BH 1999.8.365 Eltérő szakértői vélemények értékelése biztosítási jogvitában [Ptk. 536. § (1) bek., 548. §, 553. § (1) bek., Otthon Biztosítási Szabályzat 4.1.1 pont, Pp. 164. §, 177. § (1) bek., 182. § (3) bek.].

A felperes 1994. június 23-án P. Sz. Családi Otthon Biztosítási szerződést kötött az alperessel a tulajdonában álló lakásra, amelybe 1994. október 6-án, a délutáni órákban ismeretlen személy behatolt, és onnan különböző ingóságokat tulajdonított el. A felperes feljelentése folytán indult nyomozási eljárás során P. D. nyomszakértő megvizsgálta a bejárati ajtón található hengerzár-betéteket, és azok szétfűrészelése után megállapította, hogy azok belső szerkezeti elemein idegen vagy álkulcs használatának nyoma nem észlelhető. Úgy nyilatkozott, hogy ezek a zárak kellő szakismeret birtokában speciális álkulccsal is működtethetők. Kimutatta továbbá, hogy a felperes által átadott 3 db saját kulcs közül egy-egy darabon gépi másolótól származó csúszási nyomok láthatók. Az első fokú bíróság P. D. időközben bekövetkezett halála miatt a perben meghallgatta H. J. nyomszakértőt, aki előadta, hogy a hengerzár megfelelő ismeretek és eszközök birtokában álkulccsal is működtethető úgy, hogy a saját kulcstól eltérő nyomokat nem hagy maga után. Az alperes azonban a biztosítási szerződés teljesítése elől elzárkózott, mert az általa felkért E. I. nyomszakértő úgy nyilatkozott, hogy a hengerzár álkulccsal csak észlelhető nyomok hátrahagyásával nyitható ki. Ezért a felperes keresetében a biztosítási szerződés teljesítése jogcímén, a betörésből származó kára megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.

Az első fokú bíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy az alperes köteles helytállni a lakásban 1994. október 6-án történt betörés következményeiért. Abból indult ki, hogy az alperes P. Sz. Családi Otthon Biztosítás Különös Feltételei 4.1.1 pontjának d) és e) alpontjai szerint a biztosítási esemény akkor valósul meg, ha a tettes a biztosított lezárt helyiségbe álkulccsal, zárak felnyitására alkalmas idegen eszközzel vagy betöréses lopás, illetőleg rablás útján megszerzett eredeti vagy másodkulccsal hatol be. A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként igazoltnak látta, hogy az elkövető a felperes lakását olyan hamis kulccsal nyitotta fel, amely a zárbetéten nem hagyott nyomokat. Rámutatott, hogy ez kellő alapul szolgál az alperes helytállási kötelezettségének beállásához.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az első fokú bíróság döntését - lényegében annak helyes indokai alapján - helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az első fokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. Ebben azt sérelmezte, hogy mindkét, korábban eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta P. D. és E. I. szakértők egybehangzó véleményét, mely szerint a hengerzárbetétet észlelhető nyomok hátrahagyása nélkül, álkulccsal nem lehet működtetni. Kifogásolta azt is, hogy az utóbbi nyilatkozatát csak mint alperesi előadást vette figyelembe. Álláspontja szerint vizsgálni kellett volna a felperes lakásának saját kulcsain található, másolásra utaló csúszási nyomok eredetét is.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.

Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a biztosítási esemény bekövetkezésének téves megállapításában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].