BH 1993.10.613 Sorkatonai szolgálatát teljesítő nagykorú gyermek részére felvett tartásdíj a visszakövetelés szempontjából nem tekinthető életfenntartás céljára adottnak [Csjt. 60. § (1), (2) bek., 69/A. § (1) bek., Ptk. 361., 362. §-ok].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek az alperestől 1972. augusztus 30-án született J. L. nevű gyermekével szemben fennálló tartásdíj-fizetési kötelezettségét 1991. augusztus 1. napjától megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy az 1991. augusztus 1. és 1992. április 30. között felvett 20 254 forint tartásdíjat a felperesnek - havi 1000 forintos részletekben - fizesse vissza, az ezt meghaladó keresetet pedig elutasította. A megállapított tényállás szerint a tartásra jogosult gyermek 1990. július 2-án - tanulmányainak befejezése után - munkaviszonyt létesített, és önálló keresettel rendelkezett, majd 1991. augusztus 28-án sorkatonai szolgálatra vonult be. Az alperes 1991 októberét követően a tartásdíjat a felperes munkáltatójának visszaküldte, 1992 májusában azonban a visszautalt és a munkáltató által letétként kezelt tartásdíjat mégis felvette. A felperes hosszan tartó betegsége után a munkáltatójától értesült tartási kötelezettsége jogalapjának megszűnéséről. Keresetét a tartásdíj 1990. augusztus 1. napjától való megszüntetése és a túlfizetett tartásdíj visszafizetése iránt terjesztette elő.

Az elsőfokú bíróság a felperes tartási kötelezettségét 1991. augusztus 1-jétől kezdődően megszüntette, és az alperest az ettől az időponttól nem a gyermek létfenntartására fordított tartásdíj visszafizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetését, egyben az alperes visszafizetési kötelezettségének kezdő időpontját 1991. szeptember 1. napjára módosította, s a jogalap nélkül felvett visszafizetendő összeget 20 956 forintban állapította meg. A jogerős ítélet indokolása szerint a nagykorú gyermek sorkatonai szolgálatának megkezdése előtt - függetlenül attól, hogy munkaviszonyban állott - a tartásdíjra rászorult, és azt az alperes a körülményekből következtethetően a gyermek létfenntartására fordította, 1991. szeptember 1. napjától azonban a sorkatonai szolgálatát teljesítő gyermek megfelelő ellátása a tartásdíj felhasználása nélkül is biztosított volt.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Jogszabálysértésként a Ptk. 362. §-ának nem megfelelő alkalmazására hivatkozott: perbeli előadásával egyezően állította, hogy a sorkatonai szolgálat alatt folyósított tartásdíj felhasználása is létfenntartásra történt, azt a korábban felvett kölcsönök törlesztésére, illetőleg elmaradt közüzemi díjak kiegyenlítésére fordították. A jogerős ítélet jogszabályt nem sért.

A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a szülő - bizonyos kivételektől eltekintve - csak a kiskorú gyermekével köteles a saját szükséges tartásának rovására megosztani azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. A nagykorú gyermek a Csjt. 60. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint tartásdíjra abban az esetben jogosult, ha magát eltartani nem tudja, illetőleg erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul.