A Fővárosi Ítélőtábla Bf.279/2016/11. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §, 166. §, 208. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.279/2016/11. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2017. február hó 28. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó test sértés bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2016. május hó 9. napján kelt 22.B.1251/2015/26. számú ítéletét mindkét vádlottal szemben megváltoztatja.

Az I. rendű vádlott testi épséget sértő cselekményeit 1 (egy) rendbeli folytatólagosan elkövetettnek [Btk.164.§ (1), (8) bekezdés I. fordulat];

a II. rendű vádlott cselekményét segítségnyújtás elmulasztása bűntettének [Btk.166.§ (1), (3) bekezdés I. fordulata] minősíti.

Az I. rendű vádlott lakcíme: ...

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Az I. rendű és a II. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 20.000.- (húszezer) forint bűnügyi költségből a vádlottakat fejenként 10.000 -10.000.- (tízezer-tízezer) forint terheli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék a 2016. május hó 9. napján kihirdetett 22.B.1251/2015/26. számú ítéletével:

- Az I. rendű vádlottat 2 rendbeli testi sértés bűntette [2012. évi C. törvény 164.§ (1) bek., (8) bek. I. fordulata, valamint 164.§ (1) bek., (6) bek. b/ pontja] és kiskorú veszélyeztetésének bűntette [2012. évi C. törvény 208. § (1) bek.] miatt - halmazati büntetésül - 7 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 7 évi közügyektől eltiltásra;

- a II. rendű vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette [ 2012. évi C. törvény 208. § (1) bek.] miatt 1 év, börtön fokozatú szabadságvesztésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben a II. rendű vádlottal szemben elrendelte a Budaörsi Városi Bíróság 11.Bk. 90/2011/3. számú ítéletével kiszabott 6 hónapi, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását.

Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, megszüntette a vádlottak szülői felügyeleti jogát és megosztva kötelezte őket a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az ügydöntő határozatot annak kihirdetését követően az ügyész mindkét vádlott tekintetében tudomásul vette, ellene az I. rendű és a II. rendű vádlottak felmentésért, míg védőik elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az I. rendű védője perbeszédében fellebbezését mindkét irányban fenntartotta.

A kiskorú veszélyeztetésével kapcsolatban azon álláspontjának adott hangot, hogy kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, miszerint az I. rendű vádlott ne gondoskodott volna rendesen a gyermekéről. A csecsemő alultápláltságában szerepet játszott, hogy az anya teje v alamilyen gyulladás folytán elapadt, de akár lehetett a kicsi olyan életszakaszban, amikor egyszerűen étvágytalan volt.

A 2013. február 7-én történt eseményekkel kapcsolatban az elsőfokú bíróság a történeti tényállás megállapításakor leginkább az orvosszakértői véleményre alapozott. Önmagában az, hogy a gyermek sérülése szilárd felülethez való ütődéstől keletkezett, még nem jelenti feltétlenül, hogy azt a terhelt okozta, még akkor sem, ha az eljárás során nem mindig a valóságnak megfelelően nyilatkozott. Nem értett egyet az ügyészi állásponttal, miszerint a 2/A pont alatti magatartás élet elleni bűncselekmény kísérletét valósítaná meg.

A 3./ tényállási pontbeli sérülés létrejöttére szintén magyarázatot adott a vádlott, nem lehet a büntetőjogi felelősségére következtetni az utólagos magatartásából, különösen mert kétségbe vonta annak a tanúnak az állítását, aki szerint ahelyett, hogy a gyerekkel törődött volna, inkább szórakozni akart.

Elsőlegesen kellő bizonyítékok hiányában az I. rendű vádlott felmentését, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte.

a II. rendű vádlott védője perbeszédében rámutatott, hogy megítélése szerint az ítéleti tényállásból nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy mennyi idő telt el pontosan a vádlott hazamenetele és a sértett orvoshoz kerülése között. Nincs hitelt érdemlő adat, arra, hogy már délelőtt hazaért, védekezése szerint, amikor utoljára látta még csak egy kis pukli volt a gyerek fején, másnap (2013. február 7-én) pedig már azzal szembesült, hogy a kislány szemei felakadtak, sérülése előrehaladott volt. A II. rendű vádlott volt, aki - bár nem hívott mentőt - tömegközlekedési eszköz igénybevételével gondoskodott arról, hogy a gyermek kórházba kerüljön. Álláspontja szerint a vádlott nem késlekedett a gyereket orvoshoz vinni, csak a lehetőségei voltak korlátozottak. Ezért elsősorban a felmentését, másodlagosan pedig - nem osztva a helybenhagyásra irányuló ügyészi indítványt - enyhébb büntetés alkalmazását kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 699/2016/1. számú átiratában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával, teljeskörűen lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a szükséges bizonyítékokat beszerezte, tárgyalás anyagává tette és iratszerűen rögzítette. A történeti tényállás - az ítélet indokolásában rögzítettek átemelésével - megalapozott és így a másodfokú eljárásban is irányadó. A törvényszék kellően megindokolta, hogy a vádlottak tagadásával szemben alapvetően miért fogadta el a tényállás alapjául a szakértői véleményeket, amelyeket egyéb bizonyítékok is alátámasztottak. A mérlegelés eredményeként megállapított, megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, ekként a bizonyítékok mérlegelését támadó, felmentésre irányuló védelmi perorvoslatok a másodfokú eljárásban eredményre nem vezethetnek.

A II. rendű vádlott terhére rótt bűncselekményt az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette, tévedett azonban, amikor az I. rendű vádlott 2/A tényállási pontbeli cselekvőségénél kizárta az ölési szándékot, s magatartását nem emberölés kísérletének, hanem testi sértés előidézésére irányuló bűncselekményként minősítette. Figyelemmel az elkövetés módjára (a vádlott kezdetektől elutasító magatartására, a gyermek életkorára, a vele szemben alkalmazott erő mértékére, a sértett testtájékra) az I. rendű vádlottnak számolnia kellett a halálos eredménnyel, amelyet ha nem is kívánt, a következménybe minimálisan belenyugodva cselekedett, ezért e cselekménye kimeríti az emberölés bűntettének [2012. évi C. törvény 160. § (1) bek.] törvényi tényállási elemeit, amely azonban kísérleti szakban rekedt.

Az I. rendű vádlottal szemben - nemcsak a minősítésváltozás miatt - lényegesen súlyosabb büntetés kiszabása lett volna indokolt, mivel a törvényszék által alkalmazott büntetés nem tükrözi a sértettel szembeni kegyetlen, emberi érzéseket nélkülöző viselkedését és azt sem, hogy egy egészségesen született újszülöttből élete végéig fogyatékossággal élni kényszerülő gyermek lett. Terhére bejelentett fellebbezés hiányában azonban beállt a súlyosítási tilalom. A hiánytalanul számba vett bűnösségi tényezők figyelembevételével a törvényszék által a II. rendű vádlottal szemben kiszabott büntetés megfelelően szolgálja a büntetés célját.