A Kúria Kfv.37043/2018/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖRNYEZETVÉDELMI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 9. §, 101. §, 102. §, 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 21. §] Bírók: Balogh Zsolt, Dobó Viola, Horváth Tamás

A határozat elvi tartalma:

Ha a felelősség nem állapítható meg egyértelműen a környezet veszélyeztetésért, akkor elsődlegesen a környezethasználó kötelezettségei kerülnek megállapításra a jogi szabályozás okán. E környezethasználó tevékenységéről - kimentés hiányában - vélelmezi a jogszabály, hogy az esetlegesen károsító hatású lehet. A tényfeltárás egyebek között azt a célt is szolgálja, hogy ebben a tekintetben tisztázni lehessen egyértelműen a károsító hatás eredetét (okát vagy okozóját).

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.IV.37.043/2018/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Balogh Zsolt a tanács elnöke, Dr. Horváth Tamás előadó bíró,

Dr. Dobó Viola bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Reichert Péter ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: Dr. Barabás Adrienn jogtanácsos

A per tárgya: környezetvédelmi kötelezés

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.275/2016/32. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria

- a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.275/2016/32. számú ítéletét hatályában fenntartja;

- kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;

- kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes t-i tűzihorganyzó üzemével kapcsolatos panaszkivizsgálás során a Tiszántúli Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársai a felperes t-i telephelyén talajminta-vételezéssel egybekötött helyszíni bejárást tartottak 2001. január 18. napján. A talajminták vétele az üzem kerítésén kívül, de közvetlenül a mellette futó árok talajából történtek. A talajminták vizsgálati eredményei fémszennyezést mutattak, ezért annak további pontosítása érdekében 2001. február 6-8-ig terjedő időszakban további talaj, és talajvízminták vételére került sor. A vizsgálati eredmények megerősítették az előzetesen kimutatott fémszennyezés tényét, főképp cinkszennyezést mutattak ki a talajban és a talajvízben. Mivel a fémszennyeződés valószínűsíthetően a felperes tevékenységéből származott, a felügyelőség 599/32/2001. iktatószámon kötelezést adott ki a felperesnek a talaj- és talajvízszennyezés tényfeltárására. Ezután többszöri megismételt eljárásra került sor, amelyek nyomán azonban 2009-ig nem került kidolgozásra a talajszennyezés megszüntetése érdekében megteendő intézkedés.

[2] Mindezen előzményeket követően az első fokon eljáró Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) HBB/17/00326-10/2015. ügyiratszámú és 2015. július 23. napján kelt határozatával a kérdéses terekre vonatkozóan a korábban benyújtott tényfeltárási záródokumentációban és a kiegészítéseiben bemutatott szennyezettség megismételt tényfeltárására adott ki kötelezést. A hatósági határozat szerint a tényfeltárás megismétlése szükséges, mivel a szennyezettség koncentrációja, kiterjedése, és annak esetleges környezeti és humán egészségügyi kockázata jelentősen megváltozhatott az előző tényfeltárás elkészítése óta eltelt időszak alatt. A határozat kötelezettjeként a felperest jelölte meg az elsőfokú hatóság.

[3] Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyben kérte az elsőfokú határozat megsemmisítését és a kormányhivatal új eljárásra utasítását, másodlagosan az elsőfokú határozat akként történt megváltoztatását, miszerint a környezetért a felelősség nem őt terheli. A fellebbezés alapján eljáró Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség OKTF-KP/902-1/2016. ügyiratszámú és 2016. január 13. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a tényfeltárási záródokumentáció benyújtási határidejét az alperesi határozat jogerőre emelkedését követő 10 hónapban határozta meg, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Szakhatósági állásfoglalások alapján a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 9. §-a, 101. § (1) bekezdése, 102. § (1) és (2) bekezdése, illetve a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 219/2004. Korm. rendelet) 21. § (2) bekezdése alapján az alperesi hatóság megállapította, hogy a kármentesítés - részletes tényfeltárásra kötelező szakasza - tekintetében az a környezethasználó felelős elsődlegesen, aki a tevékenység elsődlegesen károsító hatása okán felelősséggel tartozik. Mindezek alapján az alperesi hatóság döntse szerint az elsőfokú hatóság eljárása anyagi és eljárásjogi szempontból megfelelt a jogszabályi rendelkezéseknek, az elsőfokú hatóság határozata jogszerűnek és szakszerűnek minősül.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] Az alperes határozatával szemben a felperes jogi képviselője útján keresetet terjesztett elő, amelyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését. Keresetlevelében arra hivatkozott, hogy a hatóság megsértette a Kvt. 102. §-át, valamint a 219/2004. Korm. rendelet 21. § (2) bekezdését. Kifejtette, hogy az ő tevékenysége nem okozhatta a feltárt szennyezést, ugyanis - többek között - olyan szennyező anyagok (pl. arzén, nikkel, szelén, ólom, alifás szénhidrogének) is feltárásra kerültek, amelyek egyáltalán nem származhatnak az ő tevékenységéből, hanem egyértelműen a telephely korábbi tulajdonosa, a M. Vállalat tevékenységére vezethetők vissza. Álláspontja szerint a felperes csak feltételezésre alapozta ezt az állítását. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú hatóság 2008. közepétől 2015. február 2. napjáig "hallgatott" az ügyben, és ezen mulasztása is vezethetett oda, hogy a benyújtott részletes tényfeltárási záródokumentációt már nem tudja elbírálni.

[5] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Állítása szerint a felperesi tényállítás megalapozatlanságát és megkérdőjelezhetőségét támasztja alá a felperes által 1996-ben elvégzett vizsgálatok módja. Ekkor a felmérés azért készült, mert a felperes környezetvédelmi engedélyt kívánt szerezni a területen folytatni kívánt tűzihorganyzási tevékenységre. A környezetvédelmi hatóság a dokumentációban foglaltakat elfogadta, figyelemmel a vizsgálati eredményekre. Ezzel szemben a felperes 2001-ben - a hatósági mintavételi eredmények ismeretében - már arra tesz nyilatkozatot, hogy a korábbi tevékenység folytatója okozta a szennyezést a területen. Az alperes szerint az 1996 óta rendelkezésre álló iratok alapján elmondható, hogy a felperes az elmúlt 15-20 év alatt egyetlen olyan új és hiteles bizonyítékot sem tárt az alperes és az eljáró környezetvédelmi hatóság elé, amely alkalmas arra, hogy a Kvt. 102. §-ában foglaltak szerint kétséget kizáróan cáfolja az alperesi ténymegállapítást a felelősség kérdéskörében.