BH 2004.3.96 I. A kiskorú veszélyeztetése bűntettén felül megvalósítják a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét a szülők, akik a kisgyermekeik részére az orvos által felírt gyógyszert huzamos időn át nem váltják ki, majd a súlyosan beteg gyermekhez olyan késedelmesen hívnak orvost, hogy a gyermek állapota kezelhetetlenné válik és ez a gyermek halálához vezet [Btk. 166. § (4) bek., 195. § (1) bek.].

II. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt a kettő rendbeli kiskorú veszélyeztetését durva bántalmazással elkövető anyával szemben, aki a kisgyermekének halálát súlyos fokú hanyag gondatlansággal idézi elő [Btk. 14. §, 83. §, 166. § (4) bek., 195. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2001. február 27-én meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölés vétségében és 2 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntettében, és ezért halmazati büntetésként mindkét vádlottat 1 évi börtönbüntetésre ítélte, ennek végrehajtását mindkettőjük esetében 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

Ezeken kívül 5 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt ellenük emelt vád alól mindkét vádlottat felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

Az élettársi kapcsolatban élő vádlottak 1997 nyarán a kórházi kezelésen átesett és hazabocsátott 5 éves Z. és 3 éves Á. nevű gyermekeiknek az orvosok által előírt gyógyszereket több mint egy hónapon át többszöri felhívás ellenére nem váltották ki, bár erre lehetőségük lett volna.

Az I. r. vádlott - a gyermek anyja - ezenkívül Z.-t rendszeresen durván szidalmazta és bántalmazta, 1997-98 telén hiányos öltözetben, mezítláb az udvarra kényszerítette, melynek következtében a gyermek lábán fagyási sérülések keletkeztek. A II. r. vádlott tudott minderről, mégsem lépett fel hatásosan a gyermek védelmében.

A vádlottak ezzel a magatartással a két gyermek testi és értelmi fejlődését veszélynek tették ki.

A vádlottak Z. utónevű gyermeke 1998. január végén megbetegedett, hasmenése volt, a hasa felpuffadt, táplálhatatlanná vált, mindent kihányt. Fel nem deríthető módon agyzúzódást okozó sérüléseket is elszenvedett, ami eszméletveszéssel is járt.

A vádlottak látták a gyermek súlyos állapotát mégis csak három nap múlva, február elsején késő este hívtak orvost hozzá.

Az orvos intézkedésére a gyermek azonnal kórházba került. A beszállításakor súlyosan alultáplált volt, jéghidegek voltak a végtagjai, a lábán fagyási nyomok, a fején az orrgyöknél és a fejtetőn repesztett sérülések voltak.

A kórházban sürgősen hasműtétet hajtottak végre, a gyermek állapota azonban orvosilag kezelhetetlen súlyosságú volt, és a szakszerű kórházi ellátás ellenére 1998. március 2-án a kórházban meghalt.

A halál közvetlen oka szívmegállás, a keringés összeomlása volt, ami gennyes hashártyagyulladás miatt következett be; a hashártyagyulladást pedig fertőzéses vékonybél gyulladás, a vékonybél többszörös átlyukadása idézte elő.

Abban az esetben, ha a gyermek az első tünetek jelentkezésekor orvos elé kerül, az élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna.

Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére, a felmentő rendelkezések miatt, a megállapított cselekmények téves minősítése miatt, a büntetések súlyosítása végett fellebbezett; az I. r. vádlott és védője tudomásul vette az ítéletet, a II. r. vádlott és védője felmentés végett fellebbezést jelentett be.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését kizárólag a büntetések súlyosítása végett tartotta fenn és az I. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú végrehajtandó, a II. r. vádlottal szemben hosszabb tartamú és hosszabb próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.