdésben meghatározott árfolyam és a módosult szerződés szerint alkalmazható árfolyam eltéréséből eredő különbséget a pénzügyi intézmény a fogyasztóval legkésőbb a szerződés módosulásától számított 30 napon belül, a legközelebb esedékes törlesztőrészlet terhére vagy javára számolja el.

(3) A forintalapúra módosult deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében a pénzügyi intézmény az e törvény és az elszámolási törvény szerinti elszámolásokat az ügyféllel szemben 2015. február 1-jei nappal teljesíti azzal, hogy az elszámolások hatásait az ügyfélre vonatkozó belső nyilvántartásaiban, valamint a számviteli nyilvántartásaiban 2015. február 28-ig vezeti át, illetve rögzíti.

21. §

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilapmásolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 32/C. § (1) bekezdése a következő q) ponttal egészül ki:

(Tárgyánál fogva díjmentes:)

"q) az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi ... törvény (a továbbiakban: 2014. évi ... törvény) 13. § (3) bekezdése szerinti új fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve a 2014. évi ... törvény 13. § (1) bekezdése alapján felmondott fogyasztói jelzálogkölcsön szerződést biztosító jelzálogjog törlése."

22. §

A devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény a következő 18/A. §-sal egészül ki:

"18/A. § Gyűjtőszámla hitelre vonatkozó új hitelkeret szerződés az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi ... törvény hatálybalépésének napját követően nem kezdeményezhető."

INDOKOLÁS

Általános indokolás

A lakossági devizaalapú és deviza hitelállomány forintosítása össztársadalmi érdek: egyrészt megszünteti a lakossági jelzálog-hitelszerződésekben a hiteladósokat egyoldalúan terhelő devizaárfolyam-kockázatot, másfelől elősegíti az ország pénzügyi közvetítőrendszerének stabilitását. A deviza és a devizaalapú hitelkonstrukciók kivezetésével összefüggésben a jogalkotónak elsődlegesen a forinthitelesek, valamint a deviza- és devizaalapú hitelesek méltányolható pénzügyi érdekeit kell - a lehetőségekhez képest hasonló szinten - figyelembe vennie. Fontos szempont emellett a magyarországi pénzügyi intézményrendszer stabilitásához fűződő nemzetstratégiai érdek is.

A természetes személy hiteladósok helyzetének rendezése érdekében a jogalkotó célul tűzi ki a pénzügyi intézmények fogyasztói hitelszerződéseinél a pénzügyi intézmények tisztességtelen hitelezési gyakorlatának megszüntetését és az erős fogyasztóvédelmi jogi garanciák törvénybe foglalását, továbbá ennek keretében a fogyasztók számára kockázatos devizahitelek, illetve a devizaalapú hitelek kivezetését, végül a kamatkondíciók átláthatóságát.

Mindez szorosan kapcsolódik a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Fhtv.) módosításához. Amíg az Fhtv. módosítása az elszámolással nem érintett fogyasztói hitelszerződésekre, valamint valamennyi új fogyasztói hitelszerződésre vonatkozóan állapítja meg az új szerződéses feltételeket, addig ez a törvényjavaslat az elszámolással érintett szerződésekre nézve teszi meg ugyanezt.

Ennek megfelelően a törvényjavaslat - a fogyasztói hitelek adósai helyzetének javítására irányuló eddigi jogalkotói intézkedésekhez szorosan kapcsolódva, azokhoz illeszkedve - meghatározza a forintosítás jogi technikáját, eljárásrendjét, feltételeit, á forintosítással érintett fogyasztói hitelszerződések áttérését az ún. fair bankokról szóló törvényben meghatározott új szerződéses feltételekre. A törvényjavaslat erre tekintettel nemcsak a fogyasztói hiteltartozások forintosítását szabályozza, hanem a forintosítás utáni induló kamatszintet is rendezi.

Azon hitelek esetében, ahol a törvényjavaslat - bizonyos feltételek között és az adósok kérelmére - lehetővé teszi a hiteladósoknak, hogy a korábbi deviza vagy devizaalapú kölcsönszerződéses hiteljogviszonyban maradjanak (nem forintosított fogyasztói devizaalapú, illetve deviza hitelek), a fogyasztók érdekeinek védelme érdekében egyúttal meg is szabja a hitelnyújtó által alkalmazható kamat, kamatfelár mértékének felső határát.

A törvényjavaslat hatálya kiterjed azon még fennálló fogyasztói hitel, kölcsön és pénzügyi lízingszerződésekre, amelyekre vonatkozóan a pénzügyi intézményeket - a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: 2014. évi XXXVIII. törvény) alapján, és az abban foglaltak szerint - elszámolási és adott esetben visszatérítési kötelezettség is terheli. A törvényjavaslat hatálya ezen kívül - a még nem rendezett tartozásállomány forintosítása tekintetében - kiterjed azokra a felmondott fogyasztói hitelszerződések alapján fennálló tartozásokra is, amelyeket még nem vezettek ki a pénzügyi intézmények a számviteli nyilvántartásaikból, hiszen a forintosítás ezen hiteladósok tekintetében is meg tudja akadályozni a tartozásállomány árfolyamkockázat miatti további növekedését.

A törvényjavaslat hatálya nem terjed ki a hitelkártyához, fizetési számlához kapcsolódó, valamint az állami kamattámogatással nyújtott lakáscélú forintalapú hitelviszonyokra, hiszen ezekre a szerződésekre a 2014. évi XXXVIII. törvény hatálya sem terjed ki.

