A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 62. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 143. §] Bíró: Remes Gábor

Kapcsolódó határozatok:

Kúria Pfv.22131/1999. (BH 2002.12.490), Győri Törvényszék K.27028/2008/5., Győri Törvényszék K.27210/2008/10., Kúria Kfv.35362/2008/4. (AVI 2012.11.124), Fővárosi Törvényszék K.34323/2008/8., Fővárosi Törvényszék K.33879/2008/6., Kúria Kfv.37425/2009/7. (BH 2011.11.323), Kúria Kfv.35554/2009/4., Kúria Kfv.37854/2009/4., Pécsi Törvényszék K.21403/2010/19., Kúria Kfv.35342/2011/10. (EH 2012.05.K1), Gyulai Törvényszék K.23172/2012/3., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.29538/2013/22., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32578/2013/8., Kúria Kfv.35305/2013/5., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33795/2013/13., Kúria Kfv.35604/2014. (EH 2016.03.K10), Kúria Kfv.35256/2014/9. (AVI 2016.1.4), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31022/2013/34., Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27419/2013/24., Kúria Kfv.35644/2014/6. (BH+ 2015.10.444), *Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33804/2014/13.*, 3114/2015. (VI. 23.) AB végzés, Kúria Kfv.35430/2014/8. (BH 2016.2.49), Kúria Kfv.35213/2015/8., Kúria Kfv.35033/2015/9. (BH 2016.6.159), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33930/2014/27., Kúria Kfv.35516/2015/9. (EH 2016.10.K26), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30300/2015/46., Kúria Kfv.35683/2016/7. (BH 2017.7.247), Kúria Kfv.35505/2016/7. (EH 2017.10.K29), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33642/2016/21., Kúria Kfv.35059/2018/4. (BH 2019.2.63), 3120/2023. (III. 14.) AB végzés

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.33.804/2014/13.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Szecskay Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Szecskay András ügyvéd (Cím) által képviselt Felperes (Cím) a dr. Bajusz Dániel jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó és Vám Főigazgatóság (Cím) alperes ellen adóügyben hozott 2197602056 számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (azaz ötszázezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 1.500.000 (azaz egymillió-ötszázezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperesi gazdasági társaság elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, egyebek között távközlési szolgáltatást (nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást) nyújt országszerte. Ez utóbbi szolgáltatására figyelemmel a 2012. július-november hónapokban a 2012 júliusában bevezetett távközlési adó alanya volt; a hálózatából indított hívások időtartama után megkezdett percenként, a küldött üzenetek száma után darabonként meghatározott összegben kellett adóznia. Az említett hónapokra bevallott és megfizetett távközlési adója kapcsán, 2013. január 29-én, önellenőrzési bevallásokat nyújtott be az adóhatósághoz, melyekben 2012 júliusára 56.160.000 forint, augusztusára 55.583.000 forint, szeptemberére 56.664.000 forint, októberére 59.221.000 forint, novemberére pedig 59.741.000 forint, az öt hónapra összesen 287.369.000 forint adókötelezettség-csökkenést szerepeltetett. Önellenőrzéseit az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 124/B. §-ára alapította, mert álláspontja szerint az adókötelezettségét megállapító, a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény (a továbbiakban: Távközlési adó tv.) az Európai Unió kötelező jogi aktusába ütközik. Előadta, hogy a távközlési adó sérti az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv (a továbbiakban: Engedélyezési irányelv) 12. és 14. cikkeit. Kiemelte, hogy a távközlési adó az elektronikus hírközlési szolgáltatókra az igazgatási díjon felül kivetett olyan további pénzügyi teher, amely meg nem engedett költségek finanszírozására szolgál, továbbá nem teljesültek az e pénzügyi terhek módosítására (bevezetésére) előírt feltételek. Az adó sérti továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 49., 107. és 108. cikkeit, valamint az EUMSZ 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendelet (a továbbiakban: Ekr.) szabályait is.