A Győri Ítélőtábla Pf.20221/2013/4. számú határozata házastársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 206. §, 217. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 147. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Világi Erzsébet

Győri ítélőtábla

Pf.III.20.221/2013/4. szám

Az ítélőtábla dr. Bardon István ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kalas Géza ügyvéd által képviselt alperes ellen házastársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perében, a Győri Törvényszék 2013. június 28. napján kelt P.20.798/2011/61. számú ítéletével szemben, a felperes által 64., az alperes által 63. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit részben és akként változtatja meg, hogy az alperes által a felperesnek fizetendő megváltási ár összegét 6.135.000.-(Hatmillió-egyszázharmincötezer) forintra felemeli.

Az államnak az illetékügyben eljáró hatóság felhívására a felperes 232.200.- (Kettőszázharminckettőezer-kettőszáz) forint, míg az alperes 57.500.-(Ötvenhétezer-ötszáz) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére köteles.

Köteles a felperes 15 napon belül az alperesnek megfizetni 30.000.-(Harmincezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincsen helye.

Indokolás:

A Győri Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a peres felek házastársi közös vagyonát az alábbiak szerint osztotta meg: a település 1-i ... hrsz.-ú, ... szám alatti ingatlanon fennálló közös tulajdont akként szüntette meg, hogy a felperes 1/2 tulajdoni illetőségét 5.614.538.-Ft megváltási ár megfizetése ellenében az alperes tulajdonába adta.

Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követő 90 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.614.538.-Ft-ot. Megkereste a "Település"2 Járási Földhivatalt, hogy az ítélet jogerőre emelkedését és a megváltási ár teljes kiegyenlítésének igazolását követően a tulajdonosváltozást az ingatlan-nyilvántartásban vezesse át.

A felperest a fentiek tűrésére kötelezte.

A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat természetben akként osztotta meg, hogy az ítélet rendelkező részében felsorolt tételek közül 746.570.-Ft értékű ingóságot a felperes, míg 1.688.900.-Ft értékű ingóságot az alperes kizárólagos tulajdonába adott.

A bíróság ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmét elutasította.

Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 43.800.-Ft perköltséget, ezt meghaladóan felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Kötelezte a peres feleket, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra személyenként 278.344.- Ft eljárási illetéket.

A határozatának indokolásában rögzítette, hogy az életközösség megszakadásának időpontját a bontóperben megjelölt 2008. októberi dátumtól eltérően, a felek egyező nyilatkozata alapján 2009. június 3. napjában határozta meg. (9.sz. jkv.) Kiemelte, hogy a feleknek a 2008 októberében bekövetkezett érzelmi elhidegülés ellenére is maradt olyan közös célja, amely gazdasági szempontból a családot összetartotta. A közös háztartás, a közös gazdálkodás, a gyermekekről való együttes gondoskodás 2009. június 3. napjáig, a felperes elköltözéséig fennállt.

A bíróság a felek közös tulajdonú ingatlanának beköltözhető forgalmi értékét - a beszerzett szakvélemény alapján - 18.060.000.-Ft-ban állapította meg.

Az 1/2008.(V. 19.) PK. vélemény figyelembevételével a bíróság a két közös kiskorú gyermek bentlakása okozta értékcsökkenést gyermekenként 10 %-ban vette figyelembe, ezért a megváltási ár meghatározásánál az ingatlan kiskorúak által lakott, azaz 14.448.000-Ft összegű forgalmi értékéből indult ki. Az alperes és a közös nagykorú gyermek bentlakása által okozott értékcsökkenést a felperesnek járó megváltási ár megállapításánál figyelmen kívül hagyta (BH.1998/ 482.).

A törvényszék a megváltási ár számítása során az alperes által az életközösség megszakadását követően végzett, összesen 195.000.-Ft értékű beruházás - szennyvízközmű-fejlesztési hozzájárulás 48.000.-Ft összegben, festés-mázolás, ajtócsere, radiátor felszerelés költsége - fele részét nem vonta le a felperesnek járó összegből azzal az indokkal, hogy ezen munkálatok kizárólag a bentlakó házastárs előnyére szolgálnak, az elhasználódásuk következtében az ingatlan értékét nem emelik, a közös tulajdon megszüntetésénél nem számolhatók el.

A Ptk. 147. § 148.§ (2) bekezdései alapján a felperes tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adása során a bíróság figyelembe vette, hogy a felek közös kiskorú gyermekei az alperes gondozásában vannak, így lakhatásukról ő gondoskodik a perbeli ingatlanban. A felperes megfelelő lakóhellyel rendelkezik. Az az alapvető családvédelmi érdek, hogy a kiskorú gyermekek a család felbomlását követően is a megszokott, biztonságot nyújtó környezetben maradjanak, az ingatlan alperes tulajdonába adását indokolja.

Az alperes 4.000.000.-Ft ügyvédi letétbe helyezésével, valamint 4.000.000.- Ft-ra vonatkozó OTP Banktól beszerzett hitelajánlat bemutatásával a teljesítőképességét megfelelő módon igazolta tekintettel arra is, hogy a felperesnek fizetendő megváltási árat az alperes részére fizetendő összegek is csökkentik.

A törvényszék a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat a felek kérelmei alapján természetben osztotta meg. Ebből eredően az alperesnek 471.165.-Ft értékkiegyenlítés megfizetésére irányuló kötelezettsége keletkezett a felperes felé.

Az osztrák adóhatóság 2009. november 12-én 3.846,2 euró, majd 2009 februárjára és márciusára havi 412,99 euró, míg áprilisra, májusra havi 425,98 euró családi pótlékot folyósított a felperes nevén lévő, Ausztriában vezetett bankszámlára. Az életközösség megszakadása után utalt, de az életközösség időtartamára járó összesen 5.524,14 euró összeget a bíróság a felek közös megtakarításaként, egyenlően számolta el.

Az elsőfokú bíróság a felperes osztrák bankszámláján az életközösség megszakadásakor meglévő 824,35 euró összeget is fele-fele arányban vette figyelembe.

Az életközösség megszakadása időpontjában meglévő közös vagyonnak tekintette az elsőfokú bíróság azt a 3.522,63 eurót is, amely a közös gazdálkodás eredményeként 2009. április és május hónapokban - a bíróság által végzett számítások szerint - megmaradt. A bíróság a felperes által, az ausztriai bankszámláról 2009. áprilisban és májusban felvett összesen 4.860 euróból kivonta a felek háztartási költségekről és közös kiadásokról vezetett füzetében 2009. április, május hónapra feltüntetett kiadások 1.337,37 euró összegét és az így kalkulált 3.522,63 eurót, mint a közös jövedelem fel nem élt, felosztható részét számolta el. Ennek alapján a felperes 1.458.507.-Ft-ot köteles megtéríteni az alperes részére.

A közös tulajdonú gépkocsira az alperes által 2009. május hónaptól fizetett hitel törlesztés fele összege 622.119,5.- Ft az alperes javára számolandó el.

Az elsőfokú bíróság az alperes által a felperesnek fizetendő megváltási árat a vagyonmegosztás körében egymásnak fizetendő igények beszámításával a Csjt.31. § (2), (3), (5) bekezdései alapján akként határozta meg, hogy az alperes által teljesítendő 7.224.000.-Ft megváltási árat az ingók után a felperesnek járó 471.165.-Ft értékkülönbözet összegével növelte, majd beszámította ezen összegbe az alperes - osztrák családi pótlék elszámolásból eredő - 1.458.507.-Ft igényét, valamint a gépkocsi-hitel törlesztő részletekből az alperesnek járó 622.119,5.-Ft összeget. A fentiek alapján 5.614.538.-Ft megváltási ár megfizetésére kötelezte az alperest.