A törvényjavaslat elsődleges célja, hogy a jövőre nézve megszüntesse a fogyasztókat terhelő árfolyamkockázatot, tehát a deviza vagy devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében a pénzügyi intézmények kötelesek lesznek a törvényjavaslatban meghatározott feltételekkel, határidővel és az ott részletezett eljárásrend szerint a teljes tartozást forintkövetelésre átváltani.

A törvényjavaslat célja, hogy a fogyasztók részére az összes körülmény mérlegelésével a legkedvezőbb pénzügyi feltételek kerüljenek rögzítésre. A pénzügyi intézmények feladata a szerződések módosulásával és az ügyfelek értesítésével kapcsolatos teendők ellátása; ezekre tekintettel az ügyfeleknek külön díjakat, költségtérítéseket sem számíthatnak fel.

A forintra átváltási kötelezettség a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön szerződésekre terjed ki. A törvényjavaslat értelmében a fogyasztói jelzálogkölcsönszerződésre meghatározott szabályokat az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre is alkalmazni kell.

Az átváltási árfolyam meghatározása során nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a Kúria jogegységi döntése arra a következtetésre jutott, hogy az árfolyamkockázat az érvényes szerződések esetén a hiteladóst terheli. A deviza és devizaalapú hitelek kamata mindig is jóval alacsonyabb volt, mint az ugyanabban az időpontban azonos hitelcélra nyújtott forinthiteleké. Minderre tekintettel azt is szem előtt kellett tartani, hogy a forinthitelesek se kerüljenek méltánytalanul hátrányos helyzetbe a deviza, illetve a devizaalapú hitelek adósaihoz képest. A törvényjavaslatban rögzített, forintosításra irányadó árfolyamok ezt a szempontot is érvényesítik.

A deviza és devizaalapú hiteleseket a pénzügyi intézmények elszámoltatása és a hiteltartozások forintosítása egyértelműen kedvezően fogja érinteni, elősegítve ezzel a fizetőképességük megőrzését.

Említést érdemel azonban, hogy a fogyasztót a törvényjavaslat értelmében megilleti az a jog, hogy a forintra történő átváltás mellőzését kezdeményezze - a törvényjavaslatban felsorolt körülmények fennállása esetén -, mérlegelve az ezzel járó előnyöket, de a jövőbeli, előre nem látható, nem becsülhető további kockázatokat is. Azok a lakossági csoportok élhetnek ezzel a lehetőséggel, amelyeknek rendszeres jövedelme van devizában, jövedelmük alapján a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló új szabályok alapján is jogosultak lennének devizaalapú kölcsönt felvenni a hazai pénzügyi intézményektől, vagy a deviza, illetve devizaalapú jelzálogkölcsönükből hátralévő futamidő már rövid, illetve a forintra váltás és az azzal járó kamatkondíciók az ő esetükben az induló kamatuknál magasabb kamattal járó forinthitel konstrukciót eredményeznének. Ezek az esetkörök azok, ahol a jogalkotó racionálisnak tartja a hiteladósok számára a döntési lehetőséget a törvényjavaslatban megadni. A forintra történő átváltás az említett lakossági csoportoknál tehát nem lesz kötelező, azaz ezek a hiteladósok továbbra is deviza, illetve devizaalapú hitelviszonyokban maradhatnak, saját elhatározásuk szerint.

Azon hiteladósok számára, akik nem kívánják a módosult feltételekkel fenntartani a szerződésüket, a törvényjavaslat egyrészt biztosít egy rendkívüli, bármilyen díjtól és költségtől mentes felmondási jogot, másrészt azt is lehetővé teszi, hogy egy másik, számukra kedvezőbb feltételekkel nyújtott hitellel váltsák ki a korábbi deviza vagy devizaalapú jelzáloghitelüket. Ezen új, a fogyasztók számára kedvezőbb jogügyletek megkötését a jogalkotó pénzügyi kedvezményekkel támogatja, mind a lakosság, mind pedig a pénzügyi intézmények tekintetében.

A törvényjavaslat - a nagyszámú hitelállományt érintő rendelkezések egységes, átlátható, ellenőrizhető és költséghatékony végrehajtása érdekében - sajátos szabályokat alkot, ahol figyelembe veszi a hiteladósok érdekekeit és mentesíti a pénzügyi intézményeket is a felesleges adminisztratív terhektől. A törvényjavaslat kimondja, hogy a törvény erejénél fogva, a felek közreműködése nélkül módosulnak az érintett egyedi hitelszerződések kikötései. Meghatározza a szerződésmódosulás hatályának beállását is. A pénzügyi intézmény feladata, hogy a módosulásokról és az egyes további jogi lehetőségekről postai úton tájékoztassa az adósokat. A forintra átváltási árfolyamot maga a törvényjavaslat rögzíti, meghatározva megállapításának módszertanát. A fogyasztói tartozások tehát ezen az árfolyamon váltandóak át, árfolyamkockázat okából többé nem növekedhet az érintett hiteladósok tartozása, a meg nem fizetett tartozásállományra vonatkozó igényérvényesítések is az így rögzített tartozásösszegre kezdeményezhetők, illetve folytathatók.

