BH 2004.11.447 Több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletét valósítja meg az a terhelt, aki öngyilkossági szándékkal a nagy sebességgel haladó gépkocsit a szembejövő járműnek irányítja, belenyugodva a járművek vezetőinek és utasainak halálába [Btk. 166. § (2) bekezdés f) pont].

A megyei bíróság K. Antal vádlott bűnösségét több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, rongálás bűntettében, rongálás vétségében, valamint jármű önkényes elvételének bűntettében mondta ki. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védő fellebbezett a vádlott felmentése végett.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege szerint K. Antal vádlott 1999 augusztusában munkahelyi baleset során koponyaalapi törést szenvedett, az emiatt bekövetkezett agykárosodás folytán rokkantsági nyugdíjba került, maradandó fogyatékosságai alakultak ki. A vádlott mérsékelt közepes fokú szellemi leépülésben, valamint korábbi balesetéből származó agysérülést követő személyi­ségzavarban szenved. Ez a terhére rótt cselekmény időpontjában is fennállt és közepes fokban korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében, illetve az ennek megfelelő magatartásban. Házassága megromlott, közte és felesége között gyakoriakká váltak a vitatkozások, majd tettlegességre is sor került. Ennek hatására felesége J. Ibolya 2000 augusztusában közös gyermekükkel együtt az édesanyjának lakására költözött, végül 2001 júliusában elváltak.

A válást követően a közös kiskorú gyermek láthatásával kapcsolatban több esetben is alakult ki nézeteltérés K. Antal vádlott és J. Ibolya között. Időközben J. Ibolya szerelmi kapcsolatot létesített a vádlott ismerősével H. Istvánnal. A vádlott többször kérte volt feleségét, hogy a közös gyerekükkel térjen vissza hozzá.

2001. augusztus 12-én napközben K. Antal vádlott és J. Ibolya között ismételt vitára került sor a gyermek láthatásával, illetve azzal kapcsolatban, hogy J. Ibolya visszaköltözik-e a vádlotthoz. Miután a vita befejeződött, K. Antal vádlott kora este egy étterem előtt találkozott H. Istvánnal. Mindketten bementek az étterembe, beszélgettek. Ekkor a vádlott még nem tudta, hogy H. István és J. Ibolya között szerelmi viszony van.

A beszélgetés során K. Antal vádlott megkérte H. Istvánt, hogy gépkocsijával vigye át őt K.-re, hogy tudjon beszélni J. Ibolyával. H. István erre nem volt hajlandó. Ezután mindketten kimentek az utcára, és H. István beletette az édesanyja nevén, de az ő használatában lévő BMW 525 TDS típusú személygépkocsiba az indítókulcsot, mert indulni készült. Eközben telefonon keresték és a beszélgetés lebonyolítása érdekében a gépkocsitól kb. 15-20 m távolságra eltávolodott. Ezt kihasználva K. Antal vádlott beült a gépkocsiba, beindította és azzal H. István beleegyezése nélkül elhajtott. A vádlott azzal a céllal vitte el a gépkocsit, hogy azzal K.-ról K.-ra közlekedjen. K.-n J. Ibolya lakásához ment és kihívta, hogy beszélgessenek. A kérésnek J. Ibolya eleget tett, beült a vádlott mellé az autóba, majd megálltak a község központjában a templom előtt. Kiszálltak a gépkocsiból és beszélgetni kezdtek egymással.

A gépkocsi jogtalan elvitelét észlelve H. István egy ismerősét kérte meg, hogy vigye el őt K.-ra, mert tudta, hogy K. Antal vádlott odament a gépkocsijával. K.-ra érve észrevette a vádlottat és J. Ibolyát a templom előtt beszélgetve, ezért kiszállt az ismerősének a gépkocsijából és odament a beszélgetőkhöz. Felelősségre vonta a vádlottat a gépjármű elvitele miatt. Ezután még hosszabb ideig beszélgettek hármasban. A beszélgetés során J. Ibolya közölte a vádlottal, hogy nem kíván hozzá visszamenni. H. Istvánnal azt is feltárták, hogy szerelmi kapcsolatot létesítettek egymással.

A vádlott ezt látszólag nyugodtan fogadta, bár többször visszatérően beszélt a halálról és olyan kijelentést tett, hogy hármójuk közül valakinek meg kell halnia.

A beszélgetést befejezve mindhárman beültek a gépkocsiba, amelyet most már H. István vezetett, a vádlott a vezető melletti ülésen ült. Hazavitték J. Ibolyát, majd elindultak a gépkocsival vissza K.-ra.

Útközben a vádlott és H. István tovább beszélgettek. A vádlott ismételten kérte H. Istvánt, hogy ne foglalkozzon tovább a volt feleségével, mer ő J. Ibolyával szeretne élni. Ezt nem kiabálva mondta, de egyre feszültebbé vált, a hangján fojtott indulat volt érezhető. H. István közölte, hogy erre nem hajlandó, mert Ibolya őt szereti.

Eközben szemközt, szabályszerűen, a menetiránya szerinti jobb oldali sávban közlekedett egy Dacia típusú személygépkocsi, amelyet F. I. Cs. r. állampolgár vezetett. A gépkocsi utasai J. László és F. József r. állampolgárok voltak. Amikor H. István közölte a vádlottal, hogy Ibolya nem tér vissza hozzá, ő pedig nem mond le róla, K. Antal vádlott azt kiáltotta, hogy "akkor haljunk meg mind a ketten" és a kormányt mindkét kezével megragadva a H. István által vezetett személygépkocsit hirtelen mozdulattal a szemközti sávba kormányozta. H. István igyekezett a kormányt visszafordítani. A hirtelen irányváltoztatást észlelve F. I. Cs. is igyekezett az általa vezetett személygépkocsival az út menetirány szerinti jobb oldalára húzódni. Ennek ellenére a mintegy 70 km-es óránkénti sebességgel haladó járművek összeütköztek oly módon, hogy a BMW személygépkocsi még kissé balra tartó irányban érte el a bal első sarokrészével a Dacia bal első sarokrészét. Az ütközésre 2001. augusztus 13-án éjjel 2.00-2.24 óra közötti időben került sor.

A gépkocsik ennek következtében "totálkárosak" lettek, a BMW típusú személygépkocsiban kb. 1 250 000-1 300 000 Ft, a Dacia típusú személygépkocsiban kb. 90 000 Ft összegű kár keletkezett.

Személyi sérülés ugyan nem történt, a baleset körülményeire figyelemmel azonban mind a BMW, mind pedig a Dacia gépkocsiban ülő személyek élete közvetlen veszélynek volt kitéve K. Antal vádlott szándékos magatartásának következtében.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének tényállása kismértékben megalapozatlan, mert nem rögzítette, hogy a vádlott agysérülésre visszavezethető személyiségzavara miként érinti az elmeállapotát, továbbá nem állapított meg tényállást arra nézve, hogy a vádbeli gépjárművek miért csupán érintőlegesen ütköztek. Ez utóbbi megalapozatlanságnak kihatása volt az elsőfokú jogi indokolás hiányosságára is [Be. 351. § (2) bekezdés b) pont II. fordulata].

Ezért a másodfokú bíróság a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a tényállást - majd pedig az így rögzített tényeken nyugvó indokolást - az iratok egybehangzó tartalma alapján a következőkkel kiegészítette:

A vádlott agysérülés utáni személyiségzavara kóros elmeállapot, és ez korlátozta közepes fokban cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében és az ennek megfelelő magatartás tanúsításában.

A vádlott mindent megtett annak érdekében, hogy a H. István által vezetett BMW 525 TDS típusú személygépkocsit frontálisan ütköztesse a szemből szabályosan közlekedő Dacia személygépkocsival. A személygépkocsik kizárólag azért nem frontálisan, hanem érintőlegesen ütköztek csupán, mert a gépjárművek vezetői ellenirányú elkormányzással túlnyomórészt sikeresen hárították az ütközést (l. műszaki-balesetelemző szakértő véleménye). Ennek a kiegészítésnek a további ténybeli- és jogkövetkeztetések levonása szempontjából kiemelkedő jelentősége van.