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adózók Adóigazgatósága mint elsőfokú adóhatóság a 2013. február 11-én kelt 2469435632, 2469435621, 2469435599, 2469435609 és 2469435610 számú határozataival a felperes önellenőrzéseit elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi másodfokú adóhatóság a 2013. május 10-én kelt, felülvizsgálni kért határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatait - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta. Az alperesi határozat indokolása egyebek mellett kiemelte, hogy a felperes nem kezdő vállalkozás a távközlési piacon, így a piacra való belépéssel kapcsolatos uniós szabályozás esetében nem is értelmezhető. Rámutatott, hogy az Engedélyezési irányelv szerinti igazgatási díjak olyan igazgatási költségek fedezésére hivatott összegek, melyek a piacra való belépéssel és működéssel összefüggésben keletkező állami ráfordítások miatt merülnek fel, és amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok vetnek ki. Ezzel szemben, a jogalkotó által előírt, önadózás útján megállapított és bevallott, költségekhez nem tapadó, állami szolgáltatással nem ellentételezett, engedélyhez, piaci működéshez, regisztrációhoz nem kötődő, az állami adóhatóság által beszedett, kezelt és ellenőrzött távközlési adó - sem elnevezésénél, sem tartalmánál fogva - igazgatási díjnak nem tekinthető. Következésképpen a távközlési adó, jellege miatt, nem sértheti az Engedélyezési irányelv felperes által felhívott előírásait, emellett annak alkalmazása nem diszkriminatív, tekintve, hogy az adóalanyok között honosságuk, illetve szerkezeti felépítésük szerint nem tesz különbséget, így az EUMSZ hivatkozott cikkeibe sem ütközik. Az alperes utalt arra is, hogy a távközlési adóra mint közvetlen adóra uniós norma nem is vonatkozik, továbbá az adóhatóság - mint a jogszabályban foglaltak végrehajtásáért felelős szerv - nem vizsgálhatja a nemzeti jog magasabb jogforrásba ütközését, nem tekinthet el az érvényes, hazai jog alkalmazásától.

A felperes a keresetlevelében - és képviselője a tárgyaláson - az alperesi határozat megváltoztatását és az önellenőrzési kérelme elfogadását kérte. Hangsúlyozta, hogy az Engedélyezési irányelv rendelkezéseire és az Európai Bíróság vonatkozó esetjogára már az adóhatóság előtt is közvetlenül hivatkozhatott, és az alperes az irányelv rendelkezéseit és a releváns uniós esetjogot a döntésének meghozatala során köteles lett volna figyelembe venni. Fenntartott álláspontja szerint a távközlési adó sérti az Engedélyezési irányelv 12. és 14. cikkeit. A távközlési adót az Engedélyezési irányelv 12. cikke szerinti igazgatási díjnak tartotta, mert az egy pénzügyi teher, amelyet csak az olyan társaságokra vetnek ki, amelyek az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) alapján távközlési szolgáltatás nyújtására jogosító hatósági engedéllyel rendelkeznek, így közvetlen kapcsolat áll fenn az engedély megléte, illetve az adóalanyiság között. Előadta, hogy - amint azt az alperes is a határozatában elismerte - a teljes távközlési ágazatra kivetett távközlési adónak nem az általános felhatalmazási rendszer és a használati jogok kezelése, ellenőrzése és alkalmazása során felmerült költségek fedezése a célja. Az Európai Bíróság konkrét ítéleteire utalással hangoztatta, hogy a tagállamok az Engedélyezési irányelvben foglaltakon túl nem vethetnek ki további pénzügyi terheket az elektronikus hírközlési szolgáltatókra az alapján, hogy e társaságok távközlési szolgáltatást nyújtanak, azaz engedéllyel rendelkeznek vagy regisztráltak a nemzeti szabályozó hatóságnál. Mindezek miatt a távközlési adó ellentétes az Irányelv 12. cikk (1) bekezdés a) pontjával. Továbbmenően kifejtette, hogy a távközlési adót a felekkel való előzetes egyeztetést mellőzve vezették be, és az adó a magyar állami költségvetés bevételét képezi, a bevétel felhasználására