Az érintett hiteladósok a pénzügyi intézménytől minden olyan információt megkapnak, amit a szerződés módosulásával összhangban meg kell ismerniük, így pl. a jogi tudnivalókat, és az új törlesztési részletekről való tájékoztatást is. A pénzügyi intézmény arra vonatkozóan is köteles információt adni, hogy a hiteladós milyen feltételek esetén és milyen eljárásrendben tarthatja fenn a deviza, illetve devizaalapú hitelt, valamint, hogy milyen sajátos felmondási jog illeti meg (a tartozásállomány egyidejű kifizetése mellett).

A törvényjavaslat szabályozza, hogy mikortól kell az új törlesztőrészietet fizetni. Lényeges információ, hogy a pénzügyi intézmények 2015 és 2016 folyamán elkészítik a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: elszámolási törvény) szabályozott, valamint a jelen törvénnyel meghatározott részletes elszámolást és teljesítik a jóváírásokat, ezt követően jóváírják az ügyfeleknek azt a túlfizetést is, amely az elszámolási időszak alatt keletkezik. Annak érdekében, hogy a fogyasztó törlesztési kötelezettségei ebben az átmeneti időszakban se legyenek kitéve az esetleges kedvezőtlen árfolyammozgásoknak, a törvényjavaslat átmeneti rendelkezése a törvényjavaslat szerinti szerződésmódosulás alapján fizetendő első törlesztőrészlet megállapításáig a rögzített árfolyamok alkalmazását írja elő a 2015. januártól esedékes törlesztőrészleteknél is.

A törvényjavaslat nemcsak a forintosítással érinti kedvezően a hiteladósok helyzetét, hanem azáltal is, hogy előírja a módosuló szerződések egyes kamatkondícióinak kereteit is, mint pl. a kamatperiódusokat, referenciakamat alkalmazása esetén pedig a kamatfelár változtathatóságának időszakait. Annak érdekében, hogy a jövőben alkalmazandó kamatok fogyasztók részére történő hátrányos megváltoztatását korlátok közé szorítsa, a törvényjavaslat e tekintetben a fair bank törvény (a módosított Fhtv.) alkalmazását írja elő, és csak a szükséges és indokolt sajátosságokat fogalmazza meg. A korábbi szerződési feltételek közül megmaradnak azok, amelyek érvényesek maradtak, mert nem minősültek tisztességtelennek.

Azok a fogyasztók, akik úgy látják, hogy a jelen törvényjavaslat szerinti kötelezettségeit a pénzügyi intézmény nem vagy nem megfelelően teljesítette, nem követte a jogszabályi módszertant a törlesztési részletek kiszámításánál vagy a kamatok átállításánál, igénybe vehetik a banki elszámolási törvény szerinti felülvizsgálati, illetve jogorvoslati szabályokat.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvényjavaslat a hatályt részben a 2014. évi XXXVIII. törvény hatályával egyezően határozza meg, azzal, hogy a törvényjavaslat hatálybalépésekor még fennálló szerződéseken kívül az olyan - a pénzügyi intézmény által felmondott, de általa késedelmes követelésként még nyilvántartott, értékvesztésként még el nem számolt - tartozásokra is kiterjed, amelyek esetében a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy az ott meghatározott tartozásokat a pénzügyi intézménynek forintra kell váltania a törvényjavaslatban meghatározott árfolyamon.

A 2. §-hoz

Az értelmező rendelkezések mindazon főbb fogalmak tartalmát meghatározzák, amelyek a törvényjavaslat tekintetében különös jelentőséggel bírnak. Az olyan fogalmak esetében, amelyeket más törvények határoznak meg, a törvényjavaslat ezeket a már bevett fogalommeghatározásokat alkalmazza.

Mivel a törvényjavaslat hatálya kiterjed a pénzügyi lízingre is, szükséges a pénzügyi lízingre vonatkozó fogalmak e törvényjavaslat alkalmazásában történő meghatározása is.

A jelzálogkölcsön-szerződésekkel az e törvényjavaslat szempontjából való tartalmi hasonlóság miatt szükséges az ingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre is kiterjeszteni a jelzálogkölcsön-szerződésekre vonatkozó rendelkezéseket.

A 3. §-hoz

A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések alapján az érintett szerződések a felek akaratától függetlenül és minden további jogcselekmény nélkül, automatikusan módosulnak annak érdekében, hogy a törvényjavaslatban meghatározott változások a felek számára a lehető legkisebb adminisztrációs és költségteherrel járjanak.

A fogyasztó tájékoztatáshoz való joga megköveteli, hogy tudomást szerezzen arról, hogy pontosan melyek az őt ténylegesen érintő, a törvény erejénél fogva módosuló rendelkezések.

Indokolt az erre megfelelő ismeretekkel rendelkező pénzügyi intézmény feladatává tenni a szerződés törvény erejénél fogva megváltozott szövegrészeinek elkészítését.

A törvényjavaslat számos jogkövetkezményt fűz a szerződésmódosulás napjához, ezért szükséges ennek az időpontnak a pontos megállapítása.

A törvényjavaslat nem kizárólag egyféle automatikus módosulási lehetőséget tartalmaz, mivel a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések alapján fennálló tartozások esetében a fogyasztónak lehetősége van arra, hogy - a törvényi feltételek fennállása esetén -a forintra történő átváltás mellőzését kérje. Ilyen esetben viszont az eredeti szerződés a törvény erejénél fogva nem módosul forintalapú hitelre, hanem csak a korábbi kamat-, költség- és díjszabályok módosulnak a törvényjavaslatban meghatározottak szerint. A fentiek miatt viszont a szerződések eltérő időpontokban módosulhatnak, ezért azok időpontjának differenciált megállapítása indokolt.

