BH 1993.9.569 I. A váltó átruházása a kedvezményezett megjelölése nélkül, ún. üres forgatmánnyal történhet. Ha az üres forgatmánnyal jogot szerzett váltóbirtokos újból átruházza a váltót, az új - megnevezett - birtokost kell váltóbirtokosnak tekinteni. A váltóátruházások láncolatában ilyen esetben megszakítás nem történik [1/1965. (I. 24.) IM r. 16. § (1) bek., 47. § (1)-(2) bek., 48. § (1) bek.].

II. A váltó megsérülése, ha az ennek következtében nem válik kellékhiányossá, nem vonja maga után a váltóadósság megszűnését [1/1965. (I. 24.) IM r. 40. §, 70. § (1)-(2) bek.].

III. A bíróságnak váltóperben hozott határozatában a teljesítési határidőt 3 napban kell megállapítania [Pp. 217. § (4) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek váltótartozás címén összesen 3 049 562 Ft tőkét, ennek 1992. július 17. napjától járó évi 6% váltókamatát, 3‰ váltódíjat, valamint 230 000 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes a váltóban szereplő 3 049 562 Ft összegű tartozást annak lejáratakor nem egyenlítette ki, mert a számláján nem álltak rendelkezésre az ehhez szükséges pénzeszközök. A bemutatáskor a Magyar Nemzeti Bank a váltóra óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. Ezt követően a felperes a váltót ismételten bemutatta fizetés végett az alperesnek, az alperes azonban ez utóbbi alkalommal a fizetést abból az okból tagadta meg, hogy a váltó a bemutatást megelőzően a felperesnél megrongálódott, ezért alapos okkal számíthatott arra, hogy a váltó kiállítója, valamint az őt megelőző megtérítési váltóadósok megtagadják a váltótartozás kiegyenlítését. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a váltó, mint értékpapír megfelelt mindazoknak az alakszerűségi követelményeknek, amelyek megléte esetén a váltó jogszerű birtokosa a fizetés teljesítését követelheti, és bár a váltó középen valóban elszakadt, az összeragasztott váltóból nem hiányoztak olyan adatok, amelyek annak hitelességét bizonytalanná tették és a kifizetését gátolhatták volna.

Az ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett.

Az alperes az általa benyújtott fellebbezésben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, mert a felperes a másodszori bemutatás alkalmával a váltót sérülten küldte meg az alperes részére, ezért jogosan tagadta meg a benne foglalt követelés kiegyenlítését.

A felperes az ítéletnek csupán a perköltséget megállapító rendelkezését sérelmezte. Az elsőfokú bíróság által részére megítélt 50 000 Ft összegű munkadíjat 152 000 Ft-ra kérte felemelni.

A fellebbezések alaptalanok.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítást kellő terjedelemben lefolytatta, az általa megállapított tényállás ennek ellenére hiányos, az ítélet jogi indokolásából pedig nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy azért kötelezte-e az alperest a váltótartozás megfizetésére, mert váltóadósnak tekintette, vagy azért, mert a váltón a fizetés helyéül annak kiállítója az alperest jelölte meg.

A tényállás megállapításához szükséges adatok az elsőfokú iratokban rendelkezésre álltak, ezek alapján az ügy releváns tényállása a következő. A K. Nemzetközi Befektetési Tanácsadó Rt. 1991. október 21-én 1 db 1992. július 17-i lejáratú, 3 049 562 Ft követelést tartalmazó forgatható saját váltót állított ki a D. 43 L. Kft. rendelvényes javára. A fizetés helyéül az AGROBANK Rt. Békéscsabai Területi Fiókját jelölte meg. A váltót a rendelvényes tovább forgatta, azt azonban anélkül ruházta át, hogy a jogosult nevét a forgatmányban megjelölte volna, azaz az átruházás üres forgatmánnyal történt. Ezt követően a váltót az AGROBANK Rt. a felperesre forgatta, aki a lejáratkor - 1992. július 17-én - az alperesnek fizetés végett bemutatta. Az alperes fedezethiányra hivatkozással tagadta meg annak kiegyenlítését, és egyúttal a váltóra óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. E tényállás alapján is törvényes az elsőfokú bíróság döntése.