vonatkozó adatokat pedig az érdekelt felek számára nem hozzák nyilvánosságra. Ebből következik, hogy a távközlési adó esetében nem teljesül az átláthatóság követelménye, így az nem felel meg az Irányelv 12. cikk (1) bekezdés b) pontjában írt követelménynek sem. Érvelése szerint a távközlési adó bevezetését megelőzően nem biztosítottak az érdekelt felek számára megfelelő időt arra, hogy kifejthessék a bevezetendő adóra vonatkozó álláspontjukat. Ezért a távközlési adó, amely az általános felhatalmazásokkal és a használati jogokkal kapcsolatos feltételek módosításának minősül, az Irányelv 14. cikkével is ellentétes módon került bevezetésre. Táblázatos formában bemutatta azon álláspontját, hogy az Európai Bíróság .... számú ügyben (elektronikus hírközlési szolgáltatásokra kivetett francia különadó) és ... számú ügyben (mobilszolgáltatásokat terhelő máltai adó) meghozott ítéleteiben vizsgált adók jellegadó ismérvei eltérnek a magyar távközlési adótól. Az első tárgyalást követően (először az .... számú előkészítő iratában) hivatkozott arra, hogy a távközlési adó sérti az EUMSZ 49., 54. és 110. cikkeit. Kifejtette, hogy a távközlési adó elsősorban olyan ... társaságokat terhel, amelyek más, külföldi (európai uniós tagállamban letelepedett) vállalkozások tulajdonában vannak. Ebből következően hátrányosan diszkriminálja a külföldi székhelyű vállalkozások tulajdonában lévő ... távközlési cégeket, és ezért a társaságok székhelyén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg, és annak alkalmazását közérdeken alapuló kényszerítő indok sem igazolja. Részletesen utalt e körben az Európai Bíróság ... ügyben (... sz.), előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletére. Szintén az első tárgyalást követően, a ... ügyben adott főtanácsnoki indítványra figyelemmel kiemelte még, hogy a távközlési adó rendelkezik az általános forgalmi típusú adók mindkét alapvető jellemzőjével, kivetése az árral arányos, illetve általános módon történik. Ezért alkalmazandó rá a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa irányelv) 401. cikkének korlátozó rendelkezése, amely szerint tilos a tagállamok számára olyan további adó bevezetése, amely rendelkezik a forgalmi adó ismérveivel. Ekként a távközlési adó kivetése a Héa irányelv 401. cikkébe ütközik. Kérte, hogy a bíróság kezdeményezze az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását a következő kérdésekben. Az Engedélyezési irányelv rendelkezései, így különösen annak 12. cikke, megtiltják-e a tagállamoknak, hogy olyan pénzügyi terhet vessenek ki távközlési tevékenységet folytató vállalatokra, amely nemzeti jogalkotás által bevezetett köztehernek minősül és általánosságban valamennyi engedéllyel rendelkező távközlési szolgáltatót adóztat, illetve amely valamennyi nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatást (ideértve az üzenet küldését lehetővé tevő szolgáltatást is) adóztat? Az EUMSZ rendelkezései, így különösen annak 49. és 54. cikkei akként értelmezendőek-e, hogy megtiltják azt a tagállami rendelkezést, amelynek az a célja és a hatása, hogy egy meghatározott adónemből származó bevétel csaknem teljes részét külföldi tulajdonossal rendelkező vállalkozások fizessék? A Héa irányelv rendelkezései, így különösen annak 401. cikke akként értelmezendőek-e, hogy megtiltják azt a tagállami rendelkezést, amely telekommunikációs szolgáltatások nyújtójának előírják, hogy az indított hívások időtartamával, illetve a küldött üzenetek számával arányos közterhet fizessen, figyelemmel arra is, hogy annak a szolgáltatások igénybe vevőjére történő áthárítását nem tiltja meg? Az előzetes döntéshozatali kezdeményezés iránti indítványához kapcsolódóan, a rejtett hátrányos megkülönböztetés megállapíthatósága érdekében azt is kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest adatszolgáltatásra (valamennyi távközlési adó fizetésére kötelezett neve, az általa megfizetett adó összege, annak aránya a teljes távközlési adóbevételhez képest, az adózó többségi tulajdonosának nemzetisége).