Főszabályként a törvényjavaslat a szerződés módosult szövegének fogyasztó által történő kézhezvételéhez köti a módosulás napját. Ez vonatkozik a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződésekre, a nem jelzálog fedezete mellett nyújtott deviza és devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződésekre, valamint azokra a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó a forintra átváltás mellőzését kérte, és megfelelt az e törvényjavaslatban foglalt feltételek valamelyikének. Ez utóbbi esetében viszont az e törvényjavaslat szerint módosuló deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezései szövegének kézhezvételi időpontja az irányadó, nem pedig az ugyanezen fogyasztó által már korábban kézhez vett forintra történő átváltást tartalmazó módosulás szövegének kézhezvételi időpontja.

A törvényjavaslat a deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében harminc napot biztosít a fogyasztó számára annak eldöntésére, melyik módosítást válassza, a forintra történő átváltást vagy annak mellőzésével a korábbi deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosítását. Ezért csak a harmincegyedik napon állapítható meg, hogy a forintra történő átváltás alapján következik-e be a módosulás. Mivel a forintra átváltás mellőzését érvényesen csak akkor választhatja a fogyasztó, ha megfelel valamelyik törvényi feltételnek, az, hogy a forintra átváltás mellőzését kérő fogyasztó esetében végül melyik automatikus módosulás következik be, csak akkor dönthető el, ha a pénzügyi intézmény ellenőrizte a feltételek fennállását. Amennyiben a szükséges feltételek nem állnak fenn, úgy erről a pénzügyi intézmény értesíti a fogyasztót, és csak ekkor válik egyértelművé, hogy az adott esetben is forintra átváltásra kerül sor. Ha a fogyasztó megfelelt valamelyik feltételnek, a pénzügyi intézmény az értesítés helyett a korábbi deviza vagy a devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződés módosuló rendelkezéseit küldi meg, ezért ebben az esetben a főszabály kerül alkalmazásra.

Bár az egyes szerződések eltérő időpontban módosulnak, a módosulás hatálya ettől függetlenül egységesen az elszámolási fordulónapra visszamenőleg áll be. A fordulónap megegyezik elszámolási törvényben a fogyasztói követelés elszámolására irányadó fordulónappal, amely devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés esetén 2015. február 1., forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés és fogyasztói devizakölcsön-szerződés esetén 2015. június 30. Ennek indoka, hogy egyetlen időpontra tekintettel történjen meg az elszámolás és a forintra átváltás és az új törlesztőrészletek kiszámítása, hiszen így kerülhető el, hogy a fogyasztó számára követhetetlenül, több alkalommal is változzon a törlesztőrészlet, és a pénzügyi intézmények adminisztrációs terhei is ezzel a megoldással csökkenthetők.

A törvényjavaslat mentesíti a pénzügyi intézményt a szerződések ex lege módosulására figyelemmel a kezes és a zálogkötelezett külön értesítése alól, így az ex lege módosulás miatt a szerződésmódosítás kapcsán nem szükséges a kezes és a zálogkötelezett külön hozzájárulása a szerződés módosulásához, erre figyelemmel ugyanakkor a törvényjavaslat garantálja, hogy hogy a kezes és a zálogkötelezett helyzete nem válhat terhesebbé.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat által érintett szerződések egy része refinanszírozott szerződés, ezért szükséges a fogyasztói kölcsönszerződések és a refinanszírozás összefüggésére tekintettel speciális szabály felállítása.

Az 4. §-hoz

Bár a szabályozás többi részéből egyértelműen következik, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések ex lege módosulása nem eredményezheti a fogyasztók költségterheinek növekedését - ideértve például az újabb közjegyzői költségeket is - a javaslat mégis egyértelműen rögzíti, hogy az ex lege szerződésmódosulást nem kell ismételten közjegyzői okiratba foglalni.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat alapján a szerződésmódosulást nem kell közjegyzői okiratba foglalni, szükséges annak egyértelmű törvényi rögzítése is, hogy a módosult szerződésből eredő követelések végrehajtásával kapcsolatos intézkedések a korábbi közjegyzői okiratok alapján, de csak a módosult szerződésekből eredő tartozások erejéig foganatosíthatók.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha az e törvényjavaslat szerint módosult fogyasztói kölcsönszerződés alapján végrehajtásra vagy a zálogjog bírósági végrehajtáson kívüli érvényesítésére kerülne sor, az nem a módosulást megelőző, hanem kizárólag az e törvényjavaslat szerinti módosulás alapján fennálló fogyasztói kölcsönszerződés tekintetében folytatható le, és ehhez semmiféle további jogcselekmény - így az okiratok módosítása sem -szükséges.

Az e törvényjavaslat szerinti módosulás nem érinti az adott fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjogot, az továbbra is változatlanul fennáll. Ha az ingatlan-nyilvántartásban a tartozás a forinttól eltérő pénznemben került bejegyzésre, a tartozás e törvényjavaslat szerinti forintra történő átváltása esetén nincs szükség arra, hogy az ingatlannyilvántartásban is a forintra átszámított tartozás kerüljön feltüntetésre, mivel a törvényjavaslat egyéb rendelkezései szerint is a kielégítési jog gyakorlására csak a módosult tartozás erejéig kerülhet sor.

