3078/2014. (III. 26.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.Kpk.50.038/2013/2. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.506/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján nyújtottak be alkotmányjogi panaszt. Az indítványhoz csatolt, illetve az Alkotmánybíróság által beszerzett közigazgatási és bírósági iratok alapján megállapított tényállás szerint a Veszprémi Járási Tanács VB. Igazgatási Osztálya 2201-18/1969. számú határozatával balatonkenesei ingatlanok kisajátítását rendelte el. A hatóság a vitatott tulajdoni viszonyokkal érintett ingatlanok vonatkozásában a kártalanítás kérdésében nem döntött, úgy rendelkezett, hogy a kártalanítási eljárást kiegészítő eljárás keretében majd azokkal szemben kell lefolytatni, akik bizonyítják, hogy a kisajátítási határozat meghozatalakor tulajdonosai voltak a kisajátított ingatlanoknak.

[2] A kisajátított ingatlanok ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosai - köztük az indítványozók - tulajdonjoguk megállapítása iránt pert indítottak. A per során a felek olyan részegyezséget kötöttek, amely rögzíti, hogy a tulajdonostársak milyen arányban voltak tulajdonosai a kisajátított ingatlanoknak. A részegyezségre hivatkozással a kártalanításra jogosult tulajdonosok egyike kezdeményezte a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatalnál (a továbbiakban: Hivatal) a kártalanítási eljárás lefolytatását. Ezt az eljárást később - a létrehozandó egyezség hatályához szükséges hatósági engedélyezési eljárások jogerős befejezéséig - a Hivatal jogutódja, a Közép-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) felfüggesztette.

[3] Ezt követően a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2.P.XI.21.542/2008. szám alatt folyó perben 2008. szeptember 18. napján végzésével jóváhagyta a kisajátítással érintett ingatlanok tulajdonosai, haszonélvezői felperesek és Balatonkenese Nagyközség Önkormányzata alperes között 3. sorszám alatt, csereingatlannal történt kártalanítás jogcímén létrejött egyezséget. Az egyezség rögzíti, hogy az a felfüggesztett kártalanítási eljárás keretében született megállapodás, amelynek alapjául szolgál a felek között korábban létrejött részegyezség. Az egyezségben részes tulajdonostársak kijelentették, hogy tulajdonjoguknak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg a kisajátítási eljárást, illetve az egyezséggel a közöttük folyó pert véglegesen lezártnak tekintik. Az egyezség tartalmazza azt is, hogy a megállapodás hatályosulásának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követően a felperesek kezdeményezik a felfüggesztett kártalanítási eljárás megszüntetését, ehhez a kártalanítási eljárást kezdeményező tulajdonostárs jogi képviselőjét hatalmazzák meg. A tárgyaláson, és így az egyezségkötésben az egyik indítványozó XVI. rendű felperesként személyesen, illetve a többi indítványozó - a perben XVII-XX. rendű felperesek - képviselőjeként vett részt. A Balatonfüredi Földhivatal a perbeli egyezség alapján a felperesek tulajdonjogát, illetve haszonélvezeti jogát 2008. november 13-án kelt határozatával bejegyezte. A kártalanítási eljárást kezdeményező tulajdonostárs ügyvédje 2008. december 23-án "valamennyi kisajátítással érintett fél megbízásának megfelelően" visszavonta a kártalanítási eljárás lefolytatására irányuló kérelmét és kérte az eljárás megszüntetését. A Hivatal 2008. december 30-án kelt 23/3392-4/2008. számú végzésével a kártalanítási eljárást megszüntette, a végzést a tulajdonostársak jogi képviselőinek kézbesítették.

[4] A végzés ellen az indítványozók 2013. április 29-én a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett keresetet nyújtottak be a Veszprém Megyei Kormányhivatalnál, amelyben az állításuk szerint jogszabálysértő döntés hatályon kívül helyezését kérték. Hangsúlyozták, hogy a közigazgatási eljárás során nem volt jogi képviselőjük, részükre pedig a Hivatal nem kézbesítette az eljárást megszüntető végzést, jogorvoslati jogukat ezért a kérelmükre másolatban megküldött végzés kézbesítésétől számított határidőn belül tudják csak gyakorolni. A bíróság a keresetet - figyelemmel az 1/2009. Közigazgatási jogegységi határozatra - közigazgatási végzés elleni felülvizsgálati kérelemként, nemperes eljárásban intézte el, és 3.Kpk.50.038/2013/2. végzésével az indítványozók felülvizsgálati kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A bíróság döntését azzal indokolta, hogy a felülvizsgálni kért határozatnak a kérelmezők jogi képviselője részére történt kézbesítésétől számított négy év elteltével benyújtott kérelem elkésett.

