BH 2021.1.1 I. A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása. Ilyen erőszaknak tehát nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapítására csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Ugyanakkor nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 459. § (1) bek. 4. pont].

II. A Be. 43. § (2) bekezdése alapján több terhelt érdekében ugyanaz a védő csak akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek.

Az ellentét fakadhat a védekezés módjából (hallgatás, tagadás, beismerés stb.), a felrótt bűncselekmény elkövetésében betöltött szerepből, de származhat adott eljáráson kívüli egyéb okból; ezt az eljárás valamennyi szakaszában körültekintően kell vizsgálni.

Abban az esetben, ha a terheltek egyike a másikra terhelő vallomást tesz, ugyanakkor a társa tagadja a bűncselekmény elkövetését, valójában ilyen érdekellentét áll fenn. Nincs szó azonban érdekellentétről csupán azért, mert a terhelteknek elméletben lehetősége lett volna eltérő védekezést előterjeszteni, ennek megfelelő vallomást tenni, amely cselekvőségüknek büntetőjogi megítélését kedvezőbben érintette volna. Ha ilyen védekezést a terhelt nem terjesztett elő, s vallomása nem volt ellentétes a terhelttársával, akkor érdekellentét sem áll fenn [Be. 43. § (2) bek.].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2018. december 18. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont], ezért a II. r. terheltet 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és a II. r. terhelt annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, és a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2019. július 25. napján jogerős végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] Az irányadó tényállás - az eldöntendő kérdés és az érintett terhelt magatartására vonatkozó - lényeges része a következő.

Az I. r. és a II. r. terhelt 2016. június 4-én az esti órákban felfigyelt a pályaudvar előtti padon fekvő, 1997. október 4-én született, 19 éves sértettre. Odamentek hozzá, a sértett bizalmába férkőztek, majd ingyen szállást ajánlottak neki éjszakára, amit a sértett elfogadott, mert akkor már több mint egy napja nem aludt. A sértettet egy társasház garázsszintjén lévő kazánházba kísérték, amelynek ajtaját az I. r. terhelt kulccsal bezárta, a kulcsot kivette a zárból és eltette. Az I. r. terhelt a sértettet ismeretlen összetételű, rózsaszínű alkoholos itallal kínálgatta annak ellenére, hogy ő azt többször is visszautasította, majd többszöri felszólításának eleget téve megitta, amelytől rövid időn belül szédülni kezdett és mozgása lelassult. Az I. r. terhelt felszólította a II. r. terheltet, hogy a sértett fehérneműjét vegye le, aki azt annak határozott tiltakozása ellenére lerángatta. Ezt követően az I. r. terhelt - továbbra is a sértett tiltakozása ellenére - trikóját és melltartóját is lehúzta. Az I. r. terhelt biztatására a II. r. terhelt elkezdte a sértett száját, nyakát, csípőjét puszilgatni, szétfeszítette a sértett összeszorított lábait. A sértett félt, további erőszaktól tartott arra az esetre, ha nem tesz eleget a terheltek kéréseinek. Ezt követően - egyebek mellett - az I. r. terhelt nemi szervét erőteljes mozdulattal a sértett szájába nyomta annak ellenére, hogy a sértett öklendezni és fulladozni kezdett, tiltakozásul pedig a fogával próbált fájdalmat okozni. Ekkor az I. r. terhelt két kézzel megragadta a sértettet, magához rántotta, és határozott mozdulattal nemi szervével behatolt a sértett nemi szervébe. A sértett felkiáltott és sírni kezdett a fájdalomtól, kérte az I. r. terheltet, hogy hagyja abba. A sértett továbbra is sírt a fájdalomtól, mire a II. r. terhelt befogta a száját, hogy a lakók nehogy meghallják a sírást.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője - a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára és a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt elsődlegesen a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másodlagosan a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a bűncselekmény minősítésének megváltoztatása, ezzel összefüggésben a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

[5] Indokai szerint az eljárt bíróság a II. r. terhelt cselekményét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével, tévesen minősítette szexuális erőszak bűntettének, a cselekmény szexuális kényszerítés bűntettének minősülhet. A védő álláspontja szerint a sértett nem fejtett ki komoly ellenállást, helyzete pedig nem volt reménytelen, mindezek hiányában a cselekmény a szexuális erőszak megvalósulása szempontjából nem tényállásszerű. A sértettnek a védő szerint tudnia kellett, hogy akár a folyosón, akár a kazánházban sikítása, segítségkérése esetén azt valaki biztos észlelni, hallani fogja és segítségére siet. Kifejtette, hogy a sértettnek volt lehetősége segítséget kérni, de ezt nem tette meg, őt a terheltek semmilyen módon nem fenyegették meg. A II. r. terhelt fizikuma sem tér el jelentősen a sértettétől, ezért nem lehet azt megállapítani, hogy a cselekmény során a sértett komoly ellenállást fejtett volna ki, valamint esetleges ellenállása esetén azt a II. r. terheltnek észlelnie kellett volna. Ilyen körülmények között a sértett valódi akaratát a II. r. terheltnek nem kellett egyértelműen felismernie, esetleges tiltakozását sem kellett feltétlen észlelnie. Ezért a II. r. terhelt által alkalmazott kisebb mérvű fizikai ráhatás nem valósíthat meg tényállásszerű erőszakot.

Az indítvány hivatkozott a feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés körében arra, hogy az elsőfokú eljárás során két olyan tárgyalás megtartására került sor (2017. november 29-én és 2018. november 21-én), ahol ugyanaz a védő látta el mindkét terhelt védelmét. Az I. r. terhelt meghatalmazott védője látta el helyettesítésre vonatkozó meghatalmazás alapján a II. r. terhelt védelmét is, és fordítva; álláspontja szerint azonban a terheltek között a korábbi érdekellentétre tekintettel ugyanazon védő nem járhatott volna el. Kifejtette, hogy ez annak ellenére megállapítható, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint a II. r. terhelt akkori védője akként nyilatkozott, hogy a terheltek között nincs érdekellentét. Mindezek okán a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt felülvizsgálati ok megvalósult.