Az 5. §-hoz

Az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében a fogyasztó számára a szerződés e törvényjavaslat szerinti módosult szövege és a kapcsolódó iratok az elszámolási törvény szerinti elszámolással együtt, azonos szabályok szerint kerülnek kézbesítésre. Mivel a teljes szerződés egységes szerkezetű, módosult szövege nagy terjedelmű lenne, és a fogyasztó számára nehézséget jelenthet a módosult rendelkezések azonosítása, ezért kizárólag a módosult rendelkezéseket kell a fogyasztó részére megküldeni.

A fogyasztó számára maga a szerződés e törvényjavaslat szerint módosuló rendelkezéseinek szövege nem feltétlenül vagy csak nehezen értelmezhető, ezért ahhoz csatolva a pénzügyi intézmény egy értelmezést megkönnyítő összefoglalót is köteles kiküldeni. Annak érdekében, hogy a fogyasztó tisztában legyen a jövőben várható törlesztőrészletekkel, az erről készült táblázatot is meg kell számára küldeni.

Mivel a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében a fogyasztónak csak a megadott határidőn belül van lehetősége arra, hogy kedvezőbb kondíciójú forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsönnel váltsa ki az e törvényjavaslat alapján forintalapú fogyasztói jelzálogkölcsönre módosult szerződését, erre a lehetőségre a szerződés módosult rendelkezéseinek kézbesítésével egyidejűleg fel kell hívni a figyelmét. Ezen kívül a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések esetében a fogyasztó a szerződés módosult rendelkezéseinek kézbesítését követő harminc napon belül dönthet, hogy kezdeményezi-e a forintra történő átváltás szabályainak mellőzését, ezért az erre történő figyelemfelhívást is szükséges mellékelni a szerződés módosult rendelkezéseihez. Ennek kapcsán azokat a pénzügyi intézmény számára egyértelműen rendelkezésre álló információkat is közölni kell a fogyasztóval, amelyek alapján megfelel a forintra átváltás mellőzéséhez szükséges törvényi feltételeknek. Így adott esetben fel kell hívni a fogyasztó figyelmét egyrészt arra, hogy a hátralévő futamidő alapján szerződése 2015. december 31-ig lejár, másrészt arra, hogy a törvényjavaslat alapján a forintra átváltás esetén számítható induló kamat meghaladja a forintra átváltás mellőzése esetén számítható induló kamatot. A forintra átváltás mellőzésére irányuló kezdeményezés lehetősége kapcsán a pénzügyi intézménynek tájékoztatnia kell a fogyasztót arról is, hogy amennyiben ezt a jövedelemarányos törlesztőrészlet és a hitelfedezeti arányok szabályozásáról szóló jogszabály szerinti jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatónak (a továbbiakban: JTM) való megfelelésre kívánná alapozni, akkor milyen dokumentumokat kell benyújtania a kezdeményezéssel együtt ahhoz, hogy a pénzügyi intézmény ki tudja számolni a rá vonatkozó JTM-et.

A 6. §-hoz

A szerződés a fordulónapra visszamenő hatállyal módosul, ami azt eredményezi, hogy a fogyasztónak ettől az időponttól már a módosult szerződés alapján kellene fizetnie a törlesztőrészleteket. Ugyanakkor mivel fogyasztó ebben az időpontban a módosulás szövegét még nem kapta meg, és még az sem ismert, hogy mely módosulási lehetőséget választja, így technikailag sem kerülhet sor ténylegesen ezen törlesztőrészletek beszedésére. Ennek feloldására a törvényjavaslat meghatározza, hogy mely időponttól kell az új törlesztőrészletet megfizetnie a fogyasztónak, amely időpont a szerződésmódosulás napjának megfelelően, az ott feltüntetett indokok miatt differenciált.

Tekintettel arra, hogy a fordulónap és a módosulás alapján első alkalommal megfizetett " valódi" törlesztőrészletek összege nagy valószínűséggel eltér, a pénzügyi intézménynek ezt az összeget a fogyasztóval a törvényjavaslatban meghatározott időszakon belül el kell számolnia és meg kell fizetnie.

A törvényjavaslat szabályozza a megfizetés lehetséges módjait is.

A 7. §-hoz

Az Fhtv. módosítása következtében az egyoldalú szerződésmódosítás szabályai lényegesen megváltoztak. A korábban ismert ok-listák helyébe az MNB által elismert kamatváltoztatási és kamatfelár-változtatási mutatók léptek. E törvényjavaslat alapján ezeket a mutatókat, valamint a referencia kamatlábat a pénzügyi intézmények a forintosítással érintett fogyasztói kölcsönszerződések esetén is alkalmazhatják.

Ezeknek a mutatóknak a szerződésbe történő beépítésére a pénzügyi intézményeknek nem csak a 3 évnél hosszabb futamidejű, jelzálogalapú devizakölcsönnél lesz lehetőségük, hanem a 3 évnél hosszabb futamidejű forintkölcsönöknél, valamint a 3 évnél hosszabb futamidejű, nem jelzálogalapú devizakölcsönöknél is.