[5] Az indítványozók a bíróság végzése ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.506/2013/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból azzal az indokkal utasította el, hogy a bíróság közigazgatási nemperes eljárásban hozott végzése ellen a további jogorvoslatot törvény kizárja. Az indítványozók kiterjesztették alkotmányjogi panaszukat a Kúria döntésére, beadványuk a támadott döntés megnevezésén túl szó szerint egyező a korábbival.

[6] Az indítványozók az első fokon eljárt bíróság végzése ellen alkotmányjogi panaszt nyújtottak be, majd azt kiegészítették a Kúria végzésének megsemmisítésére irányuló kérelemmel. Állításuk szerint a kifogásolt bírói döntések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében, az R) cikk (1)-(3) bekezdésében, az I. cikk (1)-(2) bekezdésében, a XIII. cikk (1)-(2) bekezdésében, a XV. cikk (1) bekezdésében, a XXIV. cikk (1) bekezdésében, és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított alapjogaikat. Az indítványozók előadása szerint sérelmeik lényegében abból erednek, hogy az elsőfokú bíróság abból a valótlan tényből, hogy jogi képviselővel eljárva vettek részt a kártalanítási eljárásban, azt a helytelen következtetést vonta le, hogy a közigazgatási végzés jogi képviselő részére történő kézbesítése szabályszerű volt. Az indítványozók szerint a bíróság megfosztotta őket jogorvoslati joguktól, ez pedig a tulajdonhoz való joguk elvonásához vezetett. Állításuk szerint a bírói döntés "a kérelmezői jogképességet is negligálta, mivel olyan hatósági döntés címzettjeinek állította a kérelmezőket, amelynek részesei nem voltak és nem lehettek. Nem lehettek egyelőek a hatósági eljárásban résztvevő másik felekkel, mivel őket a hatóság nem tekintette félnek azzal, hogy részükre a döntését nem is közölte, és ehhez hátrányos megkülönböztetésben részesítette őket." Az indítvány kiegészítésekor az indítványozók minimális szövegeltéréstől eltekintve eredeti panaszukat nyújtották be újból, kifejezetten a Kúria határozatára vonatkozó előadást nem tettek.

[7] 2. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[8] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése alapján a befogadhatóság egyik formai feltétele, hogy az indítvány határozott kérelmet tartalmazzon. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokba foglaltakat. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány ezeknek a feltételeknek csak részben tesz eleget.

[9] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján alkotmányjogi panasznak olyan bírói döntéssel szemben van helye, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és R) cikke a jogállamiság elvét kinyilvánító, illetve a jogforrási hierarchiára, az Alaptörvény értelmezésére vonatkozó rendelkezések, amelyek nem biztosítanak olyan jogot, amelynek sérelmére közvetlenül lehetne alkotmányjogi panaszt alapítani.

[10] Az indítványozók hivatkoztak az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított alapjoguk sérelmére is. A XXIV. cikk (1) bekezdése azonban a közigazgatási hatósági eljárás vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, ezért a panasszal támadott bírósági határozatok és a sérülni vélt alaptörvényi rendelkezés között összefüggés nincs.

[11] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja alapján az alkotmányjogi panaszban meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozók csupán szövegszerűen ismertették az Alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek a bírói döntés folytán állításuk szerint sérelmet szenvedett jogaikat szabályozza, ezen jogok tartalmára, illetve az állított jogsérelemre vonatkozóan előadást nem tettek.

[12] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető okfejtést, indokolást, érvelést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont] arra vonatkozóan, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó lényegében csak hivatkozik az Alaptörvény egyes rendelkezéseire, azokat még formálisan sem köti össze a támadott bírói döntésekkel, az Alkotmánybíróság vizsgálata ugyanakkor az Abtv. 52. § (2) bekezdése alapján csak a megjelölt alkotmányossági kérelemre vonatkozhat. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó lényegében a támadott bírói döntések tartalmát sérelmezi, és nem az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmét állítja. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállást, a bíróság döntésének jogszerűségét az Alkotmánybíróság azonban nem vizsgálhatja, nem bírálhatja felül, erre nincs hatásköre. Az Alaptörvény 24. cikke szerint az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve, alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja.

[13] A fenti hiányosságok miatt az Alkotmánybíróság a befogadhatóság tartalmi feltételeinek vizsgálatát mellőzte, és az alkotmányjogi panaszt - figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésére - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2014. március 24.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1358/2013.