A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21307/2008/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (TARTÁSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 215. §, 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 25. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Pfv.I.21.307/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Somogyi János ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Küzmös Imre ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű alperesek ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Nyírbátori Városi Bíróságon 6.P.20.193/2007. számon folyamatban volt, majd a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2008. április 17-én meghozott 2.Pf.20.393/2008/3. számú ítéletével befejezett perében a felperes által 23. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.20.393/2008/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy ... örökhagyó és az I. rendű alperes között nem jött létre tartási szerződés.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget és külön felhívásra az államnak 36.000 (Harminchatezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A 2005. március 24-én elhunyt ... örökhagyónak a felperes és a II. rendű alperes a törvényes öröklésre jogosult gyermeke.

Az örökhagyó 2002. november 19-én tartási szerződést kötött a II. rendű alperes gyermekével, az I. rendű alperessel (unokájával).

E szerződésben a tartásra kötelezett (I. rendű alperes) vállalta, hogy a jogosultat élete végéig eltartja, betegségében ápolja és gondozza, halála esetén pedig illő módon eltemetteti. E tartási kötelezettséget mindaddig, amíg a kötelezett arra személyileg és vagyonilag nem lesz alkalmas, a törvényes képviselő szülők vállalták teljesíteni.

A tartásra jogosult ennek ellenében - haszonélvezeti jogának fenntartásával - a ... 418. hrsz. alatti házasingatlan 1/2 részét, valamint a ... 417. hrsz-ú ingatlan 5/4-ét, minden ingó vagyonát és készpénzét az I. rendű alperesre átruházta.

A szerződésben megállapították, hogy a jogosult szoros tartásra és gondozásra még nem szorul. Az eddigi gondoskodási kötelezettséget is a tartásra kötelezett szülei teljesítették. Rögzítették, hogy amikor a szoros tartás és gondozás indokolt lesz, azt a szülők saját költségükön teljesítik.

A szerződést a tartásra jogosult és az I. rendű alperes szülei mint törvényes képviselői írták alá.

A szerződés alapján a tulajdonváltozás az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert.

A felperes keresetében - egyebek mellett - annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó és az I. rendű alperes között a tartási szerződés - a Ptk. 215. §-ában írtak szerint - nem jött létre.

Állította, hogy az alperesek tartási kötelezettségüket egyébként sem teljesítették. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, majd törvényes öröklés jogcímén tulajdonjoga megállapítását.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Védekezésük szerint a tartásra jogosultról igényei szerint gondoskodtak, az ő kívánsága volt, hogy minden ingó és ingatlana az I. rendű alperesé legyen és a jogügyletet ne lehessen megtámadni. Előbb ajándékozási szerződést kívánt kötni, majd ügyvéd tanácsára kötötték a perbeli tartási szerződést.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította és a felperest 143.152 forint perköltség fizetésére kötelezte.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a tartásra jogosult magáról élete végéig képes volt gondoskodni, de a II. rendű alperes és házastársa a tartási szerződés szerinti kötelezettségeket teljesítették: rendszeresen látogatták, részére a nagy bevásárlásokat elvégezték, a lakóházhoz tartozó kert művelésében neki besegítettek. Szoros tartásra a jogosult egy alkalommal szorult, amikor 2004-ben a lábát törte.

Az I. rendű alperes 2006-ban a tartási szerződés utólagos jóváhagyását kérte, melyet a gyámhivatal határozatával (21328-6/2006. szám) elutasított. A határozat indokolása szerint "az elhalt szülő meghallgatása nélkül a gyámügyi eljárásban nem volt tisztázható, hogy megvalósultak-e a tartási szerződésben foglaltak".

Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolása szerint a 149/1997. (IX.10.) Korm. rendelet 25. § (1) bekezdés h) pontja szerint a szülő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhivatal jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a gyermek által kötött tartási vagy életjáradéki szerződésre vonatkozik.

A szerződő felek a gyámhivatal jóváhagyását a szerződés megkötésekor nem szerezték be, az utólagos jóváhagyást pedig a gyámhivatal a kiskorú érdekeivel ellentétesen utasította el.

Megállapította, hogy a törvényes képviselők a tartási kötelezettséget az eltartó igényeinek megfelelően teljesítették, ellene az eltartottnak kifogása nem volt, a felperes pedig nem jogosult annak megítélésére, hogy a szerződésszerű teljesítés megtörtént-e.

A bíróság utalt továbbá a Ptk. 13/B. § (1) bekezdésére, mely szerint a korlátozott cselekvőképességen és cselekvőképtelenségen alapuló semmisségre csak annak érdekében lehet hivatkozni, akinek cselekvőképessége korlátozott vagy hiányzik. Tényként állapította meg: a kiskorúnak juttatott vagyon értéke pozitív, a szerződésből eredő kötelezettségek teljesítését a szülők vállalták és teljesítették. Az I. rendű alperesnek a szerződésből csak előnye származott, érdekének is az felel meg, hogy a szerződés alapján a tartásra jogosult vagyonát megszerezze.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak kifejtett indokaival egyetértett, az ítélet indokolását azonban kiegészítette. Megállapította, hogy a perbeli tartási szerződés olyan három pólusú szerződés, amelyben a tartásra jogosult és tartásra kötelezett mellett a kiskorú szülei is résztvettek és a szerződés alapján a jogszerző kiskorú helyett szülei vállalták a tartási kötelezettségek teljesítését saját költségükön.