A kamat, kamatfelár egyoldalú módosítást lehetővé tevő mutatók alkalmazása mellett azoknak a periódusoknak a meghatározása is szükséges, amelyek letelte után a pénzügyi intézmény kamatot, illetve kamatfelárat emelhet. Ezt a törvényjavaslat úgy határozza meg, hogy ha a szerződés hátralévő futamideje a forintosítás után 9 évnél kevesebb, akkor a periódus 3 év lesz. Ha azonban a hátralévő futamidő 9 és 16 év közötti, akkor a periódus 4 év lesz. Végül, ha a hátralévő futamidő meghaladja a 16 évet, akkor a periódus 5 év lesz. Ez azt jelenti tehát, hogy ezeknél a szerződéseknél a pénzügyi intézmény csak a 3, 4 és 5 éves periódusok letelte után módosíthatja a kamatot, illetve a kamatfelárat.

A kamat, kamatfelár módosításának lehetősége a fentiek alapján nem vonatkozik azokra a kölcsönszerződésekre, amelynél a futamidőből 3 évnél kevesebb van hátra. A fair bankokról szóló törvény értelmében ugyanis egy kamatperiódus nem lehet rövidebb 3 évnél, ennél rövidebb kamatperiódust pedig a jogalkotó álláspontja szerint a törvényjavaslattal érintett fogyasztói kölcsönszerződéseknél sem lenne célszerű főszabályként meghatározni. Ebből pedig az is következik, hogy azoknál a fogyasztói kölcsönszerződéseknél, amelyeket a forintra történő átváltás érint, de amelyeknél a futamidőből 3 évnél kevesebb van hátra, a pénzügyi intézményeket nem illeti meg a kamat-, illetve a kamatfelár egyoldalú módosításának a joga. A kamatperiódusok kezdő napját diverzifikálva kell meghatározni. Ennek érdekében a törvényjavaslat kimondja, hogy a kamatperiódusok indulására 2015. május 1. és 2016. április 30. között kerülhet sor. Ezen az időintervallumon belül a kamatperiódus indulására azon a fordulónapon kerülne sor, amikor az első elszámolási kamatperiódus-váltás történt.

A 8. §-hoz

A fair bank törvény a fogyasztói hitelszerződések módosítására vonatkozó szabályokat állapít meg (kamat, illetve kamatfelár módosításának felső határa és meghatározásának módja, díjak és költségek megállapításának és módosításának szabályai, a kamatfeltételek módosításához kapcsolódó tájékoztatási kötelezettség stb.), amelyek az e törvényjavaslat alapján módosuló szerződések esetében is alkalmazandók, kivéve egyes rendelkezéseket - például a kamatperiódusok meghatározása és a díjak és költségek módosítása - amelyekre e törvényjavaslat eltérő szabályokat ad.

Az e törvényjavaslat hatálybalépését követő első kamat-, illetve kamatfelár-periódus kezdő időpontját a 7. § határozza meg, viszont mivel a módosulástól az első kamatperiódus kezdetéig (2015. május 1 - 2016. április 30.) terjedő időtartam jelentősen rövidebb az e törvényjavaslatban megállapított legrövidebb kamatperiódusnál is, a fogyasztók érdekeit figyelembe véve nem indokolt, hogy az e törvényjavaslat által megállapított rögzített kamatokat, illetve referencia-kamatláb esetén a kamatfelárat a pénzügyi intézmény már az első teljes kamatperiódus kezdetén módosítsa.

A 9. §-hoz

A törvényjavaslat az érvényesen megállapított díjakat és költségeket - az adott esetben forintra történő átváltás kivételével - nem módosítja, mivel ezt semmi nem indokolná, viszont a jövőre nézve - a fogyasztók érdekeinek védelmére tekintettel - korlátozza az emelésük mértékét.

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat által elismert díjak és költségek tekintetében nem alkalmazhatók egyértelműen háttérszabályként az e díjak és költségek módosítására a fair bank törvény rendelkezései, ezért a tételes díjak esetében a törvényjavaslat elismeri azok évi egy alkalommal történő emelésének lehetőségét.

Annak ellenére, hogy a fogyasztói szerződések e törvényjavaslat szerinti módosulása kapcsán a törvény költségekkel járó kötelezettségeket állapít meg a pénzügyi intézmények részére, a törvényjavaslat a hiteladósok érdekeinek védelme érdekében egyértelműen rögzíti, hogy ezeket a terheket a pénzügyi intézmények semmilyen formában nem háríthatják át a fogyasztókra.

A 10. §-hoz

A törvényjavaslat kiemelt rendelkezése egyes szerződések esetében a fogyasztóknak az árfolyamkockázat alóli mentesítse, az ország pénzügyi közvetítőrendszerének stabilitása érdekében a szerződések alapján fennálló tartozások forintosítása. A forintosítás legfontosabb eleme annak az árfolyamnak a meghatározása, amelyen a tartozások átváltására sor kerül. A törvényjavaslat a Kormány és a Magyar Bankszövetség megállapodásának megfelelően tartalmazza az átváltás árfolyamát.

A törvényjavaslat úgy javasolja megállapítani az árfolyamra vonatkozó szabályt, hogy olyan alternatívát állít fel, amely alapján a 2014. június 16. (a Kúria vonatkozó döntésének időpontja) és 2014. november 7. között a hiteladósok számára kedvezőbb árfolyam lehessen az átváltás alapja. Az árfolyam az MNB által jegyzett hivatalos devizaárfolyamokat veszi figyelembe.

