BH 1996.2.70 I. A más javai ellen intézett jogellenes magatartás elhárítása érdekében jogos védelmi helyzetben levő személlyel szemben fellépő elkövető javára fogalmilag kizárt a jogos védelmi helyzet jogszerű megállapítása [Btk. 29. § (1) bek., 321. § (1) bek., 170. § (2) bek.].

II. A más javai ellen intézett jogtalan támadás fogalma alá esik a közvetlen erőszak nélkül véghezvitt lopási cselekmény abban az esetben is, ha az csupán szabálysértési értékre irányul [Btk. 29. § (1) bek., 317. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1994. február 24. napján kihirdetett ítéletével az ügyben felelősségre vont terheltek közül az I. r. terheltet az ellene csoportosan elkövetett rablás bűntettének a vádja alól felmentette; ugyanakkor bűnösségét megállapította rablás bűntettében és súlyos testi sértés bűntettében, és ezekért halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt 3 évi fegyházbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte;

a III. terheltet a bűnsegédként, csoportosan elkövetett rablás bűntettének vádja alól felmentette; egyidejűleg bűnösnek mondotta ki rablás bűntettében mint bűnsegédet, és ezért-a végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett - 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

Az I. r., a III. r. és a tk. IV. r. terheltek 1992. november 2. napján a káposztaföldekre mentek, és ott R. I. káposztaföldjén "tallózva" káposztafejeket raktak be a magukkal vitt zsákba.

S. J. a szomszédos káposztaföldjén dolgozott; az időközben lovas szekérrel a helyszínre érkező fia - az ügy sértettje, S. S. - észrevette, hogy a három terhelt R. I. káposztáját szedi. A felháborodott sértett hangos szidalmazás közben és az ostorával fenyegető mozdulatokat végezve azt kiabálta, hogy a terheltek hagyják el R. I. káposztaföldjét. Ezt észlelve az I. r. terhelt a sértett felé indult, majd közöttük dulakodás keletkezett. Annak során a sértett az ostorával az I. r. terhelt felé csapott, aki az ostort elkapta, és amikor az elszakadt, a sértett a földre esett. Az eseményeket észlelő S. J. a fia segítségére sietett, és a kezében lévő kisbalta tompa végével az I. r. terhelt felé ütött. Az ütés az I. r. terhelt homlokát érte, és hámhorzsolásos sérülést okozott.

Az I. r. terhelt a sértettől elvett ostornyéllel - amely keményfából készült, a hossza 35 cm, a körfogata pedig 7,5 cm volt - a bal karja felemelésével védekező S. J. alkarjára ütött, és annak darabos törését okozta, amelynek a gyógytartama 6 hét volt.

A dulakodást távolabbról szemlélte a tk. IV. r. terhelt, aki nem avatkozott be tevőlegesen az eseményekbe, a III. r. terhelt pedig csupán szidalmazta a dulakodó sértettet, közvetlenül ő sem avatkozott bele a dulakodásba.

A II. r. terhelt - aki nem ismerte az összetűzést kiváltó okot - az I. r. terhelt homloksérülése után szaladva érkezett a helyszínre, S. J. kezéből kivette a kisbaltát és azt eldobta. Az események végső szakaszában az I. r. terhelt az elszakadt ostort visszaadta a sértettnek, majd a tk. IV. r. terhelttel visszamentek R. I. káposztaföldjére, és onnan kb. 10 kg káposztát hazavittek. R. I. kára mintegy 250 forint, amely nem térült meg.

A városi bíróság ítéletének a fk. IV. r. terheltet büntethetőséget kizáró okból felmentő rendelkezése jogerőre emelkedett.

