A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37101/2010/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kalas Tibor, Kaszainé dr. Mezey Katalin

Kfv.II.37.101/2010/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Izsó István ügyvéd által képviselt felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal alperes ellen, idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 13. napján kelt 21.K.35.130/2008/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 21.K.35.130/2008/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 16.500 (azaz tizenhatezer-ötszáz) forint kereseti és 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A 106-1-31185/2008. számú határozatában a felperes vietnámi állampolgár tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmét elutasította és kötelezte, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harmadik hónap utolsó napjáig hagyja el a Magyar Köztársaság területét. Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes a tartózkodás céljaként családegyesítést jelölt meg. A becsatolt lakásbérleti szerződés és nyilvántartási adatok szerint a magyar állampolgár élettárs csupán a kérelem benyújtását megelőzően, 2008. április 21. napján jelentkezett be az alatti lakcímre. Erre tekintettel - mérlegelési jogkörben - a felperes tartózkodását családtagként igazoltnak nem fogadta el.

A felperes fellebbezése alapján az alperes 106-Tk-14254/3/2008. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, egyben megállapítva, hogy felperes magyarországi tartózkodási joga megszűnt.

Az alperes határozatának indokolása szerint a felperes és magyar állampolgár élettársa között az életközösség egy éves időtartamú fennállása nem alátámasztott, mivel H.A. a megjelölt címre csak 2008. április 21. napja óta volt bejelentkezve, illetőleg a felperes korábban más címet jelölt meg az idegenrendészeti eljárásai során. Az elsőfokú határozat meghozatala után a fellebbezés kiegészítéseként becsatolásra került a 2008. szeptember 22. napján kelt gyámhatósági jegyzőkönyv, amely szerint H.A. teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatában a születendő gyermeket magáénak ismerte el.

Az alperes határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a jogszabály nem az élettársi kapcsolat, hanem az életközösség meghatározott idejű fennállását követeli meg a családtagként történő tartózkodás feltételeként és annak ellenőrzését a személyi adat és lakcímnyilvántartás alapján rendeli el, illetőleg családtagnak a már megszületett gyermeket tekinti. Emiatt a felperes családtagként történő tartózkodását alperes mérlegelési jogkörében eljárva nem engedélyezte. Az alperes az egyéb feltételeket vizsgálva megállapította, hogy a felperes esetében az anyagi forrás a magyarországi tartózkodáshoz biztosított, illetőleg felperes lakóhelyét is a jogszabályoknak megfelelően igazolta.

A felperes keresetében az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte. A keresetében arra hivatkozott, hogy az élettársi kapcsolatra tekintettel kérte a tartózkodási kártya kiállítását az Szmtv. 1.§ (1) bekezdés d) pontja alapján. Álláspontja szerint többszörösen igazolta az élettársi kapcsolat fennállását, nyomatékkal hivatkozva arra, hogy az élettárs teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot tett a születendő gyermek vonatkozásában.

A Fővárosi Bíróság 21.K.35.130/2008/9. sorszámú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperes keresete alapos volt. A felperes magyar állampolgár a harmadik országbeli családtagjaként nyújtotta be a tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmét az Szmtv. 8.§ (1) bekezdés a) pontja alapján. A hatóságok a Vhr. 27.§ (2) bekezdése a személyi adat és lakcímnyilvántartás alapján állapították meg, hogy a felperes és élettársa nem élnek legalább egy éve közös háztartásban és erre tekintettel a felperes magyar állampolgár családtagjaként való tartózkodását nem engedélyezték.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes mérlegelési jogkörében hozott határozata során nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének tekintettel arra, hogy a döntés meghozatalánál kizárólag a személyi adat és lakcím nyilvántartást vette figyelembe a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokat nem vizsgálta.

Az elsőfokú bíróság hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) 50.§ (5) bekezdésére, mely szerint a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt. Megállapította, hogy az idegenrendészeti hatóságok nem értékelték a felperes által benyújtott közjegyzői nyilatkozatot, melyben kölcsönösen nyilatkozták, hogy élettársi közösségben élnek és figyelmen kívül hagyta a felperes által közigazgatási eljárásban becsatolt, a felperes élettársa által tett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, mely szerint a felperes gyermekét H.A. magáénak ismerte el.

Az elsőfokú bíróság előírta, hogy az új eljárás során az elsőfokú hatóság tegyen eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének és annak eredményéhez képest hozzon határozatot. A Vhr. 27.§ (2) bekezdés által előírt személyi adat és lakcímnyilvántartásból igényelt adat mellett az egyéb bizonyítékokat is meg kell vizsgálnia, és döntését az összes bizonyíték mérlegelésével kell meghoznia.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Szmtv. 8.§ (1) bekezdés a) pontját, illetőleg a Vhr. 27.§ (2) bekezdését. Az alperes arra hivatkozott, hogy a kérelem pozitív elbírálásához nem elegendő az élettársi kapcsolat fennállásának igazolása, a feleknek legalább egy éve fennálló közös bejelentett lakóhelyet is igazolniuk kell. A felek egybehangzó nyilatkozata nem keletkeztet lakóhelyet, ugyanakkor a közjegyzői okirattal kapcsolatban az alperes arra hivatkozott, hogy az okirat csak a nyilatkozat megtételét, valamint a nyilatkozat tevőnek a közjegyző előtti aláírása hiteleségét bizonyítja, a nyilatkozat valóságtartalmát nem.

Az alperes megítélése szerint a közös háztartás fennállásnak időpontja az Szmtv. és a Korm. rendelet vonatkozó rendelkezései alapján csak a személyi adat és a lakcímnyilvántartás segítségével bizonyítható, mivel a háztartásnak fogalmi eleme a bejelentett lakóhely.