A forintra átváltást az elszámolási törvény szerinti elszámolás alapján számított tartozás tekintetében kell elvégezni; az a töketartozáson kívül kiterjed a kamatra, költségre és díjra is, e tekintetben is mentesítve a hiteladósokat a kedvezőtlen árfolyammozgásoktól.

A forintra történő átváltásra nyitva álló határidő megegyezik az elszámolásra nyitva álló határidővel.

A 11. §-hoz

A forintra átváltott tartozás kamata kizárólag a háromhavi BUBOR-hoz kötött referenciakamat lehet.

A törvényjavaslat mind a kamatfelár, mind a kamat tekintetében korlátokat állapít meg, amelyeknek egyidejűleg meg kell felelni.

A kamatfelár főszabály szerint az eredeti kamatfelár, amely meghatározását az értelmező rendelkezések tartalmazzák.

A kamatfelár felső határa a jelzálogkölcsön-szerződés célja alapján eltérő mértékben kerül meghatározásra. Ez a felső határ lakáscélú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén 5,5 százalék, nem lakás célú fogyasztói jelzálog kölcsönszerződés esetén pedig 7 százalék. A törvényjavaslat a kamatfelár alsó határát is megállapítja, amely 2 százalék. A törvényjavaslat a kamatfelár meghatározása mellett a referencia-kamatlábból és a kamatfelárból álló kamat tekintetében is felső határt állapít meg, amely nem lehet magasabb, mint az eredeti induló kamat és a 2014. július 19. napján az adott szerződésben alkalmazott ügyleti kamat közül az alacsonyabb. Ezen szabály alól az egyetlen kivétel, hogy a kamat nem lehet alacsonyabb, mint a BUBOR és a 2 százalékos kamatfelár összege.

A 12. §-hoz

A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy az árfolyamkockázatnak kevésbé kitett fogyasztók kezdeményezhessék deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződéseik fenntartását. Ezt a szerződés forintra történő átváltást tartalmazó módosuló rendelkezéseinek kézhezvételét követően tehetik meg a pénzügyi intézménynél.

Ilyen módon tudomást szereznek arról, hogy forintra történő átváltás esetén milyen törlesztőrészletet kellene fizetniük, és harminc nap áll rendelkezésükre arra, hogy átgondolják, melyik megoldás lenne előnyösebb számukra.

Az olyan szerződések esetében, ahol nemcsak egy adóst terhelnek a szerződésből fakadó kötelezettségek, a későbbi viták elkerülése érdekében a törvényjavaslat rögzíti, hogy abban a kérdésben, hogy a tartozás forintra váltásra kerüljön sor, vagy a korábbi deviza vagy devizaalapú szerződés maradjon fenn, csak az adóstársak együttes nyilatkozata dönthet.

A törvényjavaslat nem teszi korlátlanul lehetővé valamennyi fogyasztó számára a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogszerződés fenntartásának választását. Ezt azon fogyasztókra szűkíti le, akiket az esetleges jövőbeli árfolyamkockázat hatása kevésbé érinthet hátrányosan, vagy ahol a jelzálogkölcsön-szerződés hátralévő futamideje viszonylag rövid, illetve akik számára a forintra történő átváltás során meghatározott új kamat hátrányos lenne.

A törvényjavaslat pontosan meghatározza azt az eljárási rendet, amely keretében a fogyasztó élhet a forintra történő átváltással kapcsolatos választási lehetőségével. A jogbiztonság érdekében meghatározza a pénzügyi intézmény ezzel kapcsolatos kötelezettségeinek határidejét.

A törvényjavaslat abban az esetben is egyértelműen meghatározza az induló kamat maximumát, ha a fogyasztó döntése alapján a szerződés forintosítására nem kerül sor. E kamatszabályok is úgy kerültek meghatározásra, hogy az alkalmazásra kerülő kamatok ne haladhassák meg a törvényjavaslatban meghatározott eredetileg számítható kamatot.

A 13. §-hoz

A szerződésmódosítás kapcsán a jogalkotó lehetővé kívánja tenni, hogy a pénzügyi intézmények között a felár megállapítása tekintetében verseny alakuljon ki, és ezáltal a fogyasztók az e törvényjavaslat szerinti kamatplafonnál alacsonyabb kamatozású fogyasztói kölcsönszerződéssel válthassák ki korábbi fogyasztói kölcsönszerződésüket. Ennek megkönnyítése érdekében a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés felmondása esetére a pénzügyi intézmény nem számolhat fel semmiféle díjat, költséget vagy jutalékot, és az új fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése is mentes az erre vonatkozó igazgatási szolgáltatási díj megfizetésétől.

A törvényjavaslat a kívánatos kamatverseny kialakulása érdekében nem zárja ki, hogy az a pénzügyi intézmény is kedvezőbb kondíciójú szerződést kínálhasson a fogyasztó részére, amely jelenleg is a fogyasztó hitelezője.

Az új fogyasztói kölcsönt folyósító pénzügyi intézmény követelését biztosító jelzálogjog a korábbi fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ranghelyét követelése erejéig annyiban tarthatja fenn, amely mértékben követelése a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés kiváltására szolgált. Azaz ha a fogyasztó a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés kiváltásán kívül, azzal együtt más célból további összegeket is kölcsönként vesz fel, erre a további összegre a ranghelyfenntartás már nem terjed ki, hiszen az a korábbitól eltérő célú követelést biztosít.

Természetesen a fogyasztónak lehetősége van arra is, hogy a korábbi fogyasztói kölcsönszerződés alapján fennálló tartozását csak részben váltsa ki új fogyasztói kölcsönnel, és a fennmaradó részt más forrásból fedezze.

A 14. §-hoz

A fogyasztói jelzálogszerződéseken kívül a törvényjavaslat hatálya alá tartozó valamennyi többi szerződés, így különösen a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződések esetében a törvényjavaslat kizárólag az alkalmazható induló kamatot állapítja meg. A módosítás alapvető célja, hogy ezekben a szerződésekben is kizárólag az eredetileg számítható kamat, illetve kamatfelár, azaz az eredeti induló kamat - referencia-kamatlábhoz kötött szerződés esetén kamatfelár - és a 2014. július 19. napján az adott fogyasztói kölcsönszerződésben alkalmazott ügyleti kamat - referencia-kamatlábhoz kötött szerződés esetén kamatfelár - közül az alacsonyabb kamat, kamatfelár legyen alkalmazható, a hiteladósok érdekeinek védelmében.

A 15. §-hoz

A fogyasztói jelzálogkölcsön szerződéseknél alkalmazott forintosítási szabályokat a törvényjavaslat kiterjeszti azokra a már felmondott szerződésekből eredő egyes tartozásokra is, amelyek esetében még végrehajtási cselekményekre kerülhet sor.

Ezekben a végrehajtási eljárásokban a törvényjavaslat biztosítja, hogy azok csak a törvényjavaslat által meghatározott árfolyam szerint átváltott tartozások erejéig legyenek lefolytathatók, így elkerülve, hogy a fogyasztók ebben a fázisban további árfolyamkockázatnak legyenek kitéve.

Mindazonáltal a hiteladós fogyasztónak ebben az esetben is módja van arra, hogy ha számára bármely okból kedvezőbb lenne a tartozás devizában történő nyilvántartása, úgy ezt a lehetőséget is választhassa.

A 16. §-hoz

A fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy a szerződésmódosítással és tartozása forintra történő átváltásával kapcsolatos egyes lényegi panaszai felülvizsgálatát kérje. Mivel a szerződésmódosítást és a tartozás forintra történő átváltásának eredményét az elszámolással együtt kell a fogyasztó részére kiküldeni, célszerű az elszámolás felülvizsgálatára vonatkozó szabályoknak a szerződésmódosításra történő kiterjesztése, azonos eljárási szabályok megállapítása.

A 17. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat több értesítés kézbesítésére a jogkövetkezményekre figyelemmel tértivevényes kézbesítést ír elő, ezért ezekben az esetekben - az elszámolási törvénnyel összhangban kell megállapítani, hogy mely időpont tekinthető a kézhezvétel időpontjának.

A 18. §-hoz

Az alapvetően technikai jellegű szabályok megalkotására az MNB elnöke kap felhatalmazást, így arra, hogy a szerződésmódosulás lényegi elemeiről készített összefoglaló, valamint a szerződés devizában való fenntartására vonatkozó kezdeményezés tartalmi és formai követelményeit megállapítsa.

A 19. §-hoz

Hatályba léptető rendelkezések. A (2) bekezdésben szereplő szabályok a törvényjavaslat általános hatálybalépésétől eltérően az e törvényjavaslat szerint módosuló fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkoznak.

A 20. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a forintosítás árfolyama már a törvényjavaslat kihirdetésekor rögzített, ezért az árfolyamkockázatok mielőbbi lehetséges csökkentse érdekében a törvényjavaslat már a 2015. január 1-jét követően esedékes törlesztőrészletek számítására is ezen árfolyamok alkalmazását rendeli el.

A törvényjavaslat a fogyasztókkal történő elszámolások hatásainak a pénzügyi intézmény számviteli nyilvántartásaiban történő teljesítésére és átvezetésére vonatkozó határidőket is tartalmaz.

A 21. §-hoz

A következetes jogalkotási gyakorlatnak megfelelően az átláthatóság miatt az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvényt érintő módosítások nem szétszórva, más törvényekben kerülnek elhelyezésre, hanem magában a módosított törvényben.

Ezért ez a- tartalmilag a 13. §-ban szereplő kiváltó hitelhez kapcsolódó - szabály a módosító rendelkezések között kerül elhelyezésre.

A módosítás célja, hogy az e törvényjavaslat szerinti, a fogyasztó számára kedvezőbb feltételekkel nyújtott kiváltó hitel igénybevétele esetén ne jelentsen pénzügyi terhet az új fogyasztói kölcsönszerződést biztosító jelzálogjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, illetve a kiváltott hitelt biztosító jelzálogjog törlése kapcsán fizetendő díj sem.

A 22. §-hoz

Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslatban foglalt szabályok a korábbi árfolyamgátas rendszerhez képest is előnyösebb és végleges megoldást tartalmaznak az árfolyamkockázat kezelése tekintetében, ezért a fogyasztói jelzálogkölcsön-szerződések forintosítása mellett nem indokolt a gyűjtőszámlás rendszer további kiterjesztése, ezért a törvényjavaslat megszünteti az új gyűjtőszámlás hitelszerződések megkötése kezdeményezésének lehetőségét.