A megyei bíróság az ügyésznek az I.-II.-III. r. terheltek terhére szóló, illetve az I. r. terhelt esetében védelmi fellebbezések alapján bírálta felül a városi bíróság ítéletét. Az ennek során 1994. szeptember 9. napján meghozott ítéletével - az első fokú ítéletet megváltoztatva - az I. r. terheltet a rablás bűntette és a súlyos testi sértés bűntette, míg a III. r. terheltet a bűnsegédként elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól felmentette; míg esetükben, valamint a II. r. terhelttel szemben a tulajdon elleni szabálysértés miatt indított eljárást megszüntette.

A felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság megállapította, hogy a városi bíróság a bizonyítási eljárást nem a kellő alapossággal és körültekintéssel folytatta le; ugyanakkor a büntetőeljárás több szabályát is megsértve tárgyalt. A megyei bíróság a hibákat és hiányosságokat a másodfokú eljárásban kiküszöbölhetőnek találta, és ezért a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával a tényállást akként helyesbítette, hogy mellőzte annak a megállapítását: az I. r. terhelt és S. S. sértett között dulakodás keletkezett, továbbá, hogy S. J. a dulakodók szétválasztása és a fia számára nyújtandó segítség szándékával szaladt a helyszínre;

a II. r. terheltnek nem volt tudomása arról, hogy a veszekedésnek mi volt a kiváltó oka, és már csak akkor érkezett a helyszínre, amikor az I. r. terhelt homloka vérzett. Megérkezve S. J.-től a kisbaltát elvette és eldobta.

A megyei bíróság tényként állapította meg, hogy az egész büntetőeljárásban nem merült fel adat arra, hogy az I-III. r. terheltek a káposzta megszerzése vagy megtartása érdekében alkalmaztak erőszakot a sértettel és a sértett apjával szemben.

Az események részesei cselekményét értékelve, a megyei bíróság azt a jogi álláspontot fejtette ki, hogy az I. r. terhelt csupán védekezett, amikor S. S. az ostorával támadóan felé csapott, és azt elkapta; és ugyancsak nem állt a jogtalanság talaján akkor sem, midőn a neki vérző sérülést okozó S. J. támadását akként hárította el, hogy a már hozzá került ostornyéllel egy ízben az alkarjára ütött. Az I. r. terheltnek ez a magatartása jogszerű és indokolt is volt, mert S. J. emberi élet kioltására alkalmas eszközzel támadt reá; védekező magatartásában megtorlási elem nem igazolható, az csupán a jogtalanul támadó sértett tettlegességének az elhárítását szolgálta.

A terhelt az ostornyéllel leadott ütésével nem okozott súlyosabb sérelmet, mint amilyennel a sértett jogtalan támadásának a lehetséges következménye őt fenyegette.

Mivel a védekező magatartás nem volt aránytalan a támadással, ezért az I. r. terhelt a Btk. 29. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogos védelmi helyzetben volt; következésképpen tévedett a városi bíróság amikor az I. r. terhelt bűnösségét a súlyos testi sértés bűntettében megállapította.

A megyei bíróság a jogi értékelését összegezve kifejtette: a városi bíróság - a bűnösség megállapítása mellett - eljárásjogi törvénysértést eredményező módon mentette fel az I-II-III. r. terhelteket a társtettesként, illetve bűnrészesként csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt emelt vád alól; továbbá mert sem a nyomozás, sem pedig a bírósági eljárás anyagában nincs adat arra, hogy a fellebbezéssel érintett terheltek a káposzta megszerzése, illetőleg megtartása érdekében bárkivel szemben erőszakot vagy fenyegetést alkalmaztak volna, a rablás bűncselekményének a tényállási eleme hiányában az I. r. és a III. r. terhelteket - a jogcím tekintetében a II. r. terheltet is - a Be. 214. §-a (3) bekezdés a) pontjának első fordulata alkalmazásával bűncselekmény hiányában mentette fel a Btk. 321. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, és az (1) bekezdés szerint büntetendő rablás bűntette vádja alól;

míg ezt meghaladóan az I. r. terheltet a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja felhívásával büntethetőséget kizáró jogos védelem jogcímén mentette fel a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének vádja alól.