BH+ 2001.12.554 Vesztegetés és befolyással üzérkedés bűnhalmazata helyett egységesen felbujtóként, vezető beosztású és fontosabb ügyekben intézkedésre jogosult hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megállapítása [Btk. 21. §, 250. §, 256. §].

A megyei bíróság 2000. június 6. napján kihirdetett ítéletében dr. K. L. I. r. vádlott bűnösségét vezető beosztású és fontosabb ügyekben intézkedésre jogosult hivatalos személy által elkövetett vesztegetés büntettében állapította meg, amiért a vádlottat 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte. S. L. II. r. vádlott bűnösségét vesztegetés vétségében és befolyással üzérkedés büntettében állapította meg, amiért a vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság a következő tényállást állapította meg.

Az I. r. vádlott jogász szakképzettségű, a K.-i Polgármesteri Hivatal aljegyzője és közigazgatási igazgatója, jelenleg felfüggesztés alatt áll.

A II. r. vádlott a vádbeli időszakban a megyei közigazgatási hivatal hatósági főosztályának ügyintézője volt, jelenleg a megyei labdarúgó szövetség alkalmazottja, ügyintézőként.

Az I. r. vádlott a K.-i Városi Tanács Igazgatási Osztályán osztályvezetői beosztásban végezte munkáját. 1990-ben tett jogi szakvizsgát, ezt követően a K.-i Önkormányzatnál közigazgatási igazgató lett és 1995-től a polgármesteri hivatal aljegyzője is. Az I. r. vádlott utóbbi beosztásában ellátta a jegyző által rábízott feladatokat, a jegyzőt távolléte esetén helyettesítette. Közigazgatási igazgatóként vezette és ellenőrizte a polgármesteri hivatal négy osztályát, az általános igazgatási és műszaki irodát, a szociális igazgatási irodát, az adóügyi irodát és a közszolgáltatási irodát.

S. L. II. r. vádlott ugyancsak hosszabb ideje dolgozik a közigazgatásban, részben az építésügyi igazgatás területén. 1992-től a vádbeli időpontig a megyei közigazgatási hivatal általános igazgatási osztályán dolgozott.

K. Város Önkormányzata 1996. évben el akarta adni a Z. u. 5. szám alatt található ingatlant. Az ingatlan értékesítésére a polgármesteri hivatal pályázatot írt ki. Az ingatlan a belvárosban található, és ebben az időszakban egy rossz állagú, lebontásra váró viszonylag kisméretű telekkel rendelkező ingatlan volt. A pályázatban az önkormányzat részletesen meghatározta az ingatlan beépítési feltételeit, ezen belül szerepelt a pályázatban, hogy az akkori szabályozásnak megfelelően a gépkocsik elhelyezéséről lehetőleg a telken belül kell gondoskodni. Az ingatlan eladására kiírt pályázatot a Sz. Gy. által vezetett S. M. kft. nyerte meg. Ténylegesen az ingatlan megvásárlására a vételárat M. G. biztosította. 1996. júniusában M. G. mint magánszemély megvásárolta a S. M. kft.-től az ingatlant azzal a céllal, hogy oda egy többszintes társasházat épít. Ezt megelőzően a S. M. kft. még 1996. májusában egy elvi építési engedélyt kért, melyet részére az elsőfokú építési hatóság meg is adott. Ezek szerint az ingatlanon ötszintes épület, - az alagsorban gépkocsitárolóval, a földszinten és az első emeleten irodákkal, a második emeleten és a padlástérben lakásokkal - építhető. Az engedélyben egyéb kikötések szerepeltek, így legfeljebb 10,5 méteres homlokzatmagasság és az OÉSZ előírásai szerint megfelelő parkoló biztosítása.

1996. augusztus 28. napjával a bontási engedélyt is megadták.

Ezt követően M. G. az ingatlanra tervet készíttetett és építési engedély iránti kérelmet nyújtott be. A polgármesteri hivatal 1996 októberében az építési engedélyt az ingatlanra M. G. részére megadta.

Ebben az időszakban, - 1996 márciusában - módosult a belváros rendezési terve. Az ekkortól hatályos részletes rendezési tervben a parkolóhelyek kialakítását illetően lényeges változás történt. Ekkortól kezdődően a rendezési terv már nem mint lehetőséget írta elő a telken belüli gépkocsi elhelyezést, hanem kötelezően. Tehát a választható elhelyezés, illetőleg a parkolóhely megváltás annyiban módosult, hogy mindenképpen a telken belül kellett a szükséges parkolóhelyeket kialakítani, és csak ha a műszaki feltételek a további parkolók kialakítását nem tették lehetővé, akkor kerülhetett szóba az ún. parkolóhely-megváltás. Az építésügyi jogszabályok ekkor az üzletek és lakások számához igazítottan pontosan meghatározták, hogy az ingatlanon az ott épülő lakások és üzletek számára figyelemmel hány darab parkolóhelyet kell kialakítani, illetve megváltani.

Ezt követően került sor arra, hogy M. G. az ingatlanra építési engedélyt kért, melyet 1996. novemberében meg is kapott. Az építési engedély november 26-án emelkedett jogerőre. Az engedélyezett tervek szerint az ingatlanon az alagsorban teremgarázst, az első és második szinten üzleteket és irodákat, valamint a további szinteken 7 db lakást alakítottak volna ki. Miután kiderült, hogy a pincegarázs megépítése és a hozzátartozó gépkocsiszállító lift beszerelése gazdaságtalan és célszerűtlen megoldás, és az ingatlan kivitelezési költségeit aránytalanul megnövelné, M. G. az eredeti építési tervet és az ingatlan kialakítását meg akarta változtatni azzal, hogy az alagsorba nem garázsokat, hanem üzlehelyiségeket alakít ki. A pincegarázsban kialakítandó gépkocsitároló helyek helyett, valamint az üzletekhez tartozó és jogszabályi előírás szerint megépítendő parkolóhelyeket pedig ún. parkoló-megváltással teljesíti. Ennek érdekében M. G. 1997. január 17-én az építési engedély módosítására irányuló kérelmet terjesztett elő az elsőfokú építésügyi hatósághoz. A kérelmet az építésügyi hatóság 1997. július 14. napján kelt határozatával elutasította.

A polgármesteri hivatalnál ebben az időben olyan gyakorlat alakult ki, hogy az építési ügyekkel kapcsolatos hatósági feladatokat a közigazgatási igazgatóság általános és műszaki hatósági irodája látta el dr. B. L.-né irodavezető irányításával. Ugyanakkor a parkoló-megváltással kapcsolatos szerződések a polgármesteri hivatal vagyongazdálkodási igazgatóságának hatáskörébe tartoztak S. P. irányítása mellett.

A műszaki iroda a parkolóhelyek tényleges megépítésétől csak abban az esetben engedett eltérést és adott engedélyt az eredeti tervek módosítására, ha a parkolóhelyek megváltásával kapcsolatosan az építtető szerződést köt a vagyongazdálkodási igazgatóságon keresztül az önkormányzattal és vállalja, hogy a parkolóhelyeket pénzben megváltja.

A tényleges gyakorlatban ez a folyamat úgy nézett ki, hogy a tervmódosítás iránti kérelem esetén parkoló-megváltási ügyben a műszaki iroda hiánypótlásra szólította fel a kérelmezőt azzal, hogy a parkoló-megváltással kapcsolatos szerződést kösse meg.

Ez történ M. G. és ingatlana esetében is. Az 1997. január 17-én előterjesztett építési engedély módosítására irányuló kérelem miatt az építésügyi hatóság M. G. építtetőtől parkoló-megváltási megállapodást kért. Mivel M. G. az önkormányzattal ekkor a vagyongazdálkodási igazgatóságon keresztül a parkoló-megváltás ügyében nem kötött szerződést, a hiányt nem pótolta, ezért az építésügyi hatóság kérelmét elutasította. Az elutasító végzést M. G. nem fellebbezte meg, így az 1997. augusztus 12-én jogerőre emelkedett.