A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35259/2010/7. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata (IGAZGATÓSÁGI határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. §] Bírók: Darák Péter, Hajnal Péter, Madarász Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Törvényszék K.20014/2010/12., *Kúria Kfv.35259/2010/7.*

***********

Kfv.I.35.259/2010/7.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Vilmányi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Vilmányi Ágnes ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Auth Mária jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen járulékügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Baranya Megyei Bíróságon 7.K.20.014/2010. számon indított és ugyanezen bíróság 2010. május 6-án kelt 7.K.20.014/2010/12. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Baranya Megyei Bíróság 7.K.20.014/2010/12. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint első fokú és 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 68.500 (hatvannyolcezer-ötszáz) forint kereseti és 68.500 (hatvannyolcezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az első fokú adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes 2003 évi járulékbevallását, és ennek alapján terhére összesen 21.089.000 Ft járulékhiányt írt elő. Megállapította, hogy a felperes Németországban telephellyel rendelkezett, és munkavállalóinak nagy részét kizárólag külföldön foglalkoztatta. A munkavállalók járandósága két részből állt: minimálbérből, illetve egy valutarészből. Megállapította, hogy a felperes ügyvezetőjének foglalkoztatása megbízási szerződés keretében történt, taggyűlési határozatok alapján 50.000 Ft/hó és 2560 euró/hó, majd 2003. május 1. napjától 3300 euró/hó díjazásban részesült.

Az adóhatóság szerint a felperesnek a társadalombiztosítási ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban Tbj.tv.) 4. § k) pont 2. alpontjában írtak szerint kellett volna teljesítenie a járulékfizetési kötelezettségét a munkavállalók és az ügyvezető esetében. Ennek alapján figyelembe kellett volna venni a járulékalapnál a devizában kapott munkabért, illetve az ügyvezetői díjazást. Az alperes 22394660167/2009. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében a járulékhiány törlését kérte azzal, hogy az alperes tévesen értelmezte a Tbj. tv. 4. § k/1., illetőleg 2. pontjában foglaltakat, a felperest a Németországban kifizetett valutaellátmány után járulékfizetési kötelezettség nem terheli.

Az alperes 2239465591 számú határozatával a korábbi másodfokú határozatot, illetve az első fokú határozatot megváltoztatta, és a munkavállalók munkaszerződésben szereplő valutaellátmánnyal kapcsolatos megállapításait törölte, az ügyvezető díjazásával kapcsolatos megállapításait továbbra is fenntartotta; ennek alapján összesen 1.475.000 Ft adókülönbözetet, 676.000 Ft adóbírságot, 665.000 Ft késedelmi pótlékot és 92.000 Ft mulasztási bírságot állapított meg.

A felperes kereseti kérelmét az ügyvezetői díjazással összefüggésben változatlanul fenntartotta.

Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát és az azt módosító határozatát megváltoztatta, és a felperes terhére megállapított ügyvezetői díjazással kapcsolatos adóhiányt és jogkövetkezményeket törölte. Indokolásában kifejtette, hogy a perbeli jogvita tárgya az volt, hogy az ügyvezető Németországban végzett személyes közreműködéséért euróban megállapított díjazás után a felperest terhelte-e járulékfizetési kötelezettség a 4. § k) pont 2. alpontja alapján, vagy az 1. alpont szerinti jövedelemmel az ügyvezető rendelkezett-e, és ezáltal a 2. pont alkalmazása kizárt volt.

A taggyűlési határozatokból, illetve a megbízási szerződésből megállapította, hogy az ügyvezető a németországi export tevékenységgel kapcsolatos ügyvezetői teendőket végezte meghatározott euró díjazása mellett, miközben magyarországi tevékenységéért is díjazásban részesült, melyet forintban határoztak meg.

A Tbj.tv. 5. § (1) bekezdés g) pontja értelmében az ügyvezető biztosítottnak volt tekinthető. A felperesi ügyvezetői díjazás a 4. § k) pont 1. alpont alá tartozó jövedelemnek minősül, hiszen megbízási szerződés alapján került kifizetésre. Ennek alapján a felperes a járulék, illetve személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettségének eleget tett. A megyei bíróság álláspontja szerint tehát nem volt alkalmazható a 4. § k) pont 2. alpontban meghatározott eset, mert ez csak abban az esetben vonatkoztatható a felperesi esetre, ha az 1. pont szerinti jövedelem hiánya lépne fel. A felperesi ügyvezető esetében nem önálló tevékenységből származó